Kiss Attila Tivadar
Az év utolsó munkában töltött hetében munkatársaimmal meglátogattuk a Rubens és kora kiállítást a Szépművészeti Múzeumban.
Ahogyan várakoztunk a kapunyitásra, úgy tűnt mások is a Szépművészeti Múzeumban kezdték a munkanapot. Székesfehérvár Önkormányzatának munkatársai mindenképpen, bár nem tudom, hogy ők is Rubens kedvéért érkeztek-e. Mi igen és mielőtt a tárlatvezetésre indultunk volna a múzeum büféjében is feltérképezhettük. Nagyon régen jártam a Szépművészeti Múzeumban, ha emlékeim nem csalnak, akkor kilenc éve a Múzeumok Éjszakája keretében. Ahhoz képest rengeteg változás történt. Megújult és sokat szépült az épület.
A Román Csarnok
Az egyik és minden valószínűség szerint a legtöbb hírverést kapott ilyen látványossága a múzeumnak a komoly felújítási és restaurálási munkákon átesett Román Csarnok. A felújításról itt röviden csak annyit, hogy a csarnok tetőtől talpig megújult, csak persze fordított sorrendben. Miután az itt tárolt gipszmásolatokat 2015-ben elszállították, a padlózatot felbontották és felújításra került. Megerősítették és padlófűtést is kapott, így talán Budapest egyik legimpozánsabb rendezvényterme lett. Persze ehhez nagyban hozzájárult annak a hetven restaurátornak a kiváló munkája is, akik a korábbi raktár falán látható festményeket újra életre keltették.
A csarnok neve a román korra utal, melynek építészetét és művészetét hivatott bemutatni. Belépve mintha egy korabeli bazilikában állnánk. Amit a Román Csarnokról érdemes tudnunk, azt egy kolléganőnk foglalta össze nekünk a múzeum munkatársait is megszégyenítő részletességgel. Tőle tudtuk meg, hogy az építészeti dekorációját az épület építészei tervezték, míg festményeit Reissmann Károly Miksa és Glaser János munkái. Igazán nem is tudom leírni, hogy mennyire részletgazdag falfestmények díszítik a csarnokot. Olyannyira, hogy a kazettás mennyezet csak látszólag fa, valójában festett beton. A csarnok fő látványossága – túl magán a csarnokon – a freibergi dóm Aranykapujának gipszmásolata. Nem számít, hogy másolatról van szó, akkor is monumentális alkotás.
Rubens a Szépművészeti Múzeumban
Látogatásunk elsődleges célja Rubens és kortársait bemutató időszaki kiállítás megtekintése volt, ahova már a múzeum munkatársa kísért be és kalauzolt végig minket. A kiállítás több részből áll össze, első két termében, illetve folyosóján a barokk korba kap betekintést a látogató. Nem tudom, hogy mennyire hétköznapi esemény volt Brüsszelben a papagájvadászat, inkább ünnepi hóbortnak tűnik. Szó mi szó, ilyen részletekre is kiterjedően nyertünk betekintést a flamand hétköznapokba. Persze mindez képi formában jelenik meg a látogató előtt.
Nekünk a vizuális élményeket nagyon jól kiegészítette a tárlatvezetés. Ezáltal olyan részleteket is megtudtunk egy-egy alkotásról, amit más módon nem is lehet megjeleníteni. Számomra ez talán Erichthonius megtalálását ábrázoló képnél volt igazán érzékletes. Ehhez vezetőnk igen bő és részletes magyarázatot fűzött úgy, hogy végig lekötötte figyelmünket, az enyémet biztosan. De ugyanezt írhatnám Decius Mus konzul képeinél is. Általában nem tárlatvezetéssel járunk Judittal múzeumba, de ezt a kiállítást ő is vezetővel járta be és hasonló élményekkel jött haza. Szóval aki tárlatvezetővel indul el a Szépművészeti Múzeumban, annak hasonlóan felkészült tárlatvezetőhöz lesz szerencséje, mint nekünk volt munkatársaimmal. Nyilván a rendelkezésre álló idő alatt nem volt lehetőség minden képet részletekbe menően megnézni, viszont élményekkel gazdagodva kezdődött az utolsó munkanapok egyike.
Az időszaki kiállításokon nem lehet fényképezni, azonban a Román Csarnokban készített néhány képem a galériában vagy ide kattintva elérhető.