Menü Bezárás

AK 5. szakasz / Szarvas – Mindszent

KÉP / Sóvirágtenger a 45-ös főút mellett

Az Alföldi Kéktúra bejárásom története az AK 5. szakasz Szarvas és Mindszent közé eső részének történetével folytatódik.

A saját magamnak tűzött lélektani határt elértem, amikor az Alföldi Kéktúra (AK) kiírásán sikeresen Szarvasra érkeztem. A felkészülés során is úgy gondoltam, hogy a második két hét nehezebb lesz. Jó volt a megérzésem, mert bár az AK 5. szakasz Szarvas és Mindszent vasútállomás között még nem volt annyira nehéz, jól felkészített a következő szakaszokra. A hosszú homokkal borított részek Sándorfalvánál kezdődnek, de attól még messze jártam. Bár korai indulást terveztem Szarvasról, ezt csak részben sikerült tartanom, amikor reggel egy geoláda nyomába eredetem. Utána még visszamentem a szállásra reggelizni és csak azt követően indultam útnak a kék sávjelzésen.

Kezdeti nehézségek

A szállásom nem esett túlságosan messze az AK útvonalától, így hamar fel tudtam venni. Kicsit még geoládáztam, ami kis kitérőt igényelt a távot azonban nem befolyásolta. Kellemes sétával hamar elértem a Körösvölgyi Állatparkhoz, ahol a bélyegzőt rendben megtaláltam a kapunál. Sokat itt nem terveztem időzni, az adminisztráció után szinte azonnal indultam tovább. Bár estére sátorozást terveztem és nem voltam időhöz kötve még elég sok kilométer állt előttem. Szappanoszug, Bikazug és Motyózug takaros hétvégi házai előtt elhaladva csakhamar az Aranyhal horgászbolt és kocsma előtt találtam magam. Itt még a régi útvonalon a főúttal párhuzamosan, majd arról a szivattyútelep előtt balra letérve a csatorna mentén folytattam az utat. Kissé küzdelmes volt a térd fölé érő fűben haladni.

KÉP / Bolza-kastély reggeli fényben
Bolza-kastély reggeli fényben (kattintásra galéria nyílik)

A Kákai-főmajornál különösebben nem csodálkoztak rajtam, többen is jó utat kívántak. Meglehet én voltam arra az utolsó kéktúrázó, mert az új útvonal már nem érinti. Én még a reptér mellett haladtam, az új útvonal ezt is messze elkerüli, az új már jóval hosszabb útvonal, mint ami nekem jutott. Egy jól karbantartott és igen széles földutat kell elképzelni, ahol kimondottan erős teherautó forgalmat is tapasztaltam. Árnyék elvétve akad, ezért igazán embert próbáló hosszú egyenes ez is Eperjesig. A forgalom kicsit lekötött ugyan, kiegészítésképpen pedig az úton hagyott sörétpatronok számolásával foglaltam el magamat. Békés és Csongrád-Csanád megye határán van egy híd, ott tartottam egy pihenőt, majd később Eperjeshez egészen közel újra egyet. Más említésre méltó eseményt nem nagyon tudok kiemelni erről az egyébként fárasztó útszakaszról.

Hideg hajnalon

Meglehetősen kitikkadva érkeztem meg Eperjesre, amelynek bélyegzőhelyénél egy hosszú pihenőt tartottam. Nagyon nem volt ínyemre tovább indulni, mindössze annyi vigasztalt, hogy a napi célként kitűzött Gádoros már nem volt olyan messze. Sokat keresgettem előzetesen Gádoros környékén a sátorhelyet, de nem igazán találtam eléggé védett helyet. Erdősávok, facsoportok gyakorlatilag nincsenek a szántók között és a település határában sem láttam alkalmas helyeket. Végül a helyi vendégház üzemeltetőjével egyeztetve annak kis udvarán várt rám egy sátorhely. A vendégházhoz a jelzett időben érkeztem, az ott megszálló mezőgazdasági munkások már az éjszakai váltásra készültek. Rövid pihenő után sátrat vertem, majd nekifogtam a vacsora elkészítésének, hogy aztán lezárjam ezt az eseménytelen napot.

KÉP / Az utat fényképeztem, aztán két őz megtrollkodta a képet
Az utat fényképeztem, aztán két őz megtrollkodta a képet (kattintásra galéria nyílik)

Hajnalig egészen jót aludtam, de a hajnali hidegben igen hamar felébredtem. Nem vettem elő a hőmérőt, érzésre bőven tíz fok alatti volt a hőmérséklet, alig vártam, hogy útnak tudjak indulni. Reggel amennyire lehet gyorsan összekészültem és útnak is eredtem, szükségem volt a mozgásra. A bélyegzőhelyen azért még megálltam, kicsit igazítottam a felszerelésen és indultam tovább. Árpádhalom felé ugyan olyan mezőgazdasági utak váltották egymást, mint az előző túranapon, lényegében eseménytelen volt az utam. Árpádhalomra érve a bélyegzőt rendben megtaláltam a kisboltnál, s mivel már kezdett kellemes meleg lenni könnyítettem a ruházatomon. A kisboltnál több érdeklődő emberrel is találkoztam. Ha mindenki útnak indul az AK-n aki itt elmondta mennyire szeretné bejárni a túrát, kiugróan megnő a teljesítők száma.

Dzsungelharc

Két nagyobb erdőfoltot leszámítva Nagymágocs felé sem hozott semmilyen újdonságot az útvonal. Volt egy kis kaptató, amit kimondottan élveztem és jót szórakoztam az AK irányjelző táblákon. Két azonos táblából egymástól egy-másfél méter távolságra több is jutott, de ez nem egyedi jelenség. Nagymágocs közelségét Szendreimajor jelezte előre, ahonnét már műúton ballagtam be a településre. Az utamba eső egyik kisboltban nem tudtam ellenállni a friss szőlőnek, amit később a kastélyparkban részben el is fogyasztottam. Ottjártamkor Nagymágocson egyszerre volt út és járdafelújítás is, ami helyenként kicsit nehezítette a haladást. A forró aszfalt mellett a nagy melegben baktatva szükségét éreztem egy kis pihenőnek, amit a pecsét beszerzését követően a kastélyparkban ejtettem meg. Jól álltam az idővel, a kis pihenőből hosszabb pihenő lett.

KÉP / Turistaút 2021-ben
Turistaút 2021-ben (kattintásra galéria nyílik)

Közben kicsit sétálgattam a parkban is, ami igen tekintélyes méretű és szépen gondozott. A Károlyi-kastély sem kevésbé, amelyben több más vidéki kastélyhoz hasonlóan idősek otthona működik. Pihenő után dzsungelharcba kellett fogjak, amikor a települést elhagyva egy bal fordulónál eltűnt az út. Először azt hittem nem jó helyen tértem le, de máshol nem volt rá lehetőség és a térkép szerint is jó helyen voltam. Utat törtem hát magamnak. Ezt szó szerint tessék érteni, mert nálam magasabb gazban próbáltam haladni nagyhátizsákkal. Csodás élmény volt, nagyon feldobta a napomat, amikor a szakállamból kényszerültem szedegetni a bogáncsot. Csak kétszáz méterről beszélünk és megértem, hogy túraélmény meg egyebek, de ilyennek nem szabadna előfordulnia egy országos túraútvonalon.

Megérkezett a tollfelvásárló

Ilyen új és nem kellemes túraélménnyel gazdagodva haladtam Ótompahát felé eleinte föld, majd műúton. A főutat elérve pedig az azzal párhuzamosan futó kerékpárúton, végre árnyékban bandukoltam, ami a dzsungelharc után egészen feldobta a napomat. Ótompahát nem bélyegzőhely, viszont roppant mód hangulatos településrész, takaros házakkal. Egyetlen hosszú utcáján végig haladtam, balra fordulva ismét jó időre magam mögött hagytam minden árnyékot. A szántók között itt is olyan, szinte beláthatatlan egyenes utakon kell haladni, mint ahol eddig koptattam a cipőm talpát. Fizikálisan kevésbé, inkább mentálisan fárasztó rész volt ez az útszakasz is, biztos voltam benne, hogy Tompahátra érve tartok egy hosszabb pihenőt. Eseménytelenül múlt az idő, amikor végre feltűnt Tompahát, egy újabb hangulatos kistelepülés.

KÉP / Úton Ördöngös felé
Úton Ördöngös felé (kattintásra galéria nyílik)

Utcáin az Árpádhalomban, Nagymágocson és Ótompaháton már megismert tollfelvásárlón kívül semmi mozgást nem tapasztaltam. Viszont, már fejből tudtam a tollfelvásárló reklámszövegét, ami annyira belém ívódott, hogy álmomból felkeltve is el tudom mondani valószínűleg a következő tíz évben bármikor. A bélyegzőt a kisboltnál rendben megtaláltam, ahol sok árnyék sajnos szintén nem jutott, de volt egy pad, ahol kényelmesen ki tudtam nyújtózni pihenő közben. A túranapból már nem volt sok hátra, mindössze Ördöngösig kellett elsétáljak, ahol szállást foglaltam éjszakára. Tovább indulva úgy két kilométert kellett műúton megtennem, arról balra letérve pedig ismét földutak következtek. A műút kevésbé forgalmas, a földút is erdősávok mellett vezet, ahol a kicsinél több árnyék jutott, élveztem ezt az útszakaszt.

Szárazság és meleg

Az egyik kisebb akácoson áthaladó utat frissen tárcsázták, ettől eltekintve végig jó útviszonyokat tapasztaltam. Persze minden lépésnél porzott alattam az út, de abban a melegben nem is csoda. Ördöngös felé haladva találkoztam az első olyan öntözőcsatornával, ami teljesen ki volt száradva, addig legalább nyomokban volt bennük víz. Szintén ezen az útszakaszon volt az utolsó találkozásom túratársakkal egy fiatal pár személyében, akik gps segítségével rajzoltak és dobták fel az utat. Később Szekszárdig már egyetlen AK-t járóval sem ért egybe az utam. A szállásom a bélyegzőhely mögött elterülő Ördöngös Majorban volt, amelynek tulajdonosával nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Hosszasan beszélgettem vele, de a fáradtság egyre inkább eluralkodott rajtam és napnyugta után nem sokkal én is nyugovóra tértem.

KÉP / Reggel az úton
Reggel az úton (kattintásra galéria nyílik)

Az éjszakám itt is nyugalmasan telt, egyet és nagyon jót aludtam. Olyan békés környezetben ennek ellenkezőjét lett volna nehéz megvalósítani, azóta is irigykedem Józsira, hogy milyen szép helyen él. Nehezmre esett ugyan, de útnak indultam. A 45-ös főútig erdősávok mentén haladtam, azon átkelve pedig szántóföldek, rétek és kaszálók között. Közvetlenül a 45-ös főúton történt átkelést követően az egyik tanyáról egy hangosan ugató kutya jött elém, látszott rajta, hogy nem üdvözlésemre érkezik. Eddig elkerültek az ilyen ebek, őt kicsit erélyesebben zavartam vissza és máris alább hagyott a lendülete. Azt csak később vettem észre, hogy tisztes távolból ugyan, de jött utánam. Bő tíz perce is magam mögött hagytam már a tanyát, amikor visszatekintve nem láttam sehol. Újra egyedül maradtam és haladtam tovább Mindszent felé.

AK 5. szakasz Szarvas és Mindszent között

Mindszent nagyon sokáig elrejtőzött a látóhatáron, ezen az útszakaszon több facsoport és pár tanya is gátolja a kilátást. Tulajdonképpen Szegvár felé visz az út is, s azt éppen csak nem érinti az AK nyomvonala. Amikor már a vasúti töltést is látni a jelzés egyszer csak balra fordul Mindszent felé. Az útviszonyok is megváltoztak, az addigi földutat a réten keresztül haladó füves út váltja, ahol a látóhatár is beszűkült. Az AK-n megszokott térérzet pillanatok alatt átalakult. Mindez azonban csak ideiglenes, mert a facsoportok által tarkított réten túl újra szántók következtek, amelyek között baktatva már Mindszent is látótávolságba került.

KÉP / Mindszent jellegzetes víztornya
Mindszent jellegzetes víztornya (kattintásra galéria nyílik)

A város közelségét egy igen terebélyes szemétkupac is jelezte. Megjegyzem, sokkal kevesebb település előtt láttam ilyet, mint akár az Országos Kéktúra vagy a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bejárásom során. Mindszenten két bélyegző is található, azonban ezek kivételesen nem helyettesítik egymást, mindkét pecsétlenyomatot be kell gyűjteni. A szakaszhatárt is jelentő bélyegző kis kitérőt igényel, azt a vasútállomáson a pénztárak mellett rendben megtaláltam. Itt annak tudatában tartottam egy rövid pihenőt, hogy egy újabb, az AK 5. szakasz Szarvas és Mindszent vasútállomás közé eső távját teljesítettem. A túranapom első felénél jártam, második felének története pedig egy következő bejegyzésben lesz olvasható.

A túranapokon megtett út nyomvonala a lenti térképeken látható, képeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.

18. túranap

Powered by Wikiloc

19. túranap

Powered by Wikiloc

20. túranap

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2021. szeptember 6-8.