Kiss Attila Tivadar
A csodás szombati időt kihasználtuk és harmadik nekifutásra ugyan, de végül teljesítettük Judittal közösen az OKT 14. szakasz távját.
Miután Judit tavaly nyáron lelkesen belefogott az Országos Kéktúra teljesítésébe, magamnak is beszereztem egy új igazolófüzetet. A régit még nem adtam le, hisz néhány kilométer még előttem áll, amit tavasszal tervezek bejárni. Visszatérve a témához, most már nem csak az Alföldi Kéktúra kiírását teljesítjük közösen, mert Juditnak is megtetszett az OKT érzés. Az OKT 14. szakasz nekünk könnyen elérhető, szállást sem kell foglaljunk, ezért egy hétvégi kirándulásként terveztük a teljesítését. Nagyjából nyár vége óta, azonban mindig közbejött valami egészen eddig.
Logisztika
Budapestről, illetve lakóhelyünkről nem nehéz, sőt kimondottan könnyű elérni Hűvösvölgyet és a Hármashatár-hegyet. A gyorsabb hazajutás érdekében végül egy fordított irányú bejárásban állapodott meg a családi tanács, a Rozália téglagyár felől haladtunk Hűvösvölgy irányába. Ehhez az esztergomi vonattal Ürömig mentünk és a MÁV Start Klub kártyánk lévén jegyet sem kellett váltanunk. A vasútállomás és a környék is eléggé megváltozott legutóbbi itt jártunk óta, de könnyen irányba álltunk. Rajtunk kívül még néhány kiránduló szintén innét indult útnak, de azért a vonaton is maradtak szép számmal. A Rozália téglagyárat bő negyed órás, a kertek alatt megtett séta után értük el. Azt a plusz másfél kilométert igazából nem is lehetett megérezni. A kertek alatt szerencsére még dermedt volt az út, nem sárdagasztással kellett kezdjük a napot.
A bélyegzőt a Rozália téglagyár bejárata melletti villanyoszlopon rendben megtaláltuk. Amikor odaértünk egy öt fős társaság készülődött éppen induláshoz, ők már végeztek az adminisztrációval. Rövid időn belül viszont a mi füzeteinkbe is bekerült a nap első lenyomata és a túratársak nyomába eredtünk. Az első néhány száz métert ugyebár még műúton tettük meg, majd a második kanyar után balra letértünk az erdőbe. Az néhány kilométeren visszafelé kanyarog a kék sávjelzés, lényegében Ürömre vissza. Majd egy határozott jobb fordulót követően emelkedőre vált, ami kitart egészen Solymár határát jelző határkőig. Sőt, tulajdonképpen azon is tovább.
Virágos-nyeregben már napsütésben
A Csúcs-hegy alatt is bár elég jól kiépített a turistaút, de azért ez ne tévesszen meg senkit, az is egy emelkedő. Mindenesetre sikerült egy igen kényelmes tempót felvennünk, időről időre megálltunk egy kicsit nézelődni. Ezen a részen még nem volt olyan nagy forgalom, talán ha egy tucatnyi túratárssal találkoztunk szembe, néhányukat pedig mi hagytuk magunk mögött. Gyanús volt, hogy ilyen „sokan” jönnek szembe, aztán amikor a Virágos-nyereghez értünk elsőkézből származó infókhoz jutottunk. Hétvégén volt a II. Rákóczi Ferenc emléktúra a Magyar Hősök Túrasorozatból. Ennek egyik igazolópontja a Virágos-nyeregnél a büfé előtt volt. Az eligazító táblát pedig az OKT bélyegzőnek is helyt adó villanyoszlopra helyezték. A bélyegzőt itt is rendben megtaláltuk és próbáltunk úgy pecsételni, hogy ne takarjuk ki a mások számára hasznos infót.
Mire ideértünk a Nap csodásan kisütött, igaz ereje nem sok volt, de csak jobb volt így bandukolni. Kicsit pihentünk, majd elindultunk a túranap legnagyobb kihívása, a Vihar-hegy felé. A tisztás nem mondom, hogy tele volt, de azért elég sokan voltak és a hegyre felfelé kaptatva is találkoztunk több túratárssal. Egészségünk és családi béke megóvása érdekében több rövid megállót is beiktattunk a felfelé kapaszkodásba. Nem voltunk időhöz kötve, miénk volt az egész nap. A Vihar-hegy leküzdése után, már csak a Hármashatár-hegy állt előttünk. Mielőtt azonban ennek is nekivágtunk volna – nem mintha élesen elválna az előbbi magaslattól – a Rotter Lajos Turistaháznál kicsit hosszabban megpihentünk. Az OKT-nak ez a nyomvonala számomra új, ugyanakkor örvendetes, hogy végre itt is van egy normális pihenőhely.
OKT 14. szakasz, kitartóan lefelé
Az ebéd elköltését követően még felfedeztem magamnak a helyi újdonságokat és természetesen beszereztük a túranap harmadik bélyegzőjét is. Az erdei iskola teraszának korlátján ez rendben elérhető volt, illetve később a Hármashatár-hegy tetején álló egyik adótorony oszlopán is. A Guckler Károly kilátónál aztán valódi tömeggel találkoztunk. A tiszta és napos időjárásnak, no meg az éppen zajló teljesítménytúrának köszönhetően rengetegen voltak. Mi itt nem időztünk olyan hosszan, a kilátóba is csak én mentem fel. Mit tehettem mást, ott volt és egyébként is szeretem kilátókat. A soron következő érdekesebb igazodási pont az Árpád pihenő volt, melyet igen kényelmes tempóban értünk el. Odafelé még egy kollégámmal és családjával is találkoztunk, akik kihasználva a jó időt kirándultak egyet. A pihenőhelyen szintén szép számban voltak kirándulók, így itt is csak egy rövid pihenőt tartottunk.
Az út további részében már nem is nagyon álltunk meg, csak egy-egy fénykép kedvéért. A Kecske-hegy alatt is egy igen jól kiépített sétaút vezet, így az Oroszlán-szikla könnyen elérhető és mindig jó fotótémát ad. Még gondolkodtunk rajta, hogy a reptérnél kis kitérővel felmegyünk a Homok-hegyre, mivel azonban a reptéren nem volt mozgás ezt kihagytuk. Igazából arra nyújtott volna remek rálátást. A Glück Frigyes úton aztán nagyon kényelmes tempóban ballagtunk le Hűvösvölgybe. Egy harkály kedvéért álltunk csupán meg, de jó öt percnyi keresgéléssel sem találtuk az egyébként mellettünk kopácsoló madarat. Hűvösvölgyben a Gyermekvasút peronjának végére kihelyezett bélyegzővel adminisztráltunk és zártuk a túranapot. Hazafelé a logisztika is könnyebb volt, hisz csak villamosra kellett pattanjunk. Igen klassz túranapot zártunk, Judit folytatta én pedig újra elkezdtem az OKT-t, azon a szakaszon, ahol az első teljesítést is. Hamarnosan folytatjuk egy újabb Budapest közeli szakasszal.
A túranap nyomvonalát a lenti térképen, néhány fényképem pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhető el.
Bejárás napja: 2019. február 23.