Menü Bezárás

RP-DDK 2. szakasz / Őriszentpéter – Egyházasrádóc

KÉP /

Az RP-DDK 2. szakasz Őriszentpéter és Egyházasrádóc között egy nagyon kellemes barangolás, majd lassan elnyújtott búcsú az Őrségtől.

Őriszentpéterre a túra harmadik napján délidőben érkeztem, adminisztráltam ottjártamat, majd egy ízletes ebédet ettem a Centrum Étterem és Panzióban. A harmadik túranapot pihenőnapnak szántam, ezért ebéd után sem fogtam sietősre a haladást. Az RP-DDK 2. szakasz megkezdésekor Őriszentpéter Városszer részében három kitérőt is tettem, Egyházasrádóc felé haladva ezek száma csak szaporodott. Az első kis kitérőt nem terveztem, de ebéd közben láttam, hogy a szemközti parkban van egy fotózásra csábító felirat. Végül a kép nem sikerült olyan jól, de ezt csak utóbb vettem észre, marad az élmény. A következő kis kitérőig sem kellett száz méternél többet menni, a kék sávjelzés a református templom mellett halad el.

Pihenőnap az Őrségben

Őriszentpéter református templomába nem tudtam bemenni, de kívülről is igen impozáns látvány. Mellette kapott helyet a termelői piac, így nálam szerencsésebb túrázók akár be is vásárolhatnak a helyi finomságokból. Csütörtökön jártam ott, piac pedig szombatonként délelőtt van. A harmadik, az előbbi kettőnél hosszabb megállóhoz sem kellett nagyon messzire menni a kék sávjelzéstől. Az Őrségi Nemzeti Park Látogatóközpontja a főút mellett található, mögötte az udvarban pedig az igazgatóság. A belépődíj igazán jelképes összeg ahhoz képest, hogy milyen igényes és tartalmas a kiállítás. Nem kell nagyon nagy tárlatra gondolni, de az Őrség természeti adottságait, állat- és növényvilágát szépen összeszedetten mutatja be.

Keserűszer egyik háza (kattintásra galéria nyílik)

Egy ideje feltűnt, hogy kezdenek összegyűlni a ruhatáramban az ország különböző nemzeti parkjaiból származó pólók. A kiállítás megtekintése után egyértelműen az ajándékbolt felé vettem az irányt. Szaporodott a gyűjteményem és még egy kis üveg helyi tökmagolajat is beszereztem, mindez meg se kottyant a zsákomnak. Bőven volt benne hely és a vállam is bírta. Tovább indulva Siskaszer következett, majd utána Templomszer, ahol a Szent Péter templom felé tettem egy rövid kitérőt. Rövid ideig újra a műút mellett bandukolva haladtam tovább és Keserűszeren át elérkeztem Zala völgyébe. Alig csordogált benne víz, a néhány átkelést is száraz cipőtalppal sikerült teljesíteni.

Pityerszeri séta

Kényelmes tempóban értem el Szalafőt, de Templomszerben nem nagyon nézelődtem. Az esti szálláshelyem Papszerben már nem volt messze, arrafelé vettem az irányt, mert voltak még terveim a nap hátralevő részére. Elfoglaltam a szállást, s rövid pihenőt követiően már szandálban átbaktattam Pityerszerre az Őrségi Népi Műemlékegyüttest megtekinetni. Ide már kicsit borsosabb a beugró, felételezem az állagmegóvás, karbantartás stb. végett. A karszalaggal aztán sétálgathatunk kedvünkre a területen és ha olyan szerencsénk van, mint nekem volt, akkor még a tömeget is elkerüljük. Mielőtt még a sétába fogtam volna a zárni készülő szatócsboltban beszereztem egy frissítőt és egy kis szuvenírt. Pech, hogy nem volt nálam a kishátizsák, furán nézhettem ki azzal a szatyorkával és nem is volt olyan praktikus fényképezés közben.

Pityerszer (kattintásra galéria nyílik)

A műemlékegyüttesben tulajdonképpen egymagamban sétáltam körbe, majd az eurázsiai vadlovak és bölények felé vettem az irányt. Először a kilátó tetejéről, majd a kerítésnél is megszemléltem az állatokat, akiket egyáltalán nem érdekelték a késő délutáni kirándulók. Mindent megnéztem amit csak lehetett, ezért a Kömpe szeme kilátó érintésével visszasétáltam a szálláshelyre. Szuper választás volt az esti szálláshelyem a Borcsa Porta, a szobám igényesen berendezett, a közösségi terek pedig jól felszereltek. Ha ez még nem lenne elég a szállásadóm pedig nagyon kedves volt velem. Ilyen körülmények között csakis jót alhattam.

A csend napja

Nem terveztem különösebben korai indulást, csak a már bevált rutin szerint. Kicsit borongós volt a reggel, dél-nyugat felől sötét felhők kúsztak be a horizontra, ami érdekes fényviszonyokat produkált. A mező szélén haladva ezt még talán sikerült is kihasználnom, de az erdőben már mit sem számított, olyan sűrű volt a fák lombkoronája. Helyenként igen vadregényes erdőn visz az út Kondorfa felé, több túra- és filmélményem is felötlött bennem. Magas páratartalom, rengeteg páfrány, igazi érintetlen őserdő, leszámítva persze, hogy két turistaút is átszeli. Kondorfára érve a bélyegzést követően tartottam egy rövid pihenőt. Kihasználtam, hogy nyitva értem a helyi kisboltot – először a túra tizennégy napja alatt – , s vételeztem némi ropogtatnivalót.

Úton a Lugos-patak mentén (kattintásra galéria nyílik)

Hosszan elnyúló település Kondorfa is, hát még a réten mögötte futó út. Alaposan próbára tette a lábamat az a rengeteg fűcsomó. Olyan sűrű volt az aljnövényzet – ami ez esetben nem dzsindzsa -, hogy alig tudtam haladni. Amikor ezt megállapítottam magamban, jött egy pasas szembe velem, biciklivel. Azt hittem káprázik a szemem, nem hittem el, hogy tud azon a zsombékos talajon tekerni. Persze az is lehet, hogy valami erdei manó volt, de ezt már tényleg nem hiszem. A rétet elhagyva a Lugosi-erdőben, a patakmederrel párhuzamosan kanyarogtam a jelzésen, csendben egymagamban.

Tóparti szállásom

Ivánc felé közeledve Hegyhátszentmárton határában egy magaslesen tartottam egy hosszabb pihenőt, s élveztem az erdő csendjét. A településen egészen nagy élet volt, szinte minden portán tettek-vettek a kiskertben, nem úgy Iváncon, ahol csak a bélyegzőhelyen láttam embert. A bélyegző a jelzésről jókora letérőt igénylő kocsma teraszán rendben elérhető volt. Fontolgattam, hogy felkeresem a Sigray-kastélyt, amely ma szociális otthonak ad helyet, de oda végül nem sétáltam tovább. Az adminisztrációt követő szusszanásnyi pihenő végeztével újra felvettem a jelzést, s Felsőmarác felé folytattam az utat. Furcsa módon itt sem találkoztam egy teremtett lélekkel sem, autó is talán csak kettő került el. A buszmegállónál megálltam feltölteni a kulacsokat és napoztam egy kicsit. Csak egy jégkrém hiányzott a teljes lelki békémhez.

Naplemente a Himfai Parkerdőben (kattintásra galéria nyílik)

Pihenő után az esti szálláshelyem felé vitt az utam, az éjszakát a Himfai Parkerdő kilátójánál terveztem eltölteni. A kilátó lépcsője leszakadt, ezért le volt zárva, így éjszakára a tóparti pihenőhely fapadlós esőbeállójában rendezkedtem be. Alig néhány ember sétált délután a tónál, de a naplementét már egyedül vizslattam a tóparton. Megpróbáltam korán nyugovóra térni és azt leszámítva, hogy éjszaka többször megébredtem egészen jól aludtam. Az esőbeálló állandó lakosa, egy pele gondoskodott az éber alvásomról. Mint utóbb láttam aznap éjjel volt a leghidegebb, amit éreztem is, így roppant mód jóleső érzés volt a reggeli tűznél melegedni. Erőt adott az indulásra, hogy aztán Halogyig meg se álljak.

Műutak mentén

Bő fél órányi sétával értem el Halogyra, ahol egészen nagy nyüzsgéssel találkoztam. A bélyegzőhelyül szolgáló kocsmánál mindenképpen, ahol pár szót is váltottam a helyiekkel, miközben pecsételtem. A folytatásban először a műút mentén, majd egy igen hangulatos erdőben, végül pedig a szántók közt haladva érkeztem meg Nádasdra. Itt nem nagyon nézelődtem. Az alatt a fél perc alatt amíg a templomot fényképeztem, a villanyoszlopnak támasztott fa túrabotom fém részére kihúzott egy kis szikra, ezt leszámtva semmi említésre méltó nem történt. Szóval a Vasút utca és Kossuth Lajos utca sarkán a kisbolttal szemközti villanyoszlopnál nem olyan tökéletes a földelés, kéretik vigyázni.

Itt sincs sok árnyék (kattintásra galéria nyílik)

Katafára újra a műút mentén haladva sétáltam át, ami sajnos jellemző erre a szakaszra. Rengeteg műutas rész teszi próbára a turistát. Az autóbusz-váróteremnél – ami itt is inkább megálló – tartottam is rövid pihenőt, hogy aztán újra műút mentén baktatva haladhassak tovább Nagymizdó felé. E falucska határában számos régebbi vagy éppen újabb út széli feszületet találni. Sőt, a jelzés rövid ideig földúton halad, hogy ezeket meg is tudja csodálni a hozzám hasonló turista. Szarvaskendet ismét aszfaltos úton értem el, már nagyon hiányzott egy pihenő, de a bélyegzőhelynél a kocsmánál csak egy szusszanásnyi megállót tartottam. Fél órával később Döbörhegyen a buszmegálló már elcsábított, így ott ejtettem meg a túranap egyetlen hosszabb pihenőjét.

RP-DDK 2. szakasz Őriszentpéter és Egyházasrádóc között

Szívesen írnám, hogy Döröske felé az út szuper, de annyi légy nyüzsgött körülöttem, hogy tulajdonképpen feladtam a küzdelmet velük. A szőlőskertek alatt, a horgásztavat elhagyva máris a Molnaszecsődre vezető aszfaltos úton találtam magamat. Azt hittem soha nem ér véget az az út, de a kanyar után feltűnt a Rába, túlpartján pedig a bélyegzőhely is, ahol a verandán igen jó hangulatban éppen halászlét főztek. A mulatozást kihagytam, már szerettem volna a nap végére érni, így a bélyegzést követő rövid pihenő után haladtam tovább. Az erdőben egy pihenőt még megengedtem magamnak, az egyik les hívó szavának nem tudtam ellenállni.

Egyre közelebb a cél (kattintásra galéria nyílik)

Az erdőt elhagyva aztán feltűnt az RP-DDK 2. szakasz végpontja Egyházasrádóc, amit Őriszentpéter felől három túranap alatt értem el. Amikor feltűnt a látóhatáron a település azt hittem, hogy hamarosan el is érem, de még majd egy órányi járásra voltam tőle. A földutak olyan precízen kanyarodtak, hogy mindig csak egy kicsivel jutottam közelebb a településhez, legalábbis érzésre. Az utolsó két kilométer nem is esett túl jól, de mindig ezek a legnehezebbek. Egyházasrádóc utcáin is folytatódott a kanyargás, de a bélyegzőhely és az esti szálláshely keresésében ez nem zavart meg. Az RP-DDK 2. szakasz végére értem, másnap reggelig pihenés következett.

A túranapok során készített válogatott képeimet a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva, illetve a Képek menüben érhetők el. A túranapok nyomvonala pedig a lenti térképeken követhető.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2020. szeptember 17-19.