Az Év Természetfotósa 2017 kiállítás és séta a múzeumban

Évről-évre visszatérő programunk Az Év Természetfotósa 2017 kiállítás megtekintése, ezúttal az állandó kiállításokat is megnéztük.

Szeles decemberi szombat délutánról lévén szó, nem igazán volt nagy tömeg a Magyar Természettudományi Múzeumban. Rajtunk kívül talán csak két tucat látogató volt, ami annyira nem is volt rossz, nem kellett kerülgetni a képek előtt a többi látogatót. Az odajutás az M3-as metró felújítása miatt kicsit körülményesebb volt, de megoldottuk.

Az év természetfotósa 2017 kiállítás

A kiírásról annyit, hogy a Magyar Természetfotósok Szövetsége idén már 25. alkalommal írta ki. Nyilván szép számú pályázat érkezett, mert a tavalyihoz képest valamivel több kép volt kiállítva. Az előző kiíráshoz képest nekem a pályaművek is tetszetősebbnek tűntek, különösen az ifjúsági kategória képei. A nevezők között volt újra Máté Bence is, akinek a neve valószínűleg sokaknak ismerősen cseng, aki az év természetfotósa lett. Az év természetfotója címet 2017-ben Potyó Imre Téli szárnyak című képe nyerte el.

A korábbi kiírásokhoz képest komoly előrelépés, hogy QR kód segítségével azonnal elérhetők és letölthetők a képek és a készítésre vonatkozó információk egyaránt a naturArt oldaláról. Egyre több múzeumban találkozni ezzel a megoldással, végre. A Facebook megosztás nem minden esetben működik, ezért azt javaslom, hogy a pályaművek ezen a linken keresztül garantáltan elérhetők. Aki szeretné a képeket otthonában tudni, az pedig szokás szerint meg is vásárolhatja album formájában. A kiállítást december végéig lehet itt megnézni, utána országjárásra indul.

Már a bejáratnál állandó kiállítások

Legutóbb nagyjából öt éve néztük meg az állandó kiállításokat is, azóta nem sokat változott. Kicsit talán elhasználódott a berendezés, viszont mintha átrendezték volna. A kőtárat, azaz a „Titkok a föld alatt – ásványok, kőzetek, drágakövek” c. kiállítás részt mindenképpen. Aki még nem járt a múzeumban, annak jelzem, hogy már a bejárat felé haladva felsorakoztatott kőtömbök is a kiállítás része. Szóval nem a parkolás megakadályozása a céljuk, hanem az egy „Időösvény”. A bejáraton belépve, az aulában szintén érdemes egy kicsit szét, pontosabban felnézni. A kupola alatt egy barázdás bálna csontváza látható. Nem is hinné az ember, hogy a feje felett majd 2 tonna függ.

A fotókiállítás már évek óta az aulában tekinthető meg, az állandó kiállítások zömét pedig a régi épületrészben találjuk. Néhány lépcső és már az „Eltűnt világok – A dinoszauruszok kora Magyarországon” c. kiállításon találjuk magunkat. Engem a dinoszauruszok sosem kötöttek le igazán. Talán éppen ezért kerülte el a figyelmem, hogy van egy saját, egykor csak az ország területén honos dinoszauruszunk. Mi más lehetne a neve, mint Hungarosaurus. A téma iránt érdeklődök figyelmébe ajánlom a Magyar Dinoszaurusz Alapítvány oldalát. A múzeumnak ez a része leginkább a kisgyerekeknek szól és ennek megfelelően is van berendezve. Sok mindent meg lehet fogni, rá lehet állni stb.

Noétól a konyháig

Egy újabb lépcsőn felkaptatva találjuk a „Sokszínű ÉLET – Felfedező úton Magyarország tájain” c. kiállítást. A lépcsővel szemben rögtön Noé bárkáját, melynek orránál egy foglalkoztató terem kapott helyet. Megintcsak kiváló gyerekprogram. Ha időrendben akarunk haladni, akkor a lépcső tetején jobbra kell tartsunk. Először egy földtörténeti témájú kisfilmet lesz módunk megnézni, majd akár át is sétálhatunk egy ősember barlangján. Nyilván nem véletlen a névválasztás, de annak megfelelően tulajdonképpen Magyarország tájait járjuk be. Eddig is sok kiváló elfoglaltságot biztosított a múzeum gyerekek részére, de ezen a kiállítás részen abszolút ki tudják magukat élni. Több kirakós és keresd a párját játék is van, némelyiket még mi is összeraktuk.

Nem elfogulatlan véleményem szerint, nagyon jól átgondolt a kiállítás. Egyik oldalt a növényvilágot, másik oldalon pedig az állatvilágot mutatja be. Szóval nem csak kitömött állatok vannak, hanem azok el is vannak helyezve környezetük leírása mellé. Kimondottan jó összefoglalója az ország faunájának a terem végében található dioráma. Hát, elég nehéz volt megtalálni az egyik baglyot, de sikerült. Szintén nagyon ötletes a háztartásban előforduló állatok bemutatása egy IKEA konyhában. Ezen a részen bő háromnegyed órát töltöttünk, a múzeumban pedig összességében majd hármat. Igaz, nem néztünk meg mindent részletesen, mert korábban már megtettük.

Mindig is élveztem ezt a múzeumot, meg úgy általában az élővilágot bemutató kiállításokat. Éppen ezért jövőre is biztosan visszamegyünk. A múzeum gyűjteményének része még a Zircen és Gyöngyösön található múzeum is, remélem egyszer azokhoz is eljutok. Legutóbbi két zirci látogatásom alkalmával erre nem volt módom, Gyöngyösön pedig mostanában nem jártam.