Menü Bezárás

Éjszakai zörejek (2012)

KÉP / Az Erzsébet-kilátó tornyosul fölém

A kiírás szerint idén első alkalommal került megrendezésre az Éjszakai zörejek elnevezésű teljesítménytúra, méghozzá rögtön három különböző hosszúságú távon. Természetesen napnyugta utáni túráról volt szó, amit a Budai-hegységben rendeztek meg.

Három különböző hosszúságú 23, 16 és 10 távon lehetett nevezni. Meglepően sok ember gondolta úgy, hogy a péntek éjszakát és a szombat hajnalt túrázással fogja tölteni, ezért kicsit várni kellett a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásánál, hogy mi is sorra kerüljünk. Igen, ezúttal nem egyszemélyes túrán voltam. Mivel a 23 km is igen kellemesen teljesíthetőnek látszott, ezért erre adtuk be a nevezést. Mint utóbb kiderült, ezen távon volt a legkevesebb nevező.

Éjszakai zörejek, nekivágtunk
KÉP / Az Erzsébet-kilátó tornyosul fölém
Az Erzsébet-kilátó tornyosul fölém

Az adminisztráció után sikerült azonnal irányba állni és aztán jó tempóban meg is céloztuk az első ellenőrző pontot. A Kis-Hárs-hegy kb. 10 perc sétával könnyen megközelíthető, ahol aztán az első pecsét is bekerült az ellenőrző füzetbe. A következő kihívást a Hárs-hegy megmászása jelentette. Itt nem volt ellenőrző pont, így aztán nem is időztünk túl sokat a Kaán Károly kilátónál, hanem a hegyet északról megkerülve a sárga jelzésen leereszkedtünk a Szépvölgyi úthoz. A következő cél és egyben ellenőrző pont a János-hegyen, az Erzsébet-kilátó lábánál volt. Itt már egy hosszabb pihenőt is tartottunk, mert szükség volt némi energia-utánpótlásra és a városra innét nyílik az egyik legszebb kilátás. Este mindenképpen dobogós. Ezután megnyílt előttünk a választás lehetősége, hogy az erdőben vagy pedig a műúton közelítjük meg a Normafát. A választás a műútra esett és így egy könnyed húsz perces sétával elértük a következő ellenőrző pontot, a Normafa parkolójában. Ez egyébként nem volt egyszerű, mert ravasz módon a domb mögé bújtak a szervezők. Innét egyértelműen lefelé vezetett az út. Érintve a Tündér sziklát és a Libegő vonalát, végül elértük a Hűvösvölgyi utat.

Nem meglepő, hogy hamarosan ismét egy kaptató állt előttünk, így számos néptelen utcán és mégtöbb lépcsőn felfelé haladva elértük az Apáti sziklát. Itt már nagyon kellett egy pihenő, így a hátizsákokból előkerült egy szendvics, egy alma és számos csokoládé. Kivételes helyzetünket kihasználva, ismét egy dobogóra esélyes panorámát csodálva megvacsiztunk (amennyiben az éjféli szendvicset vacsorának lehet nevezni). A pihenő után felfelé haladva hamar elértük az Árpád kilátót, ahol meglepően nagy tömeg időzött. Ez egyben ellenőrző pont is volt, ahová a szervezők jelentős mennyiségű csokit hoztak. Jó pont.

Kicsit elkevertünk a sötétben

Talán nem annyira meglepő, de ismét felfelé kellett haladni, hogy az utolsó ellenőrző pontnál is beszerezzük a pecséteket. Az útvonal egészen jól követhető volt és nagy segítséget jelentett, hogy a Hármashatár-hegyre műút is vezet. Ezt természetesen kihasználtuk. A pecsétet itt nem rejtették el túlzottan, ezért nem is időztünk sokat az adminisztrációval. Útbaigazítás után már haladtunk is lefelé, a sötétben leginkább bokaficam kiváltására alkalmas útvonalon. Szerencsére megúsztuk, így a repülőtér mellett már nagyon vidám hangulatban és gyorsan eltelt az a fél óra a célig. Végül 6.58 perc alatt teljesítettük a távot, ami csak két perccel ugyan, de a szintidőn belül van. A célban aztán ismét bőséges ellátás volt zsíros, vajas, mogyorókrémes stb. kenyérből, így aztán az éjszakai járatokon sem voltunk nagyon elpilledve.

Megvan a kitűző
KÉP / Éjszakai zörejek kitűző
Éjszakai zörejek kitűző

A szervezést mindent számba véve jóra értékelem, mert nagyon figyeltek a bőséges ellátásra és a megszokottnál is kedvesebb emberekkel találkoztunk. Kimondottan jó ötlet volt a fényvisszaverő szalagok használata, így az útvonal is jól kivehető volt. Negatívomként a kézhez kapott útvonalleírást tudom csak említeni, ami helyenként számomra ismeretlen mondatszerkezeteket használt. Pár helyen elnagyolt, egy helyen pedig egyértelműen téves volt (ezt egyébként más is megjegyezte). Sajnos nem egyedi jelenség, erről előzőleg már ebben a bejegyzésben is írtam.

Összegezve: jól éreztük magunkat és köszönet a szervezésért!