Kiss Attila Tivadar
Az előző két bejegyzésben már beharangoztam és bizony nyaralás alatt is kéktúráztunk egyet, így az OKT 5. szakasz bejárásának története jön.
A két hete leírt holmikon kívül extra felszerelést nem vittünk magunkkal. A két kishátizsákba, a 25 és a 10 literes bőségesen elég volt kettőnknek. Még a hazaútra is… Túranapnak a hétfőt néztük ki, de a busz sem jött és az időjárás sem volt kegyes hozzánk. Inkább a jobban megközelíthető Keszthelyre mentünk, ahol pótoltuk a legutóbb kimaradt programokat. Azonban másnap, kedden már vonattal indultunk neki és tapolcai átszállással jutottunk el Balatongyörökről Badacsonytördemicre. A vasútállomás várótermében megszereztük az első pecsétet. Judit füzetében ez volt az első, az enyémben már a sokadik. Érthető módon az ő mosolya volt szélesebb.
Szigliget várában
Már a badacsonytördemici vasútállomáson összefutottunk három túratárssal, ők a Badacsonynak tartottak. Mi viszont Szigliget felé vettük az irányt. A reggeli induláskor úgy gondoltam jó ötlet lesz a szalmakalap a tűző nap ellen. Nos, a műúton lengedező szélben nem volt olyan hasznos. Többet volt a kezemben, mint a fejemen. Szűk egy órás séta után már Szigligeten voltunk. Itt a várat terveztük bejárni, majd utána egy ebédszünetet is akartunk tartani. A szigligeti várat kár lett volna most kihagyni, hisz pont alatta halad el az Országos Kéktúra. Meg aztán az egyik bélyegzőhely is a várpénztárhoz került kihelyezésre. Az előző hetekben több túratárs is arról számolt be, hogy a másikról eltűnt a gumipárna.
Legutóbb úgy tíz éve jártam itt, akkor még nem volt ilyen szépen kiépítve a várudvar. Sőt, emlékeim szerint a lakótorony feletti rész tán le is volt zárva. A kedd délelőtti tömeg és hőség ellenére szépszámmal voltak látogatók. Az udvaron íjászattal, a kicsit bátrabbak a kalodába zárva foglalták el magukat. A nyári főszezonban rendszeresen van harcászati bemutató, az esti órákban pedig zenei programokat is kínál a vár. Mi ezúttal inkább a kilátást csodáltuk, minden irányba gyönyörű innét a panoráma. A Gulács és a Csobánc ismerős volt nem csak a szememnek, de a talpamnak is. A Szent György-hegynek pedig mindketten most terveztünk bemutatkozni.
Irány a szőlőhegy
A várban bő egy órát töltöttünk, majd lesétáltunk a Szűz Mária neve templomhoz, ahol egy másik szigligeti bélyegző található. Ekkor már mindkettőnknek az ebéd járt a fejében. Bár túráztunk, de mégiscsak nyaralás alatt, szóval a 71-es főút és az OKT mentén található Paprika Vendéglőben kényelmesen megebédeltünk. Az ételek igen ízletesek voltak, a kiszolgálás pedig nagyon udvarias. A gyümölcslevesük borzasztóan jól esett a nagy melegben. Főleg úgy, hogy ebéd után újra egy hosszabb országúti szakasz jött, kevés árnyékkal. Szükség volt tehát minden energiára. Talán a Balatont kerülő kerékpárúton még akadt egy kis árnyék, utána viszont nem sok. Tiszta szerencse, hogy nálam volt a szalmakalapom, amire a szél miatt folyton figyelnem kellett.
A műúton baktatás közben több túratárssal is találkoztunk, mindannyian szembe jöttetek. Remélem nektek is jó utatok volt, kivéve persze a műút menti részeket. Igazi felüdülés volt a szőlőhegyre vezető füves útra kanyarodni és ott felfelé kaptatni. Sajnos ez csak egy rövidebb szakasz, mert a hegyen is elég sok a műutas rész. Viszont cserébe nem kell folyton a mezsgyére húzódni és kilátás is pazar. Aki túra közben egy hűsítő nedűre vágyik, biztosan talál egy nyitva tartó borászatot. Mi ezzel a lehetőséggel nem éltünk. A Lengyel kápolnánál tartottunk egy rövid pihenőt, ahol bent épp egy restaurátor hölgy dolgozott. Én kint nézelődtem, Judit pedig belül csodálta meg a kápolnát és láss csodát, talált egy madárfészket. Igen, bent a kápolnában.
OKT 5. szakasz, természeti csodák
Összességében nem a legjobb szakasza ez az OKT-nek, viszont az Oroszlánfejű kútnál levő rész túlzás nélkül is meseszép. Nagyjából innét, a hegy túloldalán levő turistaházig ha nem is mindig fák között, de már árnyékban haladtunk. Az esőbeállót elérve a kilátásért megéri egy kis kitérőt tenni, mi is így tettünk. A hegytetőn padok várják a megfáradt túrázót. Jó tíz percet mi is nézelődtünk és közben pihentünk. A távolban még a Kab-hegy is feltűnt. Tovább indulva aztán, újabb kis kitérővel a bazaltorgonák fölé lehet eljutni. Ezt se hagyja ki senki, aki éppen erre jár. Az egyik legszebb természeti képződmény a Balaton-felvidéken. Szerencsés helyzetben van a nemzeti park, hogy ilyen látványosságokkal büszkélkedhet. Mivel szép tiszta és kissé szeles idő volt, így a kilátópontról a távolban a Somló és a sümegi vár is jól látszott.
A bazaltorgonákat természetesen alulról is megcsodáltuk. Közben újabb túratársakkal is találkoztunk, aztán Tapolcáig már senkivel. A hegyről levezető út egy kellemes séta volt csupán, viszont Tapolcát egy forgalmas műút mentén közelítettük meg. Pocsék része volt a napnak. A városban aztán igazi felüdülést jelentett a Malom-tó partján ücsörgés. Elfogyasztott vízkészleteinket itt pótolni tudtuk a közkútból vett friss és hideg vízzel. A túra és a nyaralás során kipróbáltam a Közkutak mobil appot, ami ezentúl a felszerelésem része lesz. Tapolca belvárosában ezúttal nem nézelődtünk sokat, bár a következő vonat indulásáig éppen belefért volna. Sebaj, ez majd egy külön kirándulás és bejegyzés lesz. A vasútállomásra kiérve beszereztük az utolsó bélyegzőt, majd az egyetlen árnyékos padon megvártuk a vonatot. Ücsörgés közben mindkét irányból befutott két-két túratárs, szóval forgalmas nap volt ez az OKT 5. szakaszon. Nemúgy, mint legutóbb amikor a Balaton-felvidéken jártam.
A megtett út nyomvonala a térképen, fényképeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.
Bejárás napja: 2018. július 24.