Kiss Attila Tivadar
Az OKT 8. szakaszának teljesítése közben Bakonybélben eltöltött délutánról egy külön bejegyzésben fogok majd beszámolni, aminek most jött el az ideje.
Az Országos Kéktúra aktuális napi szakasza nem volt hosszú és különösebben megerőltető, ezért még bőven világosban értem be Bakonybélre. A lábfájásom miatt persze nem volt tökéletes a komfortérzetem. Két dolgot mindenképpen szerettem volna megnézni, ezeket nyitva is találtam. Kicsit megviccelt az eligazító tábla, így elsőre nem tértem le a főútról az Erdők Háza, illetve a Pannon Csillagda felé. Nem gondoltam, hogy ennyire el vannak bujtatva egy kis mellékutcába. Sebaj, megtaláltam mindkettőt.
Az Erdők Házában
Az Erdők Háza a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében van, így a belépőre a nyári tihanyi kirándulás alkalmával kapott bélyegző leporellóval némi kedvezmény járt. Hétköznap lévén egyáltalán nem volt sok érdeklődő a kiállításon, talán egy párral találkoztam, akik kicsivel utánam érkeztek. A kiállítás helyszínéül szolgáló épület korábban magtárként működött, állapota nagyon leromlott. A jelek szerint mostanra megtalálta új funkcióját, melyben szépen ki is tudott teljesedni. A kiállítás földszinti része a Bakony jellegzetes élővilágát tárja fel. Több érdekes leírást lehet olvasni mind a növény, mind pedig az állatvilághoz kapcsolódóan, illetve természetvédelmi témában is. Legalább az itt leírtakat minden természetjárónak ismernie kell, szóval tananyagnak is nagyon hasznos és átgondolt a kiállítás. Nekem a legérdekesebb a vadászatról szóló tábla volt, illetve a mellette elhelyezett preparált vadkan. No, ilyen méretű példánnyal biztosan nem szeretnék összefutni egyik túrámon se. Esetleg, ha a nagy teleobjektív van nálam és lesben ülök a fényképezőgéppel.
Az emeleten az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó tárlók és leírások találhatók. Röviden bemutatják a Soproni Egyetem selmecbányai kapcsolatát és örökségét. Lévén, hogy apu is ott tanult és gyerekkoromban, mikor még erdészként dolgozott én is sok időt töltöttem vele munka közben, különösen kedves emlék maradt a kiállítás ezen része. A képen is látható íróasztalról rögtön apu dolgozóasztala jutott eszembe. Persze az sem elhanyagolható, hogy nekem is van kötődésem Sopronhoz, hisz még egyetemi polgár vagyok. Szóval: jószerencsét! Ugyancsak itt kerül bemutatásra a híres bakonyi fafaragók élete és szerszámai. Büszkén jelentem ki, hogy ezek többségét felismertem, de ezen túl még talán használni is tudom. A műhelyünkben több is megtalálható a kiállított eszközök közül.
Csillagok között
Néhány lépésre az Erdők Házától található a Pannon Csillagda részben modern, de a tájba mégis jól illeszkedő épülete. Az épület régebbi fele az Erdők Házának is otthont adó korábbi magtár épület. A csillagdába szintén érvényes a Balaton-felvidéki Nemzeti Park pecsételős füzete, ami párszáz forint kedvezményt biztosít a belépő árából. Éppen jókor váltottam jegyet, mert az OKT 8. szakasz első napjáról készült beszámolómban említett csoport pont a végére ért a kiállításoknak.
Nekem így negyed órán belül kezdődött a következő vetítés a planetáriumban. Előtte még volt annyi időm, hogy a planetárium előterében található Mars útikalauz stopposoknak kiállítás részt megnéztem. Az egyik kiállítási tárgy egy Marsjáró 1:1 arányú makettje, mintha a Mentőexpedíció kelléktárából érkezett volna. A planetáriumban a Csillagok birodalma c. kisfilmet néztem meg harmadmagammal. Természetesen ez is a nemzeti park látványosságaira volt rákötve, mint ahogyan a tihanyi Levendula Házban is. Mivel ilyen irányú érdeklődés is van bennem, borzasztóan élveztem a vetítést, ami a félgömb alakú vetítőteremben elég látványos is volt.
Űrhajós voltam
A filmvetítés után felkísértek minket a távcsövekhez, ahol a Nap került fókuszba. A keresőbe nézve csak egy aprócska „narancsszínű maszat” látszott, de az a valóságban közel 1,4 millió kilométer átmérőjű. Az oldalán levő kis „szöszök” pedig napkitörések, méghozzá élőben (valójában 8 perc késéssel). Hatalmas élmény volt. Az itteni csillagvizsgálóban négy távcső található, melyekkel éjszaka tiszta időben az éppen aktuális látványosságokat, nappal pedig a Napot lehet megfigyelni. Pont azért került ide a csillagvizsgáló, mert Bakonybél felett rendkívül tiszta az égbolt, kevés zavaró tényező van. A távcsöves bemutató után, mintegy rögtönzött tárlatvezetésként néhány szóban összefoglalta a csillagda munkatársa a kiállításokat.
A Holdhoz kapcsolódó kiállítás részen nem meglepő módon a Holdraszállás és az ahhoz kapcsolható tárgyak találhatók. Külön jó dolog, hogy az Apollo programban használt űrruha másolatát, pontosabban annak egy részét, a kesztyűt fel is lehetett próbálni. A kézügyességemet egy csavar és anyacsavar párosításával tehettem próbára. Állítólag ez egy nehéz feladat, de nekem 15 másodpercen belül sikerült, igaz nem légüres térben próbáltam.
Bakonybélben meteort simogattam
Lefelé haladva a következő teremben a csillagászati navigációt, a világegyetemben elfoglalt helyünket (lásd borítókép) és a Hubble űrtávcső történetét bemutató szobában időztem hosszabban. Egy nagy interaktív képernyőn az egyes csillagködökre lehet ráközelíteni és megnézni mennyit látni belőlük a Földről. Rengeteg szép alakzatot lehet itt megtalálni. Nekem már régóta a Teremtés oszlopai névre hallgató, a Sas-ködben található csillagbölcső a kedvencem. A róla készült leghíresebb felvétel természetesen a Hubble űrtávcsővel készült, mely minden tekintetben egy lenyűgöző technikai alkotás. A következő terem a csillagászat korai időszakába kalauzol vissza, így Galilei munkásságát és a Naprendszert mutatja be. A terem bejáratával szemben található a Gibeon-meteoritok egy nagyobb példánya, a maga 21 kg-os súlyával. A Gibeon meteorit a Földbe csapódott és megtalált meteoritok közül az egyik legrégebbi, melynek mára mintegy 27 tonnányi darabját találtak meg.
Nagy kincse ez a csillagdának és Bakonybélnek, ezért csak üvegen keresztül lehet megtekinteni. Nemúgy, mint az egyik fal mentén elhelyezett példányt, ami a Gibeon meteorittal ellentétben egy egyszerű szikladarab. A Gibeon ugyanis vasmeteorit, mely a Földön megtalált meteoritoknak valamivel több, mint 4%-át teszi ki, szóval elég ritka. Én ugyebár fordított irányban jártam végig a Pannon Csillagdát és a meteorsimogatással zártam a kiállítást. Bakonybél többi látványosságát ezúttal nem néztem meg, amit azért nem bánok, mert ide mindenképpen elmegyünk Judittal is. A csillagda esti programja, illetve a környék adta kirándulási lehetőségek is nagyon vonzóak. Csak azért nem tudtam felvenni az „Ide visszamegyünk” listára, mert Judit nem volt velem.
Frissítés: a kiállításokon készült képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhetők el.
Borítókép: Itt áll most (Pannon Csillagda, Bakonybél)
Látogatás napja: 2017. október 11.