Kiss Attila Tivadar
Évek óta visszatérő programunk Az Év Természetfotósa kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban, így a 2019. évi kiállítást sem hagytuk ki.
A kiállítás 2019. november 6-tól egészen január utolsó hétvégéjéig volt megtekinthető a Magyar Természettudományi Múzeumban. Idén sem kapkodtuk el a látogatást – sem én a blogbejegyzést -, mert csupán az utolsó előtti hétvégén jutottunk el a múzeumba. Már a téli városnéző sétánk alkalmával is az volt a tervünk, hogy ebéd után a múzeumba megyünk, de aznap korábban zárt, ezért elhalasztottuk a programot. Január közepén, a kiállítás utolsó előtti hétvégéjén viszont kihasználtuk a téli körülmények között kellemesnek mondható időjárást és elsétáltunk a múzeumhoz. Nem néztem az órát, de pénztárnyitás után olyan fél órával érkeztünk meg. Egy kassza működött, előtte kb. hat méteres sor állt, főleg kisgyermekes családok, szóval sokan választották délelőtti programnak a múzeum bejárását.
Bejutottunk
Visszatérő látogatók lévén már nem a ruhatárnál álltunk sorba, hanem egy értékmegőrző szekrényekbe tettük le a motyónkat. Ezt követően Judit az ajándékbolt én pedig a pénztár felé vettem az irányt. Ő előbb végzett az ajándékbolt kínálatának felderítésével, mint én a pénztárnál. Történelmi pillanatokat éltünk meg! Amíg a soromra vártam Bakancsos barangoló túratársam viszontagságain próbáltam enyhíteni, aki éppen a Baglyas-hegyet mászta meg a Közép-dunántúli Piroson. Tizenegy óra után kevéssel végre bejutottunk az aktuális Az Év Természetfotósa kiállításra. A kiállítás képei szokás szerint a múzeum kupolacsarnokában kaptak helyet, ahol viszont olyan óriási tömeget találtunk, hogy a hagyományokkal szakítva ezúttal balra indultunk.
Ez a választás azt eredményezte, hogy a kevésbé szokványos természetfotóknál kezdtük a kiállítást. Ha jól emlékszem a Kompozíció, forma és kísérletezés, majd az Élet a vízfelszín alatt kategória képeivel, bár lehet hogy tévedek. Rengeteg csodás kép volt minden kategóriában és két hét távlatából nehéz felidézni a sorrendiséget. Annyi biztos, hogy idén még az Élet a vízfelszín alatt kategória képei között is akadt, ami megtetszett. A víz alatti képek nekem eddig nem mozgatták meg a fantáziámat. Nem mellékesen az év természetfotója is a vízi élővilághoz kapcsolódik és rendkívül sok mondanivalóval szolgál. Az Év Természetfotója 2019 címet Máté Bence: Békacomb című képe kapta.
Az Év Természetfotósa 2019
Az Év Természetfotósa pedig 2019-ben – már nem árulok el nagy titkot – Daróczi Csaba lett, akinek legalább egy tucat képét láttuk idén is a kiállításon. A kiállításon szereplő képei közül kettőt, a Háború és béke, valamint Az újszülött című képét emelném ki. Sokszor fakadt mosoly a szánk szélén, de ennél a két képnél fel is kacagtunk. Tavaly is írtam már, hogy egyre több drónfelvétellel találkozni évről-évről, Daróczi Csabának e téren is nagyon érdekes képei voltak. Talán ő volt az egyetlen aki drónfotókkal is nevezett. Nekem még mindig kicsit szokatlan ez a perspektíva, de könnyen lehet, hogy néhány éven belül önálló kategóriaként lesz jelen a pályázati kiírásban.
A végére hagytam ezúttal is személyes kedvencünket, ami ahogy az lenni szokott ezúttal sem esik egybe az év természetfotójával. Hovatovább még csak nem is az év természetfotósának alkotása. Horesnyík Ervin: Szúnyogokkal suttogó című képe Az emlősök viselkedése kategória második helyét érdemelte ki. Az első egyébként Daróczi Csaba a már említett Háború és béke című képe lett. Mi nyilván ezúttal sem szakmai szemmel, hanem megérzésünkre hallgatva választottuk meg a saját kedvenc képünket. Ilyen mértékű egyetértésre viszont nem emlékszem, hogy mindketten ugyan azt a képet választottuk volna. Egyértelműen történelmi pillantokat éltünk hát meg…
A kiállítás már nem látogatható, viszont képei egy albumba rendezve nyomtatásban idén is kiadásra kerültek.