Kiss Attila Tivadar
Idén a III. Határjárás teljesítménytúra 27 km-es távja volt a első teljesítménytúrám, melyet szombaton csaknem a legideálisabb túraidőben teljesítttünk.
Budapest Rómaifürdő HÉV megállóból reggel fél kilences indulással, másodmagammal vágtam neki a távnak. Tizenhét ellenőrző pont érintésével kellett végigjárjuk Budapest észak észak-nyugati részén 1878 és 1882 között kihelyezett határköveket. A Határjárás teljesítménytúra Óbuda, Buda és Pest egyesítése alkalmából emelt határköveket érintette. Az első a 107-es, az utolsó pedig a 228-as számú volt. Célunk a Normafa, így a teljes 27,1 km-es táv alatt 920 m szintemelkedéssel kellett megbirkóznunk. Korábbi sérülésekre is tekintettel nem túlságosan feszített, mondhatni kényelmes tempóban terveztük a táv teljesítését.
Határjárás teljesítménytúra
Mivel a határkövek nem minden esetben esnek egybe a kijelölt turistajelzésekkel, ezért több alkalommal is erdei ösvényeket követtünk. Nagy sajnálatomra betonúton is kellett haladni. A határkövek, illetve az útvonal követése két esetben okozott fejtörést. A 136-os határkő után bizony elveszett az útvonal. Kénytelenek voltunk a régi zöld jelzésen felkapaszkodni – közben három határkövet érintve – a Tök-hegyre. Akaratlanul is sikerült a nehezebb útvonalat kiválasztani. Sebaj, kicsivel később a Hármashatár-hegyen kipihentük a fáradalmakat. A másik keresgélést a heves zápor számlájára írom, ugyanis a 11. ponthoz vezető Feketefej utcát nem volt könnyű megtalálni, pláne nem esőben. Itt igazából egy kicsit pontatlan is volt a leírás, mert egy „[…] zebránál átmegyünk a Nagykovácsi úton, majd balra tartva a Feketefej utcán folytatjuk […]” megfogalmazással nem kellett volna keresgélni a helyes irányt. Ezektől eltekintve remekül végig lehetett követni a kiírt útvonalat.
A szervezés mindent egybevéve remek volt, az ellenőrző pontok és a pontőrök könnyen megtalálhatóak voltak. Az útvonal változatos és a fent leírtaktól eltekintve könnyen követhető volt. A határkövek közelében „elrejtett” betűkkel kirakóst is játszhattunk. Normafánál a célban kedvesen fogadtak a szervezők, adminisztráció után kaptunk egy-egy igencsak mutatós kitűzőt, emléklapot és energia szeletet, illetve húsz százalék kedvezményt a rétes árából. Jövőre talán a 45 km-es távot is kipróbáljuk. Az előzetesen kalkulált öt órához képest végül 8 óra 37 perces szintidővel zártunk, melyben így két ösvénykeresés és hosszabb pihenő is benne van.
Frissítés: túra során készített válogatott képeim a bejegyzésbe ágyazott képek vagy ide kattintva érhetők el.
Bejárás napja: 2012. június 2.