Menü Bezárás

RP-DDK 7. szakasz / Kaposmérő – Mesztegnyő

KÉP / Kisvasút mentén

Az RP-DDK 7. szakasz nem a terveim szerint sikerült, mert egyelőre csupán Kaposmérő és Mesztegnyő közötti részét tudtam teljesíteni.

Aki folyamatában követte az őszi RP-DDK bejárásomat, annak talán nem meglepetés, hogy ez a szakasz nem a tervek szerint sikerült. Az RP-DDK 7. szakasz teljes távját szerettem volna bejárni, de csupán Kaposmérő és Mesztegnyő közötti részt tudtam teljesíteni. A tempóm még megvolt, hiszen nem kellett sietnem, de az a finom homokos erdei talaj a vártnál jobban megviselte a lábamat. Ezzel viszont a túranap végére szaladtam, csak nem kellene már a bejegyzés elején véget vetni a sztorinak. Jöjjön inkább a túranap rövid beszámolója.

Fogy a kötszer

Az RP-DDK 7. szakasz teljesítését Kaposfő kiindulóponttal kezdtem meg Kaposmérő helyett. Az előző túranapon sikeresen és végre érzésre is jó tempóban teljesítettem az RP-DDK 8. szakaszát, azonban a szálláshelyre érkezés miatt kicsit morcos voltam. Amilyen jót aludtam Simonfán, olyan rossz volt az éjszakám Kaposfőn, egyszerűen nem jött álom a szememre. Alig néhány órát tudtam csupán aludni, de így is a tervezett időben vágtam neki a következő, hetedik túranapnak. Először azt terveztem, hogy Kaposfőt elhagyva amint lehet azonnal felveszem a kék sávjelzést, de térkép alapján ennek a visszafelé haladásnak nem láttam értelmét. A szántóföldek között egyenesen haladva fél óra séta után vettem csak fel a kijelölt nyomvonalat.

KÉP / Visszatekintés a Zselic felé
Visszatekintés a Zselic felé (kattintásra galéria nyílik)

A kék sávjelzésen utamba eső első magaslesnél megálltam, mert reggel kötéssel a lábujjamon indultam el, kicsit igazítani kellett rajta. A szántó szélén álló magaslesről remek rálátás nyílt az előző túranapok során érintett Zselic vidékére. Nagyon messze azért nem lehetett ellátni, Kaposfő házai és a mögöttük húzódó erdősáv ezt nem tette lehetővé. Ez a szép kilátás az erdő szélén haladva még egy darabon elkísért, de a jelzés követése érdekében hátat kellett fordítanom neki. Egy hosszabb, egyenes erdei szakasz következett amit egészen élveztem. Az élvezeti értéket némileg elrontotta ugyan, hogy közben háromtucat különféle apró bogárral kellett megküzdenem, akik folyamatosan az arcom körül röpködtek. Ha még csak egy tucat lett volna. Hiába no, a természetjárás „szépségeihez” ez is hozzátartozik. Somogysárd előtt egyszer még megálltam, hogy kötést cseréljek, de ezt leszámítva teljesen eseménytelenül, lassan bandukoltam az erdőben.

Továbbra is tikkasztó hőség

Somogysárdra érve nem terveztem hosszabb pihenőt, igaz nem is rohantam át rajta. A Somssich kastély felkeresésén még gondolkodtam, de végül a lassabb tempóm okán ezt nem léptem meg. Utóbb visszagondolva a túranapra jó döntés volt, nagyon nem hiányzott volna az pár száz méternyi többlet. A faluközpontban amennyire lehetett körülnéztem, majd a nap egyetlen, ámbár elég hosszúnak ígérkező műutas része felé vettem az irányt. Szerencsére a településről kiérve is akadt még rajta némi árnyék és bár tikkasztó hőség volt, egészen jó tempóban tudtam haladni. A nap első bélyegzője Újvárfalván a Noszlopy-kúria kerítésén rendben elérhető volt. Nagyon jóleső érzés a gesztenyefák árnyékában rövid időre megpihenni. A helyi gyűjteményt is szívesen megnéztem volna, de sajnos nem találtam nyitva, csupán a múzeum kertjében szorgoskodtak a helyiek.

KÉP / Noszlopy-kúria
Noszlopy-kúria (kattintásra galéria nyílik)

A településen más látnivaló nem nagyon akad, hacsak a Szabadság téren a tuják mögött megbújó és működő ivókutat nem soroljuk ide. A frissítő után a települést elhagyva a nap további részében már erdei utakon kalauzolt a jelzés, így árnyékban tudtam haladni. Persze a bogarak egy pillanatig sem hagytak nyugton, de egy idő után már nem ez volt a legnagyobb gondom. Az erdőt nagyon élveztem, sok határozott irányváltással haladtam a hosszú egyenesekben. Egyedül az útburkolattal gyűlt meg a bajom, méghozzá nem is kicsit. A nagy szárazságtól annyira ki volt száradva a föld, hogy helyenként több centire süppedtem a homokos talajban. Sajnos ez egyáltalán nem tett jót a lábamnak és a tervezettnél több megállót kellett közbeiktatnom. A Lencseni halastó melletti pihenőmről még akkor sem igyekeztem újra útnak indulni, amikor egy traktoros teljesen beterített homokkal.

RP-DDK 7. szakasz Kaposmérő és Mesztegnyő között

Erőt véve magamon, már hangyányit sántikálva értem el a kisvasút végállomását Felsőkakon, ahol a pihenőhely adottságait kihasználva hosszabb szünetet tartottam. Már nem számoltam hányadik kötéscserét is elvégeztem a nap folyamán, majd nekirugaszkodtam az előttem álló hosszú egyenesnek. Amíg az út lehetővé tette a sínek mellett haladtam, majd a Mélyéger-tó után, az ívben váltottam fel a sínpár közé. Csütörtök lévén nem kellett a vasúti forgalomtól tartanom, a kisvasút már csak hétvégén közlekedik. Itt egészen jó tempóban tudtam haladni, de Szúnyogvár megállóhelyen kénytelen voltam újabb pihenőt tartani. Érdekes módon itt egy fia szúnyoggal sem találkoztam. A hátralevő részen is csak lassabb tempóban tudtam haladni. A táj szépsége és a Búsvári-tó gazdag madárvilága sem tudta feledtetni velem a lábfájdalmat. Mesztegnyőn az esti szálláshelyül is szolgáló bélyegzőhelyet a Faluháznál a tervezetthez képest másfél órával később értem el, de így is nagyon kedvesen fogadtak.

KÉP / Szúnyogvár megállóhelyen ücsörgök
Szúnyogvár megállóhelyen ücsörgök (kattintásra galéria nyílik)

Az adminisztráció után szó szerint lerogytam az ágyra. Az este nagy részét nem is a vacsora, hanem a lábápolás vitte el. Az éjszakám nyugalmasan telt, sokat ugyan nem tudtam aludni, de még így is kipihentnek éreztem magamat másnap reggel. A tervezett indulási időt az optimális lábkötés és zokni kombináció megtalálása miatt nem tudtam tartani, de sikerült minimális fájdalmak mellett útnak indulnom. A települést elhagyva viszont maga alá gyűrt a fájdalom. Szó szerint minden lépésnél folyt a könnyem, így hosszas tépelődés után kényszerűen a túra megszakítása mellett döntöttem és visszafordultam Mesztegnyőre. A túrát olyan fájdalmak mellett nem tudtam volna tovább élvezni, így az RP-DDK 7. szakaszát csupán Kaposmérő és Mesztegnyő között tudtam teljesíteni. Hazafelé nagyon bántott és bánt a mai napig is, hogy nem sikerült egy menetben megtenni az RP-DDK-t, de a vonaton már tervezgettem a folytatást.

A túranap során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva, illetve a Képek menüben érhetők el, a megtett út nyomvonala pedig a lenti térképeken.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2020. szeptember 10.