Menü Bezárás

KDP / Piszke – Tarján

KÉP / Fák mögött ott a mészkő

A munka ünnepén új kihívásokat keresve a Közép-dunántúli Piros, a KDP kiírását követve Piszke és Tarján között új túrába kezdtem.

Az Országos Kéktúra befejezését követően maradt bennem mehetnék, meg aztán a tavaszi terveim sem maradhattak csupán tervek. A KDP már régóta mozgatta a fantáziámat, mert aránylag könnyen elérhető Budapestről, mégsem olyan populáris, mint mondjuk az OKT. Miután sikerült beszereznem a megfelelő igazolófüzetet, megkezdtem az útvonal tanulmányozását és meg is lett a terv. Tudtam, hogy Piszke lesz a kezdőpont és szépen sorban fogok haladni Zirc felé. A KDP kiírása nem egész 270 kilométer, ami akár egy hét alatt egészében végigjárható lenne, de most nem ez volt a terv. Az első KDP-n töltött túranapon Piszke és Tarján közötti részt jártam be.

Reggeli indulás

Idén május elseje szerdára esett, ami remek túranapnak ígérkezett. Az időmből bőven kitelt volna egy hosszabb túra is, de másnap ugye munkanap, így a délutánomat nem csak utazásra akartam hagyni. Hajnali indulást terveztem tehát, lehetőség szerint vonattal, ami eléggé leszűkítette a lehetőségeimet, de szerencsére kedvező módon. A Nyugati pályaudvarról az öt óra után induló vonatra kicsit álmosan szálltam fel, másfél órányi utazást követően már Esztergomban voltam. Ott a még felújítás alatt levő állomáson jó fél órát várakoztam, majd a hét órakor Székesfehérvárra induló kispirossal már a közvetlen kiindulási pont felé tartottam. Fél órai vonatozás után egyedül szálltam le Piszkén, ami a KDP végpontja. A bélyegző azonban nem a bezárt állomás épületénél, hanem Lábatlan központjában a Holcim Emlékházban található Erika Cukrászdában érhető el, nyitvatartási időben.

KÉP / Kilátás lábatlani mészgyár és a Duna felé
Kilátás lábatlani mészgyár és a Duna felé (kattintásra galéria nyílik)

Szerda reggel háromnegyed nyolckor még zárva volt a cukrászda, így az út másik oldalán található dohányboltban kértem és kaptam bélyegzőt. A tulajdonos fel volt készülve a kérésemre, nyilván látszott rajtam, hogy túrázom és már adta is a céges bélyegzőt. Ezúton is köszönöm! Ilyenkor egyébként elgondolkodom, hogy mi értelme van egy szűkebb nyitvatartási idővel rendelkező helyre tenni a bélyegzőt. Vannak páran, akik szeretnék korán indulni. Igazság szerint a Holcim Emlékház gyűjteményét szívesen megnéztem volna, mert a leírás alapján érdekesnek tűnik. A bélyegző már megvan, így a KDP-től függetlenül fogok majd visszatérni. A városban egyébként a jelzés jól követhető, azt elhagyva s a rétre felérve viszont szükség volt némi navigációra. Kárpótlásul azonban a város feletti rétről csodás panoráma nyílik a Dunára.

Sárdagasztás

A mezőt igen hamar magam mögött hagytam és a kissé hűvösebb, de legalább szélárnyékot nyújtó erdőbe értem. Az úton még látszódott a hétvégi esős időjárás nyoma, volt némi sár, de a haladást igazából nem akadályozta. A Süttő és Lábatlan közigazgatási határánál található erdei szentélyig lassú emelkedő vezet, a padoknál fújtam is egy keveset és biztos, ami biztos alapon feltettem a kamáslit. A kabátot pedig elcsomagoltam az erdőben bőven elég volt az ing is. Tovább haladva a Szágodó rétig nagyon jó minőségű erdei utakat találtam, nagyjából szintben is haladtam, nem volt különösebben megerőltető. A rét előtt igen erős motorzajra lettem figyelmes, néhány favágó szállította le a rönkfát, a motorzaj pedig a sárral való küzdelem hangja volt. A rétről egyébként remek kilátás nyílik a Gerecse központi tömbje és Szlovákia felé is. A nézelődés után sarat dagasztottam a Törökös-bükk nevű részig, amit a Kakasorr rétnél szakítottam csak meg egy rövid időre a kilátás kedvéért.

KÉP / Történelmi emlékhely
Történelmi emlékhely (kattintásra galéria nyílik)

A sár nem lett volna önmagában elég, de azt emelkedőm felfelé dagasztottam, szóval jó móka volt. Szerencsére a Domoszló után már újra jó minőségű erdei utakon haladtam, ahol a jelzések már gyakoribbak és frissebbek voltak. A Förtésben haladva balra mozgásra lettem figyelmes, két gyönyörű szarvast riasztottam meg. Ez egyébként az egész napomra jellemző volt, ha két tucat őzzel nem találkoztam, akkor eggyel sem. Egyszer csak bal kéz felől beváltott a pirosba az ismerős kék sávjelzés és vezetett be Pusztamarótra. A tisztás büfé felőli részén volt valami mozgás, több autót is láttam ott parkolni, de egy teremtett lélekkel nem találkoztam. Az erdei temetőnél beszereztem második KDP-s pecsétemet, ami itt az OKT bélyegzőjét jelentette. Az idővel igen jól álltam, ezért pihentem egy keveset és az emlékhelyet is körbejártam.

Majális az erdőben

Rövid ideig a piros és a kék jelzés együtt halad, amolyan apró kavicsos úton. Nem rajongok az ilyen utakért, de most kimondottan kellemes volt rajta haladni. A kéket járók csak rövid ideig élvezhetik ezt a fajta kényelmet, mert a műutat elérve a sorompó után jobbra az erdőbe vezet az OKT. A piros viszont a Gerecse délnyugati oldalán halad, helyenként igazán pazar kilátást nyújtva. Héreg felé menet két létrás átkelésem is akadt, mindkettő elég stabil volt. Hiába no, a Gerecsében mozgalmas turistaélet van. Király-kút felé közeledve ismerőssel találkoztam az OKT csoportból. Szó-szót követett és mint kiderült Ákos is első KDP-s túranapját töltötte. Kicsi az ország. Ezt követően több kisebb-nagyobb csoporttal is találkoztam, Király-kútnál a réten többen is sütögettek, családi majálist tartottak. Amikor kiértem Héregen az erdőből, a parkoló szinte tele volt autókkal.

KÉP / Csakis a turisták miatt
Csakis a turisták miatt (kattintásra galéria nyílik)

A faluban már jártam, mert a Gerecse 50 ugyebár áthalad itt, néhány ház ismerős is volt. Ezúttal azonban jobban is szemügyre tudtam venni a portákat és bizony tudnék választani magamnak. A KDP bélyegzőjét a falu túlsó végén, a református templommal csaknem szemközti kereszteződésben rendben megtaláltam. Meglett az első KDP pecsétem is. Picit pihentem, ettem és ittam egy keveset, majd indultam tovább Tarján felé. Egy rövid ideig a főút mentén kellett haladjak, szerencsére nem volt nagy forgalom és csupán csak száz méter lehetett. Erről jobbra letérve egy repcemező mellett találtam magamat, ami a nagy szélben még erősebben illatozott. A repce végében egy sor méhkaptár állt tisztes távolban a turistaúttól. Ezt csak a méhek nem tudták, mert már régen elhagytam a kaptárakat, amikor egy beleakadt a hajamba. Próbáltam kiszedni, de csak a csípés után sikerült. Még napok múlva is fájt a csípés helye, amiből szerencsére csak egyet szedtem össze, mert kicsivel később újra egy méhet fújt bele a szél a hajamba.

KDP Piszke Tarján között

A kaland a méhekkel nem dobott fel igazán, mert mondom, több napig fájt a csípés helye, pedig tudomásom szerint nem vagyok rá allergiás. Tarján felé tartva részben ezzel voltam elfoglalva, meg ugye csodáltam az elém magasodó Gerecsét. A túranap folyamán az adótornyot csak északi irányból nem fényképeztem le, egyébként gyakorlatilag jó nagy körben megkerültem. A szántóföldek között jól lehetett haladni, árnyék ugyan semmi nem akadt és volt egy kis emelkedő is, de egyik sem hátráltatott. Tarján tulajdonképpen már Héregről kiérve a látóterembe került, csak a piros sávjelzés nem a főúton, hanem egy kis kurflinccal vezet el oda. A települést elérve rövid időn belül a Jókai Mór utcára fordultam, ami nyílegyenesen vezet a bélyegzőhelyig. A Fekete kő vendéglő bár zárva volt, de bejárata mellett a bélyegző gond nélkül elérhető.

KÉP / Vigyázat méhek
Vigyázat méhek (kattintásra galéria nyílik)

Az adminisztrációt követően átsétáltam a Krisztus Király-templom mellett található buszmegállóba, ami váróteremként van kiírva. Jó időt sikerült járnom, még az optimista becslésemhez képest is fél órával korábbi buszt értem el Tatabánya felé. Amúgy figyeljen minden megfáradt túrázó, mert Tatabánya felé nem a templom mellől, hanem kicsivel odébb a művelődési ház elől indul a busz. Én csaknem megjártam, de a megállóba érkező busz sofőrje időben szólt. Átsétáltam a másik megállóba, majd rövid várakozást követően jött is a busz, amivel menetrend szerint Tatabányán voltam. A buszpályaudvar és a vasútállomás Tatabányán két percnyi sétatávolságban van csupán, így az átszállással nem volt probléma. A vonat ugyan késett pár percet, viszont még így is az eredetileg tervezett idő előtt hazaértem. Egy igen kellemes, ám a korai kelés miatt kicsit fárasztó túranapon megtettem első kilométereimet a KDP kiírásán Piszke és Tarján között. A folytatás Szárig következik.

A túranap nyomvonala a szokásos helyen, néhány fényképem pedig az alábbi albumban és ide kattintva érhető el.

Bejárás időpontja: 2019. május 1.