Menü Bezárás

OKT 18. szakasz / Ősagárd – Alsópetény

KÉP / Egy nagyon klasszul elhelyezett irányító tábla

Még februárban kezdtem meg, majd tavasszal folytattam és nyáron, két külön túranap alatt a végére értem az OKT 18. szakasz távjának.

Februárban, amikor belekezdtem a szakaszba még hó borította és annál is nagyobb köd lepte be Nógrádot. Később májusban Judittal közösen Ősagárdról indulva másztuk meg a Naszályt, majd a nyár eleji három napos menetelésen Becskétől Alsópetényig jutottam. Az Ősagárd és Alsópetény között fennmaradó tíz kilométernek kétszer már csaknem nekirugaszkodtam. Egyszer elaludtam a kiszemelt szombaton, utána pedig nem volt meg az érzés, hogy most nekem túráznom kell. Volt korábban olyan alkalom, hogy ennek ellenére elindultam és nem is esett túl jól. Viszont tettem magamnak egy ígéretet, hogy az őszi túráknak úgy kezdek neki, hogy ezt a szakaszt előtte befejezem. Nem volt mit tenni, augusztus utolsó előtti péntekén munka után nekivágtam.

Tömegközlekedéssel

Nem hosszú a kimaradt szakasz, bő két óra alatt kényelmes tempóban lehet teljesíteni, azonban egyik végpontjára sem túl jó a közlekedés. Azon a hétvégén, amikor elaludtam ezért is nem vágtam bele, mert ugyan lett volna később is vonat, de visszafelé meg órákat kellett volna várjak. Augusztus végén viszont kicsivel előbb elindultam a munkából és a Nyugati pályaudvaron éppen elértem a Vácra tartó vonatot. Vácon sem volt különösebb nehézség a csatlakozással, amit ügyesen elcsíptem. A két közlekedési társaság a menetrendek szerint bőséges 13 percet biztosít az átszállásra. Ez a MÁV-nak köszönhetően 10 percre csökkent, de ez még éppen belefért. A busz is tűrhető tempóban haladt, szóval fél négy után nem sokkal Ősagárdon voltam.

KÉP / Ősagárd felé visszatekintve a Naszály uralja a látóhatárt
Ősagárd felé visszatekintve a Naszály uralja a látóhatárt (kattintásra galéria nyílik)

A bélyegzőt ezúttal is a buszmegállónál található Országos Kékkör oszlopánál szereztem be. Már az új bélyegzőpárnát vittem, a régi ugyanis Nógrádsipeken maradt. Az újat kétszer is fel kellett töltenem tintával, mert első használatkor úgy tűnt, kicsit kevés benne a tinta. Az igazolófüzetben így kékről a fekete pecsétekre váltottam. A faluban a péntek délutáni nyugalom honolt, alig féltucat emberrel találkoztam. A jelzést követve a templom előtti földútra balra letérve hagytam el a települést. Jó egy kilométeren keresztül a réten felfelé kaptattam. Az úton jól látszott, hogy nem is olyan régen még az esővíz áztatta, ezért volt egy kis sár is. Miután letértem az erdő felé az aljnövényzettel volt némi küzdelmem, de aztán az erdőben már jó ütemben tudtam haladni.

Egy kis sár mutatóba

Az erdőben szintén jól látszott a heves esőzés nyoma, itt-ott kerülgetni kellett egy-egy nagyobb pocsolyát, de semmi komoly hátráltató tényező nem akadt. Több helyen volt fakitermelés, viszont péntek délután lévén a munkavégzés már szünetelt. Az egyik helyen vagy kétszáz méter hosszú volt az út menti farakás. Láttam már széltében hatalmas farakást, most pedig a hosszában rekord dőlt meg. Többször meg is álltam nézelődni, fényképezni. Az erdő szépen lassan elritkult, majd el is tűnt mögöttem, egy rétre érkeztem. Légvonalban itt közelebb voltam a kiindulási ponthoz, mint Felsőpetényhez, ami a rét alatti völgyben terült el. Érdekes, de kelet felé tekintve jobban látszott Alsópetény is, mint északra Felsőpetény. Szép tiszta idő volt, így a szemközti Romhány-hegyen jól kivehető volt a lombkorona szint fölé magasodó Prónay-kilátó is.

KÉP / Péntek, vége a munkának
Péntek, vége a munkának (kattintásra galéria nyílik)

A rét alatt az egyik cserjésben találkoztam két túratárssal, ők Ősagárd felé tartottak. Lendületben voltak, úgyhogy szinte menet közben cseréltünk információt az út állapotáról. Bő negyed órával később – két rövidebb gazos részen átkelve – már Felsőpetényben voltam. A bélyegző hamar meglett, nem kellett keresgélni, elég jól ki van táblázva a helye. A vegyesbolt betonkerítésén rendben elérhető volt. A faluban nem időztem sokat, a bélyegzést követően szinte azonnal tovább is indultam, amikor két újabb szemből érkező túratárssal találkoztam. Velük egy kicsit hosszabban értekeztem az út állapotáról, kölcsönösen megállapítottuk, hogy mindkét irányba van egy kis sár. A faluból kivezető út mentén található az Almásy-kastély, amit közelről sajnos nem tudtam megnézni. Egyrészt kerítés zárja el az utat, másrészt pedig nagyon dús növényzetű a park az épület körül, így csak egy-egy részlete látszik.

OKT 18. szakasz, összeértem

Az út további része Alsópetényig igazából eseménytelenül telt. Eleinte erdős részeken, majd nyiladékban, végül pedig a falu feletti réten vezet az út. Egy szakasza azonban nagyon érdekes volt, amikor az út egyik oldalán kizárólag fenyőfák nőttek. Nyilván telepített erdőről van szó, de ezzel együtt is elég szokatlan a Cserhátban. Sikerült néhány nagyon jópofa, akár még háttérképnek is beillő fényképet készítenem. Alsópetény határában pedig egy jókora kecskenyáj fogadott. Igaz, egy kerítés választott el tőlük, de attól még ők fogadtak, amire már volt korábban is példa. Valamivel odébb pedig erőteljes cefre illatra lettem figyelmes. Gondoltam is magamban, vajon hova ömlött ki ez a rengeteg pálinka. Kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincsen szó, a főút menti szeszfőzdéből jött az illat, én pedig éppen szélirányban álltam.

KÉP / A Szent István király templom tövében
A Szent István király templom tövében (kattintásra galéria nyílik)

A faluba néhány perccel hat óra előtt értem be, s mivel bőven volt időm a busz indulásáig a Prónay-kastély felé tettem egy kitérőt. Sajnos sem a főutcáról, sem pedig a mellékutcákból nem lehetett bejutni a parkjába, így ezt is csak távolról vettem szemügyre. A Szent István király templomhoz, illetve a mellette található Werbőczy-emlékműhöz még felkapaszkodtam. Elég hangulatos hely azokkal a termetes gesztenyefákkal. A lépcsőkön lefelé tartva jókora fecskerajra lettem figyelmes, akik éppen a fejem fölött gyülekeztek akár csak az esőfelhők. Az eső szerencsémre kibírta a busz érkezéséig, ami jó tíz perc késéssel érkezett. Már ekkor nem volt esélyem a korábbi vonatra, aztán a Vácig tartó úton leszakadt az ég. Annyira, hogy a buszból is alig lehetett kilátni, így lassabban haladtunk. A vasúton aztán azzal szembesültem, hogy kár minden sietség. A MÁV-nál is fennakadást okozott a hirtelen jött eső, így az első Budapestre tartó vonattal hazaindultam.

Ezzel a kellemes délutáni túrával összekötöttem az OKT kiírásából teljesített szakaszokat. A túra során megtett út a lenti térképen követhető, a szakasz fényképalbuma pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva is elérhető.

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2018. augusztus 24.