Menü Bezárás

AK 8. szakasz / Nyírlugos – Nyíracsád

KÉP / A Külső-gúthi erdészház felé tartunk, homokban

Több, mint egy év után újra az Alföldi Kéktúrán jártunk, ott folytattuk ahol abbahagytuk az AK 8. szakasz Nyírlugos és Nyíracsád között.

Legalább háromszor, ha nem négyszer volt tervben, hogy folytatjuk Judittal az Alföldi Kéktúrát. Éppen olyan szakaszon járunk, ami Juditnak nincsen messze otthonról, ezt szerettük is volna kihasználni, mert sajnos a közlekedés nem olyan jó. Némelyik terv már feledésbe merült, de annyi biztos volt, hogy szükség lesz a családi segítségre a logisztikához. Két településre vagyunk Nyírlugostól, mégis három órás utazás lett volna tömegközlekedés nélkül. No mindegy, családi fuvarral szűk negyed óra alatt a kiindulóponton voltunk, pont ott ahol legutóbb abbahagytuk. Előttünk állt az AK 8. szakasz teljesítése Nyírlugos – Nyíracsád között.

Pókok az akácosban

Legutóbb nyár elején jártunk itt és akkor is nagy hőség és szárazság volt. Ezúttal sem volt másként és jó is lett volna kicsivel korábban indulni, végül kicsivel tíz óra után sikerült. Nyírlugoson – nem mintha számítana, de Dzsudzsák Balázs szülőfalujában – a Szent Erzsébet templommal átellenben található OKK táblánál pecsételtünk, szelfiztünk egyet és útnak eredtünk. Szép rendezett és tágas település Nyírlugos is, az Alföldön van hely bőven terjeszkedni. A jelzés jól fel van festve, nagyon könnyen követhő volt és hamar át is értünk a település túlsó végre. A településen végig aszfaltos utakon, de amint az utolsó házat elhagytuk már homokban haladtunk.

KÉP / Árnyékban egy erdősávban
Árnyékban egy erdősávban (kattintásra galéria nyílik)

A településről kiérve pár kaszáló és napraforgó tábla mellett vitt az utunk. Az egyikben óriás napraforgók nőttek, több mint kétszer nagyobbra, mint Judit. Óriások földjén jártunk hát vagy tán mi voltunk ilyen aprók. Párszáz méterrel később viszont helyreállt a rend, amikor is akácligetek árnyékába értünk. Az út itt kevésbé volt laza talajú, inkább a rengeteg pókháló nehezítette a haladást. Néhányat sajnos telibe kaptunk, jóval többet, mint amennyit szerettünk volna. Pedig az első hajba ragadt pókok után már nagyon óvatosan haladtunk, csak sajnos nem eléggé. Személy szerint én hat darabnál megálltam, Judit is nagyjából ennyit szedett össze, csak ő ugye kicsivel rosszabbul viseli. Mindegy, ezt nem részletezem…

A Gúthi erdő szélén

Az akácosok után nyárfa ligetek következtek, hol bal, hol pedig jobb oldalról adtak árnyékot nekünk, mert ekkor már igen erősen tűzött a Nap. Az egyik nyárfásban tartunk is egy rövid pihenőt öttucat méhcsalád foglalt helyétől kicsit távolabb. A méhek nem voltak otthon, talán ezért is voltunk olyan bátrak éppen itt megpihenni. A megyehatár felé tartva láttunk egy gyönyörű szép dámszarvast, kicsivel később pedig egy-egy őzet. Tíz percnyi sétát követően érkeztünk el a külső-gúthi erdészházhoz, ahol egy népes társaság sütögetett. Mi egy lendülettel áthaladtunk mellette a kapun, rövid ideig árnyékban. Itt esett meg a túra során, hogy szembejövő forgalommal találkoztunk egy erdész személyében. Rendes volt, lassított és nem terített be minket homokkal. Ekkor értük el a Gúthi-erdő keleti végét.

KÉP / Egy menekülő őslakos
Egy menekülő őslakos (kattintásra galéria nyílik)

Egy határozott jobbkanyart követően az út leginkább megerőltető részéhez érkeztünk. Hosszú egyenes út a szántóföldek között, árnyék sehol. Itt is megzavartunk egy magányos őzet, aki éppen ebédjét költötte. Erre készültünk mi is a látóhatár végében levő erdősávnál, melyet elérve egy újabb őzzel találkoztunk. Az erdősávban az út szélén megebédeltünk, kicsit pihentünk és indultunk tovább. Újra egy erdősebb rész következett néhány szép jellegfával, sőt, még fenyőerdővel is találkoztunk. Nem éppen megszokott látvány az Alföldön. Az erdőből kiérve éppen a megyehatárnál értük el a főutat, még egy rövid ideig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében folytattuk az utat. A főúton átkelve újra erdőben, majd egy irtás mellett vezetett minket a jelzés. Remekül látszott, hogy az út két oldalán bizony vannak termetes homokdombok, szóval nem teljesen sík a terep.

AK 8. szakasz Nyírlugos és Nyíracsád között, ráadás

Az irtás mellett egy újabb őzzel, majd azt elhagyva egy teknőssel találkoztunk. A térkép szerint több ér is folydogál a közelben, talán onnét érkezett az útitársunk. Judit roppant mód megörült neki, végtére is ritkán lát az ember teknőst. A ritkaságszámba menő találkozás után egy elágazáshoz érkeztünk, ahol elsőre rossz irányba balra indultunk, mert a csalitosban nem vettük észre a jelzést. Pár percen belül meglett a helyes irány a sűrű akácosban, de felderítés közbe annyi pókot szedtem össze, hogy nem volt kérdés a folytatást illetően. Kimegyünk a főútra és azon sétálunk be Nyíracsádra, a pókokat a susnyásban meg az szedi össze, aki akarja. Az útpadkán szerencsére jutott némi árnyék és bár ekkor már nagyon tűzött a Nap, aránylag jó ütemben sétáltunk be a településre. A bélyegzőhelyhez menet egy működő kutat találtunk a református templom körüli parkban, minden másikról le volt szerelve a nyomókar.

KÉP / Református templom
Református templom (kattintásra galéria nyílik)

A bélyegzőt a Ligetalja Művelődési Ház rejti, ami egy kis kitérőt igényel a kék sávjelzésről, viszont nem is találtuk nyitva. Maradt a szelfi elkészítése. Legközelebb úgyis innét fogjuk folytatni, majd akkor beszerezzük a bélyegzőt. A tervezett túránk végére értünk, hazafelé ismét a családi transzfert terveztük igénybe venni, amit a művelődési ház melletti árnyas parkban vártunk meg. Hazafelé a Gúthi-erdő felé mentünk, két megállót is beiktattunk egy geoláda begyűjtése érdekében. A pusztatemplomi sokáig emlékezetes marad, mert egy gyönyörű dámszarvast is láttunk. Bár távban és időben is rövid túránk volt, hisz nem egész húsz kilométert tettünk meg négy óra alatt, viszont jó volt újra az Alföldi Kéktúrán is haladni.

A túra nyomvonala a térképen, néhány válogatott fényképem pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhető el.

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2019. augusztus 19.