Menü Bezárás

OKT 7. szakasz / Városlőd – Nagyvázsony

KÉP / Kinizsi vár (Nagyvázsony)

Az OKT 7. szakasz tipkius egy napos túra, csak ne kellene hozzá olyan korán felkelni. Mégiscsak szabadságon van az ember. Sebaj, megérte, mert nagyon élvezetes túra volt.

A korai kelés egészen pontosan öt órát jelentett, mert bár előző este összepakoltam, de azért kellett némi tartalék. Kényelmes reggelizést követően valamivel hat óra után indultam ki Kelenföldre. Reggel még kicsit ritkábban jár a metró és nem akartam lekésni a vonatot, ami 6.37-kor indult. Gond nélkül elértem, kora reggeli gyorsvonat lévén nem is volt sok utas. Egyszer át kellett szálljak Veszprémben, de így is a becsült időben, néhány perccel kilenc óra előtt értem le a túra kezdő pontjához Városlőd-Kislőd vasútállomásra. A bélyegzőt nem lehet eltéveszteni, az állomás falán a párkány mellett rendben meg is találtam.

Most meg hol vagyok

Az adminisztráció után gyorsan fel tudtam venni a helyes irányt, amit aztán ugyan olyan gyorsan el is vesztettem. A település végén a két balra mutató nyilat nem követte semmilyen jelzés. Legalábbis én nem láttam, ezért csak simán balra mentem, de mint kiderült meg kellett volna forduljak. Igen, de ott el volt szalagozva az “út”, ami egyébként is inkább egy csalitosnak tűnt. Jelzések hiányában a térkép segítségével ránavigáltam magam a kék keresztre, majd arról a kékre és már nem is volt gond. Közben még dolgoztam is egy keveset, de az a pár telefon belefért. Ekkor a napnak még nem volt annyi ereje, hogy a reggeli ködöt teljesen felszívja, csak 100-150 méteres volt a látótávolság. Kicsit lassabban is haladtam, de az út is erre kényszerített, ugyanis egészen vékony jég borította. Én meg nem akartam már a túra elején zakózni egyet. Mondjuk legalább sár nem volt.

KÉP / Őskarszt (Úrkút)
Őskarszt a közelben (Úrkút)

Szűk három kilóméter után egy erdei pihenőnél jobbra terelt a jelzés és végre erdei ösvényre kanyarodtam. Ennyi hollót én még nem hallottam egyszerre, mint amennyi a fejem felett repkedett. Kicsit furcsa volt és nem mondom, hogy újra át szeretnék élni hasonlót. Ez az erdei út egy örvendetes jobb kanyart leszámítva egyenesen bevezetett Úrkútra. A kanyarnak azért is örültem, mert az ösvény folytatása elég sáros volt, amitől viszont így megkíméltem magam. A jelzés a Csárda-hegyi Őskarszt területére vezet, ahol megéri egy kicsit szétnézni, én is így tettem. Innét kb. három percre volt a Kék Túra kocsma, melynek teraszán a következő bélyegző lenyomatot is beszereztem. Feltettem a kamásli, mert valami azt súgta, most már szükség lesz rá. Helyesnek bizonyult a suggallat.

Nincs térerő

Úrkútat elhagyva eleinte erdőben haladtam, ahol több új vadkerítést is felállítottak. Nos, a létrát még nem sikerült mindegyikhez megfelelően megoldani. Az egyiknek nem is volt meg a három alsó foka, emellett pedig a kerítés dróton hintázott. Egyre közeledtem valamilyen fakitermeléshez, de mielőtt elértem volna jobbra terelt a jelzés a Tönkölyös víznyelő feletti részre. Amint ezt elhagytam egy hosszabb erdei műutas rész következett, ami egy nyiladékon át egy másik, már a Kab-hegyre vezető műútra vitt. Ebben a nyiladékban messze előttem őzek poroszkáltak, próbáltam őket lefotózni, de nem jártam sikerrel.

KÉP / Létra és kilátók (Kab-hegy)
Létra és kilátók (Kab-hegy)

A Kab-hegyre vezető út elsőre nem tűnt vészesenek, mégis ez volt a nap legfárasztóbb része. Nagyon hosszan nyúlik el és végig emelkedik. Sunyi egy szakasz ez, de tulajdonképpen nem vészes. Felkaptatva a tévéadó alá, az erdészház mellett valami nagyobb építkezést láttam. Olyan, mintha egy nagy passzív ház épülne, de semmi infó nem volt kiírva, mindegy is. A garázsépület falán a bélyegzőt rendben megtaláltam, még egy tintapárna is volt a dobozban. Eredetileg azt terveztem, hogy majd a Kinizsi kilátónál fogok ebédelni. Sajnos még délben is olyan párás volt a levegő, hogy végül kihagytam és valamivel távolabb, a rádióadó után ebédeltem. Próbáltam egy kicsit dolgozni is, de egyszerűen nem volt térerő se. Ha valahol nem számítottam erre, hát az a Kab-hegy. Amint lejjebb sétáltam, újra volt térerő. Érdekes.

Kinizsi árnyékában

Ezután több nyiladékon, de gyakorlatilag végig egyenes útszakaszokon haladtam. Csak a medencényi pocsolyákat kellett kerülgetnem. Két újabb létrás átkelésem is volt, de azok jó masszív konstrukciónak mondhatók. Az egyiknél majdnem elestem, mert fényképeztem volna és ahogy hátráltam megcsúsztam a sárban. Ezen a szakaszon, főleg miután kiváltott belőle a kék kereszt elég sok vadcsapással és nyommal találkoztam. Több alkalommal is hallottam, hogy riaszt egy őzbak, de végül nem találkoztam állatokkal. Inkább csak nézelődtem és bandukoltam.

KÉP / Kinizsi vár (Nagyvázsony)
Kinizsi vár (Nagyvázsony)

Amikor kiértem az erdőből arra számítottam, hogy a Kinizsi vár majd uralja a látképet. Nem így volt. Sőt, sokáig nem is láttam a rétről, csak amikor elértem a Nagyvázsony feletti fenyvest. A településre a 77-es főút mellett vezet be a jelzés. Nem szeretem az ilyet, mert az útszélen és az árokparton nem olyan jó bukdácsolni. A bélyegzőt a várpénztárnál szereztem be, ahol belőttem a szálláshoz vezető irányt is. Se a várba, sem pedig a Postamúzeumba nem mentem be. Előbbit már láttam és ha egy várat láttál mindet láttad (meg az előzmények után nem is igazán érdekelt), utóbbi pedig nem volt nyitva. Szépen kényelmesen megkerestem az esti szállást a Hétkanyar Vendégházat, ahol a vacsora elkészítése után ezt a bejegyzést is megírtam. A szállás nagyon szuper, bátran ajánlom mindenkinek.

Folytatás

Több kép is készült, de azokat majd akkor töltöm fel, ha hazaértem és ez a helyzet a gps nyomvonallal is. A folytatásban az OKT 6. szakasz következik, aminek e bejegyzés megjelenésekor már a második felén járok. Talán valhol a Csobánc felé.

Posted in túra és kirándulás

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..