Menü Bezárás

Az ország piacvezető tengerénél

KÉP / Kilátás a balatonföldvári magaspartról

Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy az idei balatoni nyaralásunkat egy új településen, Balatonföldváron töltöttük az ország piacvezető tengerénél.

Budapestről vonattal valamivel több, mint 1,5 órás úttal kell számoljon, aki hozzánk hasonló módon a Balaton-Expressz nevű IC-vel szeretné megközelíteni a települést. Bár út közben ezúttal is volt némi késés, a célállomásig behoztuk. Autóval az M7-es autópályán szintén kb. ennyi idő lehet, ha egyszer lesz saját autónk, majd megnézem. Meg kell jegyezzem, már tavaly előtt is nagyon tetszett, hogy a peronon meg van jelölve melyik kocsi hol fog megállni, ami leginkább felszállásnál nagy segítség. Miután eldőlt mikor tudunk menni nyaralni, a foglalás már könnyen ment. A vasúthoz és a parthoz is közel eső szállást kerestünk, ahol SZÉP kártyát is elfogadnak, így esett a választásunk a Hotel Jonathánra. A szoba alapvetően rendben volt, némi malőrrel a mosdókagylóval és a törölközőkkel, de azokat hamar megoldotta a segítőkész személyzet. A szállás szépen fel volt újítva, látszik, hogy sokat foglalkoztak vele. Két dolog viszont nagyon zavaró, illetve furcsa volt. A vékony falak és az, hogy a személyzet szinte nélkülözte a köszönést (persze kedvesek voltak, de erre is illene odafigyelni).

Strandok az ország piacvezető tengerénél

A szálláson az árban volt reggeli, ami minden nap bőséges és változatos volt, illetve a saját étteremben is igen ízletesen főztek. Ezt egyébként minden esetben külön kellett rendezni, több vacsorát és egy alkalommal az ebédet is itt költöttük el (szállóvendégeknek kedvezmény járt). Ebédet általában a strandon, illetve a tihanyi kirándulás alkalmával Tihanyban ettünk, ami ez utóbbi alkalom kivételével egy-egy lángosban vagy hamburgerben merült ki. Két strandot is kipróbáltunk, a Központi strand mellett több és változatosabb étkezési lehetőség adódott, míg a Nyugati strandnál kevesebb, ami a tipikus strand kajákra koncentrálódott, az árkülönbség is ebből fakadt.

KÉP / Kármelhegyi Boldogasszony kápolna
Kármelhegyi Boldogasszony kápolna (kattintásra galéria nyílik)

Mint írtam, két strandot is kipróbáltunk a település adta lehetőségek közül. Mindkettő szabadstrand volt, ahol az étel-ital fogyasztáson kívül legfeljebb a parkolásért kellett volna fizetni. A Nyugati strand talán annyival volt jobban felszerelt, hogy egy szabadtéri tusoló és kiépített vizes blokk is a strandolók kényelmét szolgálta. Itt a víz is hamarabb mélyül, míg a Központi strandnál legalább 50 méter sétát igényelt a combközépig érő víz. A kisgyerekes családoknak viszont direkt ez jött jól. A vízminőség mindkét strandon kiváló, ami tudomásom szerint a Balaton egészére igaz. A Keleti strandot is szerettük volna kipróbálni, azonban az interneten elérhető értékelései nem voltak igazán meggyőzőek, azzal együtt, hogy jóval szélesebb körű szolgáltatást nyújt, hiszen fizetős strandról van szó. Így például egy egészen nagy játszótér, vízicsúszda és gyermekmegőrző is strandoló gyerekek (és szülők) kényelmét szolgálja. Egyszer ezt is ki fogjuk próbálni.

A település és programok

Amellett, hogy Balatonföldvár népszerű nyaralóhely a strandolási lehetőségeken kívül kulturális programokat is kínál a Kultkikötő keretein belül. A település központjában további ingyenes programok is napról-napra elérhetők (daljáték, fúvósok stb.), annak aki ilyen jellegű kikapcsolódásra vágyik. A terület már az államalapítás előtt is lakott volt, melyre a kelta földvár maradványai alapján a település neve is utal. A XIX. század végi fürdőtelep létrehozásáig pusztaként említik a korabeli források, majd ekkortól elkezdődött a település kiépítése. Több Balaton parti településtől eltérően Balatonföldvárt tervezőasztalon rajzolták meg, ez eredményezi a sok párhuzamos és merőleges utcáját. Bár a XX. század elején is élénk fürdőélete volt, az igazi fellendülést e téren a két világháború közötti időszak hozta. Ekkor a Balaton iránti érdeklődés – a belföldi tengeri nyaralási lehetőség megszűnése nyomán – megnövekedett s a déli parti fürdőélet egyik központjává vált. Ebben az időszakban több közéleti személyiség is rendszeresen látogatta a várost, melynek emlékét ma a település utcanevei őrzik.

KÉP / Kilátás a magaspartról
Kilátás a magaspartról (kattintásra galéria nyílik)

A város manapság is láthatóan sokat tesz azért, hogy a turistákat minél szélesebb körben kiszolgálja, így a már említett programkínálat részben kedvezményes igénybevételére Turisztikai kártyát bocsátott ki, mely Földvár kártya néven – díjfizetés ellenében – a helyieknek is elérhető. Mi ezekről a kedvezményekről lemaradtunk, ugyanakkor a szállás foglaláskor kapott hasonló kedvezményeket igyekeztünk kihasználni.

Kilátóban

Az egyik kedvezmény a Hajózástörténeti Látogatóközpontba szólt, melyet egy délelőtti városi sétával egybekötve kerestünk fel. A tavaly nyáron átadott látogatóközpontot a korábbi magasparti kilátó kibővítésével alakították ki, meglehetősen igényesen. Az első két szintje a balatoni hajózást és annak történetét mutatja be sok interaktív kiállítási tárgy segítségével. Amíg mondjuk a szülők olvasnak, a gyerekek is el tudják magukat foglalni. A kihelyezett leírások nem hosszúak és nincsen bennük több információ, mint amit egy nyaraló be akarna vagy tudna fogadni. Úgy ahogyan van kerek egész. A következő szinten egy kávézó került kialakításra, melynek teraszáról már megmutatkozik a csodás panoráma. Ezt két további, kimondottan a kilátó funkciónak szentelt szinten lehet igazán élvezni.

KÉP / Hajózástörténeti Látogatóközpont
Hajózástörténeti Látogatóközpont (kattintásra galéria nyílik)

A látogatóközpont természetesen klimatizált és akadálymentesített, illetve részben biztosan megújúló energiát használ, tehát környezetbarát is. A közvetlen környezetében egy játszótér, illetve egy tágas rét található, melyen ottjártunkor egy cirkusz vert sátrat. Visszafelé a magasparton, a Kelta-sétányon indultunk el, amelynek másik vége Kármelhegyi Boldogasszony kápolnához esik. Az egész település egy kis gyöngyszem a nyüzsgő balatoni szezonban. A kápolna és a mellette található kis közpark még ezen felül is a nyugalom szigete. A parti út forgalma szinte nem is hallatszott és ha féltucat különböző madárfajt nem számoltunk, míg a parkban időztünk, akkor egyet sem. Ráadásul olyan közelről lehetett megfigyelni őket, mintha egy madárházban nézelődnénk. Mondjuk sokat segített a teleobjektív is és az is lehet, hogy a település idomított turistabarát madarakat szerzett be (kevéssé valószínű), de akkor is élmény volt.

Összességében a város hangulata és adottságai igen jó benyomást gyakoroltak ránk, így felkerült a képzeletbeli „ide visszatérünk” listára. Ez azért is fontos, mert nem minden látnivalót néztünk meg, például nem voltunk a Galamb-szigeten vagy a Kulipintyó villában, így ezekről nem is írtam. Ez majd a későbbi bejegyzés lesz.

A nyaralás alatt készített néhány képem a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhető el.