Kiss Attila Tivadar
Nem kevés fejtörést követően idén végül a Gerecse 20 teljesítménytúra távjára adtuk be a nevezésünket, ahol ráadásul családostul indultunk.
Mindannyian láttuk már a klasszikus Gerecse 50 és a pihentető 20 kilométeres távját is, idén azonban egy köztes 30-as távot is kiírtak. Erre nagyon kíváncsiak voltunk, de a nyomvonalat elnézve nem tűnt olyan izgalmasnak, így végül a Gerecse 20 teljesítménytúra lett a választásunk. Kényelmes sétát terveztünk, így aztán reggel fél nyolcra beszéltük meg a találkozót a Jubileumi parknál. Mondanom sem kell, de végül nyolc óra lett belőle. A parkolás a túra népszerűsége miatt nem sikerült elsőre. A nevezés az indulók nagy számát is figyelembe véve gördülékenyen ment. Idén a Decathlon volt a főszponzor, gondolom az onnét érkező támogatásnak is köszönhetően az indítás a nevezési lapon található vonalkód leolvasásával történt. E megoldásnak köszönhetően nagyon gördülékeny volt az indulás.
Libasorban
Az első ellenőrzőpontig vezető szakasz túlnyomórészt lakott területen, Tatabányán belül, illetve hobbikertek között vezetett. Itt még mind a négy táv jelzése fel volt festve, tehát az összes induló együtt haladt. Az útvonal jelzése egyébként kiváló volt. Kimondottan ötletes megoldásnak tartom, hogy a túra megújult honlapján, az egyes távokhoz rendelt színeknek megfelelő felfestések voltak. Ezt követően már az erdőben vezetett az út, melyen néhol csupán csak egyesével, libasorban lehetett haladni. Az így összesűrűsödő tömeg nagyban hasonlított egy népszerűbb bevásárlóközpont karácsonyi forgatagára. Rám ez eléggé kiábrándítóan hatott és csak erősítette azt a gondolatomat, hogy a túra elvesztette a varázsát. Fényképet itt alig tudtam készíteni, mert ha láttam is valami megörökítésre érdemeset, akkor szó szerint ki kellett állnom a sorból, majd dolgom végeztével várni egy rést, ahová visszaállhattam a sorba.
Később szerencsére az út készélesedett és a tömeg felaprózódott, így Vértestolna felé már valóban egy túrán éreztem magamat. A második ellenőrzőpontot a falu szélén a focipálya mellett találtuk, ahol lehetőségünk nyílt arra, hogy a csoport többi tagjával közösen fogyasszuk el az erőt adó tízórait. Sikerült egy üres padot találni. Szűk fél órás pihenő után haladtunk tovább, már mezőgazdasági, majd erdészeti utakon, így a már említett tömeg sem volt annyira szembetűnő. A kijelölt útvonal kellően változatos volt, még az időközben borúsra váltó időjáráshoz is remekül passzolt. Történt ugyanis, hogy miután beértünk az erdőbe eleredt az eső. Hol jobban, hol pedig kevésbé, de a célig mindenesetre elég kitartóan esett. Sajnos az egyik erdei úton egy túrázó társunk balesetet szenvedett, egy szerencsétlen lépéskor a földből kiálló drót átszúrta a cipőjét.
Gerecse 20 teljesítménytúra
A harmadik ellenőrzőpont körül aztán újra találkoztunk a balesetet szenvedett hölggyel, aki még kicsit bicegett, de láthatóan nem esett komoly baja. A drót csak karcolta a lábát, de nem szúrta át. Az ellenőrzőpontnál a szervezők gondoskodtak az elveszett energia pótlásáról. Mire ezt a pontot elértük, a fényképezőgép esővédett helyen, a táskában pihent. A Turul szobor közelségét az egyre inkább kiépített erdei utak jelezték, azt elérve azonban a pecsételés után nem sok nézelődésre nyílt lehetőség az eső miatt. Csoportunk minden tagját bevárva, engedve a környéket jól ismerőknek kisebb kitérővel indultunk le a célhoz. A kitérő a szobortól pár perc sétára található barlangot jelentette, amely amellett, hogy szépségével elvarázsolta az embert, még az eső elől is menedéket nyújtott.
A városba vezető lépcsősoron lefelé haladva az eső szerencsére már alább hagyott, sőt Tatabányára beérve már el is állt. A több közbeiktatott hosszabb-rövidebb pihenővel és kitérővel együtt is sikerült a túrát két perc híján szintidőben teljesíteni. A beérkezés regisztrálása a rajthoz hasonlóan igen gördülékenyen zajlott. Számomra újdonság volt, hogy a teljesítésért járó oklevelet nem a célban kaptuk kézhez, hanem néhány nappal később a túra honlapjáról lehetett letölteni. Összegezve kicsit csalódás volt az idei Gerecse 20 teljesítménytúra a hatalmas tömeg miatt, de az útvonal ezért részben kárpótlást nyújtott. A szervezés ellenben nagyon jó volt, hisz minden gördülékenyen zajlott. A Gerecsét már korábban megszerettem, ezért biztosan koptatom még erdeiben a bakancsom.
A túra nyomvonalát a lenti térképen, míg fényképeimet a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva lehet elérni.
Bejárás időpontja: 2014. április 19.