Menü Bezárás

Fel a Börzsöny csúcsára

KÉP / Kicsit nagyobb látószöggel nyugat felé

Türelmesen megvártam az idei első fagyos hétvégét és a már bejáratott útvonalon mentem fel a Börzsöny csúcsára, a Csóványosra.

Szerettem volna az új év első hétvégéjét egy túrával kezdeni, de a túlságosan enyhe időjárás miatt ezt végül nem erőltettem. Pont elég sarat dagasztottam a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra utolsó túranapjain ahhoz, hogy megkíméljem magam ettől. Meg aztán egy órányi munkám volt a bakancstisztításban, amit nem végzek mindig töretlen lelkesedéssel. Január tizedikére megérkezett a tél, lefagytak a turistautak, így nem maradt más hátra, mint elővenni a megfelelő túrafelszerelést és útnak indulni. Nem akartam nagyon eltávolodni Budapesttől és egy ismerős helyet választottam célpontnak. Bár tervben volt, hogy Judittal közösen megyünk túrázni, végül egyedül mentem fel a Börzsöny csúcsára.

Ismerős utakon

A túra tervezett útvonalát szinte napra pontosan két éve azonos útvonalon már bejártuk, akkor sokkal inkább télies időjárási viszonyok között. A közlekedésben nem volt változás, Budapest Nyugati pályaudvarról Vácig a zónázó vonattal, majd átszállást követően a kispirossal mentem Diósjenőig. Az utazás nem egészen másfél órát vett igénybe, minden vonat pontosan indult és érkezett, így fél kilenc előtt már megkezdhettem a csúcstámadást. Diósjenőről a zöld sávjelzésen haladva a Csóványos igen könnyen elérhető, ezt már tapasztaltuk. Ezúttal a falu utcáin nem találtam spontán korcsolyapályákat és viszonylag hamar elértem az erdőt. Az erdei utak is teljesen jól járhatók voltak, a fagy nagyon sokat segített ebben. Látszott, hogy néhány nappal korábban még jókora dagonyával kellett megküzdjön az errejáró.

Kicsivel nagyobb köd és már hó
Kicsivel nagyobb köd és már hó (kattintásra galéria nyílik)

Hátránya az ilyen fagyott talajnak, hogy szinte minden lépés nyomát megőrzi, ami helyenként igencsak bokatörő lehet. Ezúttal sem volt másként, bár fényévekkel jobb volt a helyzet, mint az Országos Kéktúra bejárásom során Gánt határában. Felfelé menet nem terveztem kitérőket, így Csehvár felkeresése ezúttal is elmaradt. A ködben ennek nem is lett volna túl sok értelme, egyik másik völgyben alig húsz méter ha volt a látótávolság. Az első túratársakkal Gál-rétet elhagyva a Kemence-pataknál találkoztam amint éppen a csordogáló vizet fényképezték. Később Cigányvár alatt került el két terepfutó, mással a Csóványosig nem találkoztam. Diósjenőről velem egyszerre indult el két túratárs, de mint utóbb kiderült ők más útvonalat néztek ki maguknak. Nagyjából hatszáz méter felett már zúzmarássá és csúszóssá vált az út, hétszáz méter környékén pedig már hó borította.

Fel a Börzsöny csúcsára

A havas úton sokkal jobb tempóban tudtam haladni, mint lejjebb, ahol fagyos vagy csak zúzmarás volt az út. A köd jelentette az állandóságot, az ugyanis végig kitartott. Már el is könyveltem magamban, hogy megint nem lesz értelme felmenni a kilátóba. Az Alsó-Hinta-réten tulajdonképpen el tudtam készíteni ugyan azt a felvételt, mint két éve. Fényképezés közben az út mentén álló kidőlt fa alatt mozgásra lettem figyelmes. Közelebb érve tudtam beazonosítani, hogy egy róka akadt utamba. Nem mondom, hogy pózolt a kamerának, de három méterre voltam tőle és a félelem legkisebb jelét sem mutatta, feltételezem veszett volt. A rétet magam mögött hagyva többször is visszanéztem, hogy nem jön-e utánam, de már nem találkoztam vele. Ködbe veszett. Nem úgy a Csóványos, amit elérve napsütést tapasztaltam. Nem kicsit lepődtem meg ezen és nem is volt kérdés, hogy felmegyek-e a kilátóba.

KÉP / Pont ennyit láttunkKÉP / Alsó-Hinta-rét
Az Alsó-Hinta-rét két év távlatában
(felső kép akkor, alsó kép most)

A csúcson egyébként mintegy féltucat túratárssal találkoztam, a kilátóban fent további hárommal. Szerencsém volt, mert bár nem volt tiszta az idő a szélmozgásnak hála kiváló kilátás nyílt minden égtáj felé. A távolban időnként még a Tátra is előbukkant, szóval annyi sikertelen próbálkozás után ezúttal nem hiába mentem fel a Börzsöny csúcsára. Tíz percet biztosan elidőztem a kilátóban, majd lent elfogyasztottam a csúcscsokit és két kupak forró teát. Rövid pihenő után elindultam le Nógrád felé a kék sávjelzésen és bizony gyakran félre kellett húzódnom. Egyik alkalommal éppen a Diósjenőről velem egy időben induló túratársak elől. Nem számoltam, de legalább két tucat felfelé tartó túratárssal találkoztam szembe. A Foltán-keresztig még egyértelműen hóban haladtam, azt elhagyva újra zúzmarás majd fagyos erdei utakon. A lefelé utam egyébiránt eseménytelenül telt. Végig jó tempót tudtam tartani és néhány perc híján akár el is értem volna az utolsó délelőtti vonatot.

Nógrád várában

Szaladni nem akartam és persze az útviszonyok sem tették ezt lehetővé, de több, mint három órát sem szerettem volna a vasútállomáson várakozni. Az erdőben visszavettem a szokásos tempóból. Nógrád határában volt időm felkeresni a Kálvária-dombot, majd kényelmesen felsétáltam a Nógrád várába. Legalább négyszer jártam már Nógrádon, de a várba még egyszer sem tudtam felsétálni. Többször innét indultam túrázni és pont az ellenkező irányba, s így nem esett útba. Máskor pedig a kiszemelt vonat érkezése miatt nem fért bele az időbe. Most azonban bőven volt időm és nagyon kényelmesen sétálhattam fel a várba. Vasárnap délután a parkoló tele volt és a várban is elég sokan sétálgattak. Szerencsére bőven van tér az egykori várudvaron, nem okozott gondot a távolságtartás. Az egésznapos ködös időnek köszönhetően a kilátás nem volt éppen a legszebb, de nem panaszkodom.

Zászló a ködben
Zászló a ködben (kattintásra galéria nyílik)

Bő fél órát nézelődtem a várban, megpróbáltam egy geoládát is becserkészni, de sajnos nem jártam sikerrel. A vélt rejtekhelyet ugyan sikerült beazonosítanom, de ahhoz túl sokan voltak a közelben, hogy nekiálljak szöszmötölni vele. Szépen lassan elindultam hát a vasútállomás felé, ahol a közbeiktatott programoknak köszönhetően alig több mint egy órát kellett csak várakoznom. A váróterem nem fűtött, de még így is kellemesebb volt bent ücsörögni, mint kint a szélben. Egy idő után társaságom is akadt egy túratárs személyében, néhány túraélmény megosztottunk egymással. A menetrend szerinti indulási időhöz közeledve egészen nagy tömeg kerekedett, szinte kivétel nélkül túrázók várták a kispirost. Vácon az átszállásra rendelkezésre álló idő ezúttal is elégnek bizonyult, ráadásul az érkező zónázó vonat az új KISS motorvonatok egyike volt. Az emeleten tömeg volt, de a félemeleten volt szabad szék, így lényegében ezt is sikerült kipróbálni.

A túra során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, ide kattintva és a Képek menüben is elérhetők, a megtett nyomvonal pedig a lenti térképen követhető.

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2021. január 10.