Menü Bezárás

OKT 10. szakasz / Szárliget – Csókakő

KÉP / Havas erdei úton

A tavalyról maradt szabadságom pihentető kihasználásának jegyében terveztem az OKT 10. szakasz teljesítését, ezúttal is egy két napos túra keretében.

Mivel a túrám nem volt olyan eseménydús a két nap összefoglalóját egy bejegyzésben írom meg. A kiindulópont egybeesett a legutóbbi túra záró állomásával, Szárligettel, melyet a Kelenföldről induló zónázó vonattal értem el. Kora reggeli indulást terveztem a téli napokra és az időjárásra is figyelemmel. A vonaton még nem voltak sokan, ráadásul a tűréshatáron belüli öt perces késéssel érkeztem meg Szárligetre. A bélyegző változatlanul az állomásépület peron felőli oldalán található, amit eltéveszteni sem lehet. Az adminisztráció elvégzését követően könnyen irányba lehet állni, a kék jelzés az egész településen keresztül jól követhető. A települést elhagyva az akkor éppen nem túl forgalmas 1-es főúton kellett átkelnem, ami – mint az utóbb bizonyságot nyert – a nap utolsó takarított útszakasza volt.

Reggeli ködben

A Csákányos patakon való átkelést követően nagy betűkkel hirdette magát a Csákányospusztai Turistaház, amit én botor módon sokáig egy a birkalegelőn elhelyezett katonai konténerrel azonosítottam. Csodálkoztam is rajta, hogyan lehet ezt a konténert turistaháznak nevezni. Mivel a patakon átkelve már jeges utat találtam kicsit óvatosabban haladtam, a rét felső végében meg is pillantottam egy rókát, akihez sikerült mintegy 30 m-es közelségbe kerülnöm, de aztán szagot fogott és elszaladt. Bár készültem a téli útviszonyokra, volt nálam bot és medvetalp is, itt még nem vettem elő egyiket sem, mondván lesz majd rosszabb is. Nem csalatkoztam, lett. Igazi erdei ösvénnyel a turistaházat elhagyva találkoztam, addig mezőgazdasági utakon vagy kitaposott kocsinyomban vezetett a jelzés.

KÉP / Valahol Várgesztes közelében
Valahol Várgesztes közelében (kattintásra galéria nyílik)

Az ösvények a körülményekhez képest jól járhatóak voltak, csak az útra dőlt pár fa nehezítette a haladást. Mivel a ködös-párás időjárásban nem sok értelme volt a kilátópontokat külön is felkeresni, nem tértem le a jelzésről. Azért Körtvélyesi erdei temetőt megcsodáltam, mert számomra legalábbis nem hétköznapi látvány. Közvetlenül az út mentén így is több látnivaló akad, hisz a jelzés több szakaszon is együtt halad a Mária-úttal, így számos szentképet vagy fafaragást láttam. Szintén érdekes látnivaló a kék és a zöld közös szakaszán található Rockenbauer Pál emlékfa, ami több tucat emlékkel van díszítve. Ebből és a Gerecséhez képest sűrűn kiépített pihenőhelyekből is jól látszódik, hogy aktív túristaélet van a Vértesben.

A turista árnyéka

Szarvas-kútnál, mind pedig Mátyás-kútnál is jól kiépített pihenőhelyeket láttam, előbbinél egy esőbeálló felső részében, utóbbinál pedig kulcsosházban nyílik szálláslehetőség. Megvallom, hogy Szarvas-kutat elhagyva, a kék, a kék kereszt és a piros találkozásánál elvétettem az irányt. Mátyás-kúttól vissza tettem egy kört, ami bő fél óra többlet menetidővel járt. Akkor nem voltam annyira vidám, de utólag úgy tekintek rá, hogy ennyivel is többet túráztam, szóval megérte. Várgesztest végül délidőben értem el. A tó melletti esőbeállóban ebédeltem, majd a Gesztes Marketnél kihelyezett bélyegzővel dokumentáltam itt jártamat.

KÉP / Kis Szent Teréz-kápolna
Kis Szent Teréz-kápolna (kattintásra galéria nyílik)

Az időjárás miatt a várhoz nem mentem fel, a pecsét is megvolt és a köd miatt egyébként sem láttam volna semmit. Rögtön Kőhányáspuszta felé vettem az irányt. A két bélyegzőhely között nincsen túl nagy távolság, még így téli körülmények között is kevesebb, mint egy óra alatt megjártam. Az úton különösebb látnivalóval nem találkoztam, csupán egy mókust láttam a hóban vadul kaparni. Kőhányáspusztán a Steinau Vendégház elé kihelyezett bélyegzővel adminisztráltam. Mivel kezdett kicsit kiderülni az idő – néha már az árnyékomat is megláttam – pihentem, megcsodáltam a Kis Szent Teréz-kápolnát. A turistaház előtt több autó is parkolt, de én mindössze egy családdal találkoztam, akik éppen az erdei úton szánkóztak. A köd itt már felszállt, azonban a lengedező szél a fákat borító porhavat kezdte lefújni, ami megnehezítette az ösvényeken való haladást. Az egyik ilyen porhóval borított lejtős szakaszon elő is vettem a botot, ami bizony sokat segített a haladásban.

Az esti szállás felé

Az erdőben napközben nem találkoztam szinte senkivel, aki gyalogszerrel közlekedett volna, párszor ugyan a távolból hallottam favágókat, de turistáknak nyomát sem láttam. Leszámítva persze Mátyás-kút és Szarvas-kút között a saját lábnyomomat. Éppen ezért lepődtem meg, amikor az egyik pihenőhelyen, mindenféle látható felszerelés nélküli emberekbe botlottam, akik tűz mellett ácsorogtak. Valószínűleg csak kutyát sétáltatni voltak és igencsak megjáratták szegényt. Ezt leszámítva Mindszentpusztáig eseménytelenül telt az út, a jelzés végig jól követhető és a bélyegzőhelyet is elég egyértelműen mutatja. A jelzésről pár száz méternyi kitérőt jelent a turistaház, melynek kerítésén megtaláltam a pecsétet. Mivel igen jól tudtam tartani a tervezett időt – a cél az volt, hogy sötétedés előtt kiérjek a Gánt feletti tisztásra –, egy rövidebb pihenőt is megengedtem magamnak. Szerencsém volt, hiszen eközben három rókát láttam kergetőzni a kerítés mentén, akiket nem igazán zavart a jelenlétem.

KÉP / A nyugati oldalon szinte semmi hó nincsen
A nyugati oldalon szinte semmi hó nincsen (kattintásra galéria nyílik)

A pihenő után következő szakaszt nagyon élveztem. A jelzés itt is jól követhető, bár az út az időjárás miatt helyenként nehezen járható volt. Gánt felé közeledve többször is azt tapasztaltam, hogy a domboldal nyugati oldala teljesen hómentes, míg a keleti oldalt még hó borította. Egy alkalommal őzeket is láttam a domboldalban. Hiába no, az egyedül járó túrázó szerencséje. Az erdőből sikerült még világosban kiérnem, de nagy boldogságra nem volt okom. A Gánt feletti út szinte jégpálya volt. Próbáltam a mezőn haladni, de ott sem volt könnyebb. Szerencsére esés nélkül értem be a településre. A Vértes Vendéglő és Fogadó párkányára kihelyezett bélyegzővel adminisztráltam, majd a vendéglőben elköltöttem egy korai, ámde annál bőségesebb vacsorát. Az éjszakát a Gránás Túristaházban töltöttem, ahol aznap este egyedüli vendég voltam. Magam részéről teljesen elégedett voltam a szállással, tiszta, rendezett, rendben volt a fűtés és a meleg víz is.

Másnap reggel

Az időjárás és az útviszonyok miatt este felmerült bennem, hogy Gánton megszakítom az utat és reggel hazaindulok, de inkább folytattam és ezt nem is bántam meg. A szakaszból hátralevő kb. 18 km-es rész teljesítéséhez nem volt szükség hajnali kelésre. Kicsivel nyolc óra után hagytam el a szállást, majd rendeztem a költségeket a vendéglőben és kényelmes tempóban indultam útnak. Az első vadállat, amit láttam ezúttal is egy róka volt, ami a település feletti mezőn ólálkodott. A településről kifelé vezető úton, nagyjából míg Kápolnapusztáig elértem három erdésszel is találkoztam.

KÉP / Gánt felett a kaszálón
Gánt felett a kaszálón (kattintásra galéria nyílik)

Később csak a Pátrácost követően, illetve a Csókakő feletti résznél láttam embereket, mondhatni egyedül voltam a rengetegben. Nagyon klassz volt és élveztem is, kár lett volna félbeszakítani a szakasz teljesítését. Az időjárást nem mondanám optimálisnak, mert az erdőt borító köd mintegy 30-40 m-es látótávolságot engedett csupán. Pont ettől lett hihetetlenül jó hangulatú a túrám. Szinte az egész Vértesben a dombok közötti nyiladékban vezet végig a jelzés, így igazán meredek emelkedővel nem találkoztam. Talán egy-egy rövidebb szakasz volt kicsivel megerőltetőbb, pl. a tiszta időben egyébként szép kilátást nyújtó Géza pihenő előtt. Sajnos a sűrű köd miatt itt szinte semmit nem láttam, viszont a friss hóval borított erdő látványa valamelyest kárpótolta ezt. Érdekes módon itt bár nem volt kitaposott nyom, mégis könnyedén tudtam haladni, ahol szükséges volt, ott a bot segítségét vettem igénybe.

Dezinformációs tábla

Egy viszonylag hosszabb pihenőt a Pátrácos után, nagyjából féltávnál az egyik Országos Kékkör táblánál tartottam. Itt tízóraiztam és kicsit nézelődtem, majd a gazdasági úton, utána pedig a jelzést követve egy erdei ösvényen folytattam az utam. Ekkor jött el a nap legnehezebb része, ugyanis az egyik ösvényen még állatnyomokat sem láttam, mindössze olyat, ami keresztezte az ösvényt, így kicsit nehezebben tudtam haladni. Pont ennek a járatlan útnak köszönhetően találkoztam három szarvassal, amik mintegy húsz méterre előttem keresztezték az ösvényt. Sajnos olyan gyorsan váltottak át előttem, hogy nem volt alkalmam fényképezni, pedig csodás kép lett volna.

KÉP / Munkában a VADEX
Munkában a VADEX (kattintásra galéria nyílik)

Az egyik kereszteződésben az OKT eligazító táblán azt olvastam, hogy a kéket követve Csókakő 45 percnyi járás. Negyed órányi séta után, a zöld és a kék találkozásánál ugyanez 60 percre nőtt. Valamiért az a gyanú támadt bennem, hogy az eligazító táblák nem a helyes sorrendben kerültek kihelyezésre. Aztán láttam, hogy ugyanitt Gántot 1,13 km-re és tíz percnyi járásra teszi, amit egy túratárs ki is javított, áthúzva az eligazító táblát. Már az előző táblánál is erős motorzúgást hallottam, ami a második táblánál csak erősebb lett. A ködben elém kanyarodott egy rönkszállító gép s éppen ott rakodott le, amerre nekem is haladnom kellett volna. Kerülni nem tudtam, így aztán várakozni kényszerültem.

OKT 10. szakasz télen teljesítve

A következő ösvény már közvetlenül a Vár-völgyben vezetett, ahol érezhetően hűvösebb volt, mint nap folyamán bárhol máshol. Igaz a nyiladék mélyebb is volt, így kevesebb fény érte. Csókakő közelségét az erdőben mind sűrűbben előforduló pihenőhelyek, illetve a várhoz vezető több ösvény, majd a kutyaugatás jelezte. A bélyegzőt az erdőből kiérve a vár parkolójának szélén álló villanyoszlopnál rendben megtaláltam. Előzőleg még gondolkodtam rajta, hogy felsétálok a várhoz, de azt a nagy köd miatt nem is láttam a parkolóból, ezért meghagytam egy későbbi programnak.

KÉP / Csókakő vára valahol a ködben
Csókakő vára valahol a ködben (kattintásra galéria nyílik)

A szakaszt tehát teljesítettem, méghozzá elég jó időben, mert amikor a templomot elértem éppen delet ütött a harang. Mivel a templommal szembeni buszmegállóból fél órán belül indult a következő székesfehérvári járat nem sétáltam ki a 81-es úthoz. A megállóban várakoztam, közben pedig megebédeltem. A busz pontosan érkezett, így Székesfehérváron is elértem a csatlakozást, viszont a buszon olyan hideg volt, hogy nem vágytam további buszozásra. Inkább átsétáltam a vasútra és vonattal indultam vissza Budapestre. A Flirten sokkal több hely is van és általában a fűtéssel sincsenek problémák, úgyhogy meglátásom szerint jó döntés volt.

Frissítés: a túra során készített képeim elérhetők a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva, az út nyomvonala pedig az alábbi térképeken érhető el.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás időpontja: 2017. január 29-30.