Menü Bezárás

KDP / Alsópere – Zirc

KÉP / Kilátás szinte semmi még túl korán volt

A Közép-dunántúli Piros (KDP) kiírásán töltött őszi öt napos túrám befejező részének beszámolója következik, szóval KDP Alsópere és Zirc között.

Az előző bejegyzésben az őszi túra harmadik napjának reggelén a KDP kiírásán Alsópere bélyegzőhelyen pihentem. A túranapnak még csak az elején jártam ugyan, de Zirc már csak két napi járásra volt tőlem. Persze nem légvonalban, mert úgy valójában a szomszédos település. A harmadik túranapot Bakonynánán kezdtem és Hárskúton terveztem befejezni, ami nem nagy távolság. A térképet és a szintábrát nézve nem is a távolság jelentette a túranap kihívását, hanem az eplényi sípálya legyőzése. Legalábbis én ettől tartottam a leginkább, de mint utóbb bebizonyosodott, alaptalanul.

Újra erdőben

Miután Alsóperepusztán a bélyegzőhely mellett pihentem egy hosszabbat, visszafelé indultam és az erdészet telephelye mellett máris egy emelkedő előtt álltam. A fűrésztelep felől nézve nem tűnt olyan vészesnek az emelkedő, de azért egyszer meg kellett állnom felfelé menet. Felérve pedig kezdetét vette egy hosszú hullámvasút, mert ami magasságot megszereztem azt majdnem olyan gyorsan el is veszítettem. Ez a nap folyamán többször megismétlődött. Viszont itt újra erdőben, illetve nyiladékokban haladtam. Igen kellemes és jól eső séta volt, szép erdei utakon, amit más is kihasznált, jópár bringással találkoztam szembe. A Köves-kút közelében levadásztam egy geoládát, majd lassan leereszkedtem a Malom-völgyi-patak medre mellett futó műútig. Az út egyenesen az eplényi síközpont felvonóihoz vitt, ahol rögtön szemügyre vettem a tanpályát. Bár jelzést nem nagyon láttam, de a térképem szerint ezen kellett felfelé haladnom, így neki is vágtam.

KÉP / Felértem, itt éppen keresztezem a sípályát
Felértem, itt éppen keresztezem a sípályát (kattintásra galéria nyílik)

Már a tanpálya felénél jártam, amikor az első jelzést megláttam, jó úton haladtam. Elég meredek volt az emelkedő és bár tartottam tőle, nem jelentett akkora kihívást, mint két éve a sípálya a Kékesen. A pályán átkelve ismét lefelé baktattam és a tervezetthez képest jóval korábban értem Eplénybe. Az Enikő Panzió kerítésén a bélyegző rendben elérhető volt, melynek beszerzését követően a padoknál egy hosszabb pihenőt tartottam. Kihasználtam a napos időt és még a bakancsot is levettem, jó volt így sütkérezni egy kicsit. Közben tanulmányoztam a tavaly megváltozott útvonalat, amit egy a pihenőhelynél olvasható kiírás szerint letereltek a főútról. Nos, ez csak részben igaz, mert valójában az új nyomvonal is a 82-es főút mellett halad, ami egyébként a turistaforgalomra kevésbé alkalmas. Ezt persze csak utóbb tudtam meg, amikor egy kis erdei séta után a vasútállomásnál elértem a főutat. Semmi útpadka nincsen ahová le lehetne húzódni a nagy forgalom elől.

Kilátó a Papodon

Soha nem voltam oda a főút melletti baktatásokért, de itt éreztem magam legkevésbé biztonságban. Talán hamarosan változni fog a helyzet, ha megépül az a kerékpárút, amit egy kutyát sétáltató helybéli említett. Vele már az erdőben találkoztam, ahol újra jó tempót sikerült felvennem és haladtam fel, illetve néha lefelé. Lókút határában tűnt fel első alkalommal a Papodon álló vitéz Bertalan Árpád kilátó, de még elég messzinek tűnt. Külön felfestés is jelöli, melyet követve egy órányi sétával sikerült elérnem a kilátóhoz. A Kis-Papod alatti nyeregből történő felfelé kapaszkodás volt a túrnap legfárasztóbb része, pedig csak kétszáz méter szintkülönbséget kellett leküzdenem. A tető felé menet találkoztam szembe egy fürge lábú kirándulóval. Szinte ledöntött a szele olyan gyorsan haladt, így a tetőn már egyedül voltam. A Papod csúcsán a kilátó rendkívül impozáns látványt nyújt, ottjártamkor a tiszta időben pedig gyönyörű panorámát adott.

KÉP / Kilátás Zirc felé, az előtérben pedig Lókút házai
Kilátás Zirc felé, az előtérben pedig Lókút házai (kattintásra galéria nyílik)

Bő negyed órás pihenőt engedtem meg magamnak, sokáig nézelődtem a kilátóban, ahonnét tisztán látszott Zirc, Veszprém, a Balaton és a Kab-hegy is. Meg emellett sok minden más, amit inkább a saját szemével nézzen meg mindenki. A kilátó csak gyalogosan közelíthető meg, akár Zircről is ahonnét végig felfestés jelöli az utat. A túranap folytatásában már csupán a Borzás-hegy állt előttem, amelynek teteje szinte teljesen kopasz, nyilván innét ered a neve is. Innét tűntek fel először Hárskút házai is, amit nem egész fél órás sétával értem el. Több szálláshely is van a településen, nekem a Berek Vendégházban sikerült foglalnom, ami legalább olyan igényes, mint a Malackocka Vendégház. A tájolása nyugati, így a teraszról a naplementét tudtam megcsodálni. Konyhája és összességében vendégház felszereltsége igen jó, családoknak is alkalmas lehet akár több napi tartózkodásra is.

Élet a KDP-n

Az éjszaka csendesen és eseménytelenül telt, így a negyedik túranapon pirkadat után nem sokkal már úton voltam. Nem terveztem különösebben feszített tempót, de szerettem volna időben útra kelni, mert bármi közbejöhet. A KDP nyomvonala Hárskút és a Gerence-patak völgye között, de tulajdonképpen Vinyéig elkerüli a lakott területeket. Hárskútról egy kellemes, hosszan elnyúló emelkedőn értem el a következő bélyegzőhelyhez Augusztin-tanyára. Némettanyáig a köd alatt, majd később a ködben haladtam, a tanyánál egy rókát pillantottam meg, aki kíváncsian mért végig. A köd miatt több érdekes felvétel is született, ami Augusztin-tanya előtt közvetlenül nyom nélkül felszállt. Egy családi anekdota kötődik a tanyához, így itt egy hosszabb pihenőt tartottam, részletesen szemügyre véve a szebb napokat látott kulcsosházat. A bélyegző itt is rendben elérhető volt a kulcsosház teraszán, igaz szükség volt néhány akrobatikus mozdulatra a pecsét beszerzéséhez.

KÉP / Egy róka, egy magasles és a Kőris-hegy a reggeli ködben
KÉP / Egy róka, egy magasles és a Kőris-hegy a reggeli ködben (kattintásra galéria nyílik)

Tovább haladva egy bozótoson keresztül vezetett a jelzés, de szerencsére csupán száz méternyi részen volt nehezebb a haladás. Utána jó minőségű erdei utakon haladtam tulajdonképpen eseménytelenül, mígnem egy csapat favágóval találkoztam, akik épp a turistaút mellett dolgoztak. Kerülni nem nagyon lehetett ezért félreálltam és türelmesen megvártam, míg befejezik a fadöntést. Figyelmesek voltak velem, mert szóltak, hogy mikor indulhatok és megvárták, amíg áthaladok a területen. Kicsivel később két KDP-s túratárssal találkoztam szembe, akik Németbánya felől tartottak Hárskútra. Ők voltak az első KDP-t járó túratársak, akikkel az öt túranap alatt találkoztam. Remélem nektek is olyan szép túranapotok volt mint nekem, mert a nap további részében csodás őszi erdőben haladtam.

A kisvasút nyomvonalán, turistasztrádán

Néhány szót természetesen váltottunk egymással, majd indultunk tovább. A folytatásban a bélyegzőhelyig kevés esemény történt, a jelzés egy pár száz méteres szakasztól eltekintve jól követhető volt. A Kövecsestanyától délre eső rét mentén található kerítésnél kényszerűen ugyan bukdácsoltam egy keveset a susnyásban és a Fekete-Séd-pataknál is saras lettem egy kicsit, de ezek még belefértek. Amikor a Pápavár-alja bélyegzőhelyet elértem dél körül, már rekkenő napsütés volt, így az adminisztráció után a polárpulcsi lekerült rólam. A bélyegző itt is, a piros és a kék sávjelzés találkozásánál rendben elérhető volt. Ismerős volt a környék az Országos Kéktúrán két éve ősszel jártam itt. Akkor is elég ködös időben indultam Bakonybélből, ám most a pihenő után pólóban folytattam az utat. Igen, október végén.

KÉP / Turistasztráda az egykori vasút helyén
Turistasztráda az egykori vasút helyén (kattintásra galéria nyílik)

A KDP egy rövid ideig itt együtt halad az OKT jelzésével, majd jobbra letér az egykori kisvasút nyomvonalára. Bár a sínpár már nincsen meg és a talpfákat is régen felszedték, az egykori kisvasút pályaíve szépen követhető. Ráadásul igazi turistasztráda, nem saras, nem bakhátas stb., remek tempóban lehet rajta haladni és igazán szép helyeken vezet. Sok kisebb és nagyobb ív után a Király-kútnál kellett egy rövid időre letérni róla. Itt tartottam is egy rövid pihenőt, hogy utána egy lendülettel tudjak menni az Odvaskő Panzióig. Gondolkodtam rajta, hogy egy kitérőt megengedek magamnak és felmegyek a Witt Lajos kilátóponthoz, de ezt végül nem tettem. Másnap mindenképpen szerettem volna elérni egy vonatot Zircen és ez volt az utolsó alkalom, hogy egy kitérők nélküli menetidőt tudjak mérni. A kilátópont felkeresése tehát elmaradt. Majd egy következő bakonyi túra alkalmával sort kerítek rá.

Újra a Kőris-hegyen

A Vörös-János-séd mentén kényelmes tempóban, kevéssel négy óra után értem el a nap utolsó bélyegzőhelyét az Odvaskő Panziót. A bélyegző a panzió kapuja előtt rendben elérhető volt és mivel szállást is itt foglaltam az adminisztráció után a megérdemelt pihenés következett. Az étterem kínálatát már előre felmértem és nem csalatkoztam, kiadós adagokat kaptam, minden fogás nagyon ízletes volt. A személyzet is igen rugalmas volt, hisz az utolsó túranapra is korai indulást terveztem, még a villás reggeli előtt, ezért felajánlották, hogy korábban reggelizhetek. Ezúton is nagyon köszönöm! Teli hassal és nagyon jó élményekkel hagytam magam mögött a Gerence-patak völgyét, fél nyolc után nem sokkal már az Odvaskő-barlang felé kapaszkodtam. A napkelte ezúttal is az erdőben ért, így talán az utolsó napon sikerült a legszebb felvételeket készítenem.

KÉP / Radarállomás szinte karnyújtásnyi távolságban
Radarállomás szinte karnyújtásnyi távolságban (kattintásra galéria nyílik)

A tervem az volt, hogy kilenc órára felérek a Kőris-hegyre, de ezt sikerült túlteljesítenem és bőven előtte ott voltam. Meglepetésemre már volt ott egy túrázó, aki Bakonybél oda-vissza távokat teljesített. A Vajda Péter kilátóból szinte semmilyen kilátás nem nyílt nekünk a korai időpontnak köszönhetően, így jobbára csak a párás erdőt és a radarállomást fényképeztem. Rövid pihenő után el is indultam lefelé és megnyugvással láttam, hogy az OKT dezinformációs tábla a tető alatt még megvan. Jónéhány lépéssel a tető alatt elköszöntem a korábbi ismerős kék sávjelzéstől és észak felé a piroson folytattam az utat. Az utolsó túranap során ezt a szakaszt élveztem leginkább, nem tudom elégszer leírni mennyire gyönyörű volt az erdő. A túra során már-már beletörődtem, hogy a vastag avarréteg miatt nem fogok nagyvadat látni, mert nem tudok olyan csendben haladni. Nem így történt, ugyanis az egyik ösvényre lépve egy dámbika lépett elém akit sikerült megörökítenem.

KDP Alsópere és Zirc

Ezzel az élménnyel feltöltődve valamivel több, mint két és fél óra alatt értem le a kilátótól Vinyére, ahol a Vinye.hu büfé teraszán a bélyegzőt rendben megtaláltam. Mivel a túra utolsó napja – az elsőhöz hasonlóan – munkaszüneti napra esett itt a megtelt táblát nyugodtan ki lehetett volna tenni. Sem itt, sem pedig a Cuha-patak völgyében nem tudtam hosszabb ideig nézelődni, amolyan Gerecse 50 érzésem volt, ami egyet jelent nálam a zsúfolt erdővel. Csak a „kötelező” nevezetességeknél álltam meg fényképezni, illetve tudtam megállni. Számítottam rá, de akkor is fura érzés volt ez a hirtelen nagy tömeg az elmúlt napok magánya után. A saját tempóm gyorsabb volt a kirándulókénál és szerencsére Porva-Csesznek vasútállomás után már látványosan kevesebben voltak az erdőben. A bélyegzőt a vasútállomásnál szintén rendben megtaláltam, fújtam egy keveset, majd nekirugaszkodtam az utolsó nyolc kilométernek.

KÉP / 0 km, ennyi van hátra a KDP-ből
0 km, ennyi van hátra a KDP-ből (kattintásra galéria nyílik)

A Cuha-patak egyik gázlójánál két kedves túratársat értem be, akik első túranapjukat taposták a KDP-n, Zircig már együtt haladtunk. Remélem srácok nem voltam terhetekre és fogtam vissza a tempót. Beszélgetés közben a kilométerek gyorsan elfogytak és a tervezetthez képest jóval korábban elértük a Művelődési Házat, ahol az utolsó pecsét is bekerült az igazolófüzetembe. A városközpontba még együtt sétáltunk be, aztán ki-ki a maga útjára, hazafelé indult. A Zirci Ciszterci Apátság ajándékboltjában beszereztem a családnak a szuvenírt és egy picit ücsörögtem a parkban. Természetesen a KDP tényleges végpontját jelentő 0 kilométert jelző bakancsnál is pózoltam egyet, majd kisétáltam a vasútállomásra. A kiszemelt vonat indulásáig bőven volt időm, csak az átszállás miatt kellett izgulnom és volt miért. Végül minden jól alakult és a tervezett időben, öt csodás túranappal a lábamban, sok szép élménnyel feltöltődve étem haza.

A túranapok nyomvonala a térképeken követhető, válogatott képeim pedig a Képek menüben, a lenti albumban vagy ide kattintva tekinthetők meg.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás időpontja: 2019. október 21-23.