Menü Bezárás

Kirándulás Keszthelyen

KÉP / Festetics-kastély

Nyaralásunk első teljes napját városnézéssel töltöttük kirándulás Keszthelyen jelszó alatt és néhány helyi látványosságot néztünk meg.

Eredeti terveink szerint túrázni szerettünk volna, ezért ki is mentünk a buszmegállóba. A busz a menetrend szerinti időben és jó húsz percnyi várakozást követően sem jött. Mivel egyre sötétebb felhők gyülekeztek, átgondoltuk a napi programot és visszamentünk a szállásra. Átöltöztünk és az akkor már szemerkélő esőben lesétáltunk a vasútra, hogy majd inkább Keszthelyen kirándulunk egyet. Három éve, amikor nyaralni is ott voltunk a város fő látnivalóit – Balatoni Múzeum, Festetics-kastély – már megnéztük. Pár apróbb látványosság viszont, mint a pl. játékmúzeum kimaradt.

Játékmúzeum

Első kiszemelt célpontunk a Keszthely Belvárosi Múzeumok közé tartozó Játékmúzeum volt. Kicsit nehezen találtuk meg a táblák rengetegében, de a babamúzeumnál kedvesen útbaigazítottak minket. A jegyvásárlás is viszonylag gördülékenyen ment. Lehetőség lett volna kombinált jegyet venni, ami a csoportba tartozó több kiállítóhelyre is érvényes. Mi csak ezt és a giccsmúzeumot szerettük volna megnézni, így erre nem volt szükség. Utólag még egy fotójegyet is vettünk, mert néhány képet kattintottam odabent. A játékmúzeum gyűjteménye Európában a legnagyobb, nyilván okozott is némi fejtörést a kiállítási tárgyak elhelyezése. A lépcsőfeljáróban, hat szobában és az ezeket összekötő folyóson mindenütt játékok vannak.

KÉP / Snoopy kutya a játékmúzeumban
Snoopy kutya a játékmúzeumban (kattintásra galéria nyílik)

Néha a szó szoros értelmében véve a plafonon lógnak. Igazi Kánaán. Tippem szerint a gyűjtemény legfiatalabb tagja is már nagykorú, szóval a felnőtteket talán jobban leköti, hiszen mi még ezekkel játszottunk. Pont ez az, ami engem kicsit zavart, mert némelyik kiállított példánynál a még mindig meglévő sajátom sokkal jobb állapotban van. Ez a lendkerekes bohócautónál volt a leginkább szembetűnő számomra. Az egyik példánynak az első kereke hiányzott, a másiknál ugyan ki volt pótolva, de egy láthatóan nem oda való kerékkel. A kettőből talán lehetett volna egy korhű darabot összehozni. A játékok mellett találtunk egy-egy eligazító, történetet leíró táblát is. Sajnos ezeknek egy része olyan hosszúra sikerült, hogy az már csaknem feldolgozhatatlan. Ez több múzeumnál is azon apróságok közé tartozik, ami engem zavar, mert szeretem elolvasni, ilyenkor pedig akaratlanul is észreveszem. A múzeum gyűjteménye azt a bő egy órát így is megérte, kicsit kalandoztunk a gyerekkorunkban.

Emlékek és giccsek

A játékmúzeum alsó szintjén egy Fekete István emlékszobát találtunk, mellette pedig Matula bácsi nádkunyhója elevenedett meg. Az író kéziratai mellett nádvágók által használt tárgyakat is láttunk. Matula bácsi kunyhója előtt pedig még a tábortűz is lobogott, a bográcsban nyilván halászlé készült. Ezután átballagtunk az utca túloldalán található Nosztalgia és giccs múzeumba. A nosztalgia vagy ma divatos elnevezése szerint „retro” része egészen érdekes volt. A gyűjtemény egy-egy darabjával azonos típusú eszköz még a mi háztartásunkban is fellelhető. Példának okáért szinte az összes kiállított diavetítőből van otthon. A giccs-szoba, viszont sokkoló volt. Sajnos, az ott látott tárgyak némelyike is megtalálható otthon, szóval átlagemberek vagyunk. Meg aztán elég nehéz meghatározni a giccs fogalmát, ízlés dolga.

KÉP / Borotvák, tíz éve kerülöm őket
Borotvák, tíz éve kerülöm őket (kattintásra galéria nyílik)

Utóbbi kiállítóhelyet jóval rövidebb idő alatt jártuk be, meg aztán az éhség is hajtott minket, így aztán beültünk ebédelni a sétálóutca egyik éttermébe. Szívesen írnám, hogy jót ettünk, de nem tehetem, mert az árához képest semmi különös nem volt benne. Az én ételem például kimondottan íztelen volt, amire még jó sokat is kellett várni, pedig nem volt éppen csúcsforgalom. Mindegy, legalább főtt ételt ettünk. Ebéd után, a kirándulás zárásaként a Helikon Kastélymúzeumban terveztük megnézni a Pálmaházat. Három éve ugyanis már nem volt rá időnk, egyedül ezt hagytuk ki az állandó kiállítások közül. Most viszont nagyon kényelmesen belefért az időnkbe, így aztán megnéztük az egzotikus növényeket rejtő házat. Judit még a kaktuszok között is tett egy sétát.

Kirándulás Keszthelyen

A Pálmaház kertjében kialakított madárgyűjteményt is bőven volt időnk bejárni. Rengeteg récefélét láttunk, akik láthatóan már hozzá voltak szokva az emberek közelségéhez. Az egyik rövidcsőrű lúd meg is csípett ismerkedés közben. A madarak szárnya csonkolva van, ezért nem tudják elhagyni a nekik kijelölt területet. Repülve legalábbis nem és lábon is csak nehezen, mert a kiskaput több gondozó figyelte. Miután majd minden madárral megismerkedtünk, a kastélyparkban tettünk egy sétát. Legutóbb akkor jártunk a kastélyparkban, amikor az éppen átépítés alatt állt és nem volt annyira szép látvány. Most viszont megújulva pompázik, mind az előkert, mind pedig a park is. Olyannyira, hogy az előkertben elcsíptünk egy esküvői fotózást. Mindkét részen sétáltunk, nézelődtünk jópár percet.

KÉP / Pálmaház
Pálmaház (kattintásra galéria nyílik)

A vasútállomásra visszafelé sétálva még egy kis fagyizás is belefért. Sőt, mivel a kék sávjelzést követtük, még kéktúráztunk is egy keveset. Mondhatjuk, hogy összességében nagy szerencsénk volt, mert ha reggel jött volna a busz, akkor bizony csúnyán elázunk már Szigliget határában. Így, hogy első nap csak Keszthelyre mentünk nagyjából szárazon megúsztuk. Csak néhány percnyi szemerkélő esőt kaptunk, nap végére pedig már igazán szép kirándulóidő kerekedett. A túráról sem kellett lemondanunk, másnap kissé szeles, de egyébként remek időben teljesítettük az OKT 5. szakaszát.

Képek ezúttal azokról a keszthelyi látványosságokról, amire korábbi ottjártunk alkalmával nem maradt időnk.

Közzétette: az én túrám – 2018. augusztus 14., kedd