Kiss Attila Tivadar
Az utolsó napra az OKT 22. szakasz maradt a túra legrövidebb a Mátraalján vezető része, ami részben már a Bükk-vidéket is érintette.
A túra harmadik napjának reggelén a náthámnak semmi nyomát nem találtam. Se torokfájás, semmi nem maradt. Ezt részben annak is betudom, hogy a Csibész Vendégházban igen jót aludtam, meg persze este egy nagy adag tea is elfogyott. Az is lehet, hogy az előző nap teljesített szakasz szeles időjárása fújta ki belőlem a náthát. Korán keltem, mert még este kinéztem egy közvetlen buszjáratot Szarvaskőről Budapest felé, amit szerettem volna elérni. Ennek megfelelően gyors készülődést és egy ehhez mérten kényelmes reggelit követően, fél nyolc után indultam útnak Sirokról. A vendéglátóimtól elköszöntem, akik indulásomkor már javában dolgoztak a vendégház bővítésén. Egyébként jó szívvel tudom ajánlani minden arra járó turistának a szálláshelyet.
A siroki vár kíséretében
A szállásom néhány méteres letérőt igényelt az Országos Kéktúra jelzéséről, melyet reggel könnyedén újra fel tudtam venni. A cél a várhegyre való feljutás volt, amit a temető mellől induló műúton nagyon kényelmesen el lehet érni. Természetesen kiépített parkolóhely e helyütt is van, amit egy stilizált várkapu követ, ahonnét már csak gyalogosan lehet haladni a várhoz. A jelzés a vár alatti pihenőhelyig vezet műúton, onnét pedig egy erdei ösvény következik. A várhoz ezúttal nem sétáltam fel, viszont felé közeledve és a várnyeregben a pihenőhelyről készítettem csak néhány képet. Kicsivel később a Bálványkövekhez, azaz a Barát és Apáca-sziklához azonban már felkapaszkodtam. A kilátást innét nem találtam annyira lenyűgözőnek, de lehetséges, hogy túl sokan mondták már és én helyeztem a kelleténél magasabbra a lécet. A természeti képződményekkel már más a helyzet, azokon inkább elcsodálkoztam. Meg persze az is meglepő, hogy milyen találóan sikerült a névválasztás ebben az esetben is.
A kis kitérő után az erdei gyalogösvényt követtem, melyet néha megszakított egy-egy tisztás. Talán az egyikről visszafelé tekintve még az előző nap magam mögött hagyott tévétornyot is látni lehetett a Kékesen. Még este a térképen kiszúrtam egy igen érdekes irányváltást, ami egy majd derékszögű fordulót jelentett. Már erről is rögtön ráismertem, meg persze volt ott néhány irányjelző tábla is, ami a következő bélyegzőpontot jelezte. Kicsit meglepődtem, mert nem igazán éreztem, hogy már ennyit megtettem volna a napi szakaszból. Mindenesetre bő tíz perccel később elértem Rozsnakpusztára, ahol a bélyegzőt rendben megtaláltam. No, ilyen helyen szeretnék majd egy nyaralót. Hegynyeregben, egy kis kaszálóval, de mégse olyan messze egy lakott településtől. Talán egy kis horgásztó vagy egy csermely hiányzik innét az általam elképzelt idillhez. Szóval itt elidőztem egy keveset.
Kicsit műút mentén, majd egy kis sárdagasztás
Az időjárással eleve szerencsés voltam, már reggel sem volt szükség a kabátra, de a pihenő után aztán végig verőfényes napsütésben bandukoltam. Az erdészházat elhagyva úgy két kilométeren át erdei kavicsos úton vezetett a jelzés. A talpam szerint nem ez volt a túra legpihentetőbb része, de ugye nem volt mit tenni. Cserébe viszont nagyon hangulatos volt a félútig elnyújtott felfelé kapaszkodás, majd az ereszkedés. Az Egerbakta felé vezető műút forgalmát egyre közelebbről lehetett hallani. Ennek mentén csak rövidebb ideig vezet a jelzés, az első kereszteződésnél ugyanis Bátor felé irányított. Nagyjából fél kilométeren keresztül kell csupán a műút mellett botorkálni, ami ottjártamkor nem is volt különösebben forgalmas. A nap folyamán egyedül itt láttam vadállatokat, három őzet, akik gondtalanul legelésztek az út menti réten.
A műútról letérve újabb erdei út következett. Eleinte még kellemesen árnyas volt, majd egy irtás mentén vezetett és bizony már éreztem a tűző napsütést. Egyébként a szám le is égett egy kicsit. Itt ötlött először és utoljára eszembe, hogy mennyivel szebb lett volna ezt a szakaszt a tavaszi, már zöldellő erdőben teljesíteni. Így is nagyon szép volt, de azért még bőven a barna és annak árnyalatai voltak a domináns színek. Az irtás végében Egerlátó felé vettem az irányt, ami a nap legsarasabb része volt s nevével ellentétben Egerre sajnos nem láttam rá. Az út ezt követően már csak lefelé vezetett, lassan ereszkedve Szarvaskő irányába. A település közelségét a sűrűsödő irányjelző táblák is sejtetik, így több úton is be lehet jutni a községbe vagy megszemlélni a környék nevezetességeit. A kék sávjelzést követve pedig egy már-már alpesi legelőn keresztül haladhat a túrázó.
OKT 22. szakasz, a túra vége
A Szarvaskő feletti legelőn a látóhatárt már egyértelműen a Bükk központi tömbje uralja, mely azonban egy következő túrám helyszíne lesz. Nem pontosan, de tartalmában hűen idézve a klasszikust. Az Eger-patak egy mellékágát elérve találkoztam is a Bükk-fennsík koronája túrakiírás felfestett jelzésével. Itt volt lehetőségem a bakancs megtisztítására, pont csörgedezett a mederben annyi víz, hogy az agyagos sarat le tudjam mosni. Kis kitérővel elérhető lett volna a Vodafone torony-kilátó, ami a településre és a patakvölgyre nyit panorámát. Ezt a kitérőt ezúttal nem léptem meg, talán majd máskor. Még bíztam benne, hogy elérek egy a tervezettnél korábbi buszt is. Nagyon jó idő alatt jártam le a szakaszt, hiszen azzal együtt is, hogy több helyen megálltam nézelődni, pontban délben már az italboltnál voltam. A bélyegző itt is rendben elérhető volt és a túra zárásaként az almafröccs ezúttal is lecsúszott.
A nagyon kényelmes tempóban elvégzett adminisztrációt követően kisétáltam a pár méterre található buszmegállóhoz. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a két óra múlva érkező, közvetlenül Budapestig közlekedő járatot, inkább átszállással indulok haza. Elég sűrűn vannak buszjáratok Eger felé és nem is kellett sokat várnom a nekem megfelelő járatra. Várakozás közben a zoknicserére is futotta, de még a szarvaskői várat is volt időm fényképezni. Egerben is gond nélkül elértem a csatlakozást, amin azonban kicsit furcsa érzésem volt. Olyan bőr ülései voltak, amit távolsági buszon én még nem tapasztaltam, pedig egyetemista éveim alatt buszoztam nem keveset. Elég nagy volt a kontraszt a három napi erdei túrázás és a hazaút között, szó mi szó, furcsa érzés volt.
A túranap során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva, a megtett út nyomvonalát pedig az alábbi térképen lehet elérni.
Bejárás napja: 2018. április 5.