Menü Bezárás

Az Országos Kéktúra befejezése

KÉP / Az Országos Kéktúra befejezése

Tavaly őszi túrám után is készítettem egy összegző bejegyzést, ami az Országos Kéktúra befejezése során sem maradhatott el.

Az Országos Kéktúra befejezését egy kilenc napos túrának terveztem, majd a kiszemelt időponthoz közeledve átterveztem. A túra így rövidült le hét napra, mert így egyszerűen jobban jött ki a logisztika és gazdaságosabb is volt. Kiindulópontnak elhagytam a miskolci vagy bódvaszilasi szállást csakúgy, mint zárásnál Hollóházán. Az utazásra szánt napok egyben túranapok is lettek. Talán ez okozta azt a furcsa érzést, hogy az egyik pillanatban még túrázom, a másikban már a buszt vagy vonatot várom. Amilyen hirtelen elkezdem a túrát, olyan hirtelen is lett vége.

A tavaszi hétnaposról

Az első napot leszámítva ne terveztem feszített tempót a túrára. Akkor csak azért, mert a lehető legkorábbi vonattal is csak tizenegy óra előtt tudtam útnak indulni. Első napra harminc kilométer várt rám a Szalonnai-hegységben és a Csereháton, amire kilenc órás menetidőt becsültem. Az első kaptatót leszámítva a terep nem volt igazán megerőltető, talán ezért is tudtam a tervezettél egy órával korábban, már este hat óra után Irotaára érkezni. A zsák persze első nap még kényelmetlen és nehéz volt, többször meg is álltam, de a tempómon ez nem érződött. Irotán a szállás egy éjszakára teljesen rendben volt, de több napot nem töltenék ott, arra kevés és bizony ráférne egy felújítás is. A második nap távja és menetideje nagyságrendileg azonos volt az elsőével. Reggel időben indultam, délután öt óra magasságában pedig Gibárton voltam. A tikkasztó hőség sokat kivett belőlem ezért valamivel lassabban haladtam a megszokottnál.

KÉP / 100% - az Országos Kéktúra befejezése
100% – az Országos Kéktúra befejezése

Mivel hét napra készültem, ezért túrabakancsban vágtam neki az útnak, ami a Cserehát lankáin és az aszfaltos részeken nem éppen ideális viselet. Estére lett is egy vízhólyagom. Gibárton a szállásom szintén rendben volt, ahol csak a főzési lehetőségek határolják be a többnapi igénybevételt. Valószínűleg nem is annak szánták. A Csereháton két nap alatt átvágtam, magam mögött tudva a tervezett össztáv több, mint harmadát. A harmadik napot szembeszélben kezdtem és fejeztem be, csakis az Arka-patak völgyében voltam szélárnyékban. A túranapba nagyon kényelmesen belefért Boldogkő és Regéc várának megtekintése is. A szállásom Regécen teljesen rendben volt, kényelmes, tiszta és a konyhája is igen jól felszerelt, több napi tartózkodásra is alkalmas. A negyedik nap a tavaly őszi túrámon mélypont volt, ami most elmaradt. Olyannyira, hogy életem legszebb túranapjának választottam a Regéc Makkoshotyka távot. Reggel fagyhidegben indultam el, délután pedig ingujjban érkeztem meg Vilma nénihez. Az ő vendégszeretetét pedig nem kell bemutassam.

Az Országos Kéktúra befejezése

Az ötödik nap sem volt megerőltető, Cirkálótanya hírhedt kutyája is a jobbik modorát vette elő. Egyáltalán nem siettem ezen a napon se, sőt többször is megálltam beszélgetni a szembejövőkkel, délután három óra körül pedig már Vágáshután voltam. Hallgattam a helyiekre és felsétáltam a Kispart felé a hegyre ahonnét csodás kilátás nyílt a környékre. Ez is egy emlékezetes nap lett, mert a faluban semmi térerő nem volt a hegytetőn viszont gond nélkül tudtunk Judittal Skype-on beszélni. Kilátással Füzér várára! Az esti szállás pedig az egyik legjobb szálláshelyem volt. Ugyanez igaz Füzérre is, ahol a jó tempóm okán szintén hosszabban tudtam elidőzni. A vár pedig egészen magával ragadott, abszolút feltöltődve vágtam hát neki az utolsó tizenkét kilométeremnek. Olyan gyorsan elrepült az a pár kilométer, hogy igazán csak hazafelé esett le, sikerült egy álmomat valóra váltanom.

KÉP / Jutalomfalat a családtól
Jutalomfalat a családtól

Fejben végig nagyon jól bírtam és az egy vízhólyagot leszámítva a lábammal is minden rendben volt. Csaknem egy kezemen meg tudom számolni hány emberrel találkoztam a kék sávjelzésen, szóval alapvetően egyedül haladtam, de nem voltam magányos. A befejezés talán kétszer-háromszor jutott eszembe, inkább csak az adott nap járt a fejemben. Azért Hollóházára megérkezni, pontosabban az emlékmű mellett fényképezkedni nem semmi érzés volt. Majd pár nappal azután a féltett igazolófüzet leadása is a Magyar Természetjáró Szövetségnél. A célban egyébként nem voltak fanfárok, se dobpergés és a hazaút is olyan volt, mint bármikor máskor. Aztán reggel amikor ránéztem a telefonomra és láttam az OKT csoportban írt esti bejegyzésemre érkezett reakciókat. No, akkor azért szökött néhány könnycsepp a szemembe, mert vagyunk már ki tudja hányan, akik járják a kéket stb. és ismeretlenül is ennyire megbecsüljük egy túratárs teljesítményét. Köszönöm!

BESZÉLJENEK a számok

Az OKT-t befejező túrám hét napján terv szerint 164 kilométert kellett volna megtennem, ami kitérők miatt nyilván több lett. Pontosan nem tudom megmondani, mert egyik nap elveszett a GPS jel, olyan tíz kilométerrel lehet több. A zsákomat végül nem tudtam lemérni, de nehéz volt, főleg az első nap. Összesen tizenegy és fél liter vizet hordtam a hátamon, ami végül szomjamat is oltotta, emellett másfél liter almafröccs is elfogyott. Bár minden nap tisztességesen ettem melegételt is, mégis fogytam két kilót. Megettem két tábla és még kilenc szelet csokit és fél kiló sósmogyorót. A hét nap alatt mindössze két kéket járó túratárssal találkoztam, szóval nem volt csúcsforgalom. A túra során érintett huszonhat településen – és azokon kívül is – rengeteg barátságos és segítőkész emberrel találkoztam.

KÉP /  Beszéljenek a számok
Beszéljenek a számok

A túra teljes távját nagyrészt egyedül jártam be. Hét éve kezdtem neki, két évig egyáltalán nem túráztam rajta, majd tavaly újra lendületbe jöttem, ami az utolsó méterig kitartott. Ezalatt a családomtól igen sok támogatást, a feleségemtől pedig annál is több türelmet kaptam. Türelmes volt amikor tervezgettem, amikor túráztam és amikor megírtam a harminchat blogbejegyzés egyikét, ami első Országos Kéktúra bejárásom története. Ez alatt egyébként kedvet kapott ő is bejárni, szóval remélem családilag is lesz majd egy teljesítésünk. Köszönöm! Végül szeretném megköszönni a blog minden olvasójának is, mert a visszajelzések alapján nem maradt öncélú dolog az OKT bejárásom története.