Menü Bezárás

OKT 16. szakasz / Visegrád – Dobogókő

KÉP / Visegrádi bobpálya feletti réten

Az OKT 16. szakasz teljesítését, második OKT-n töltött túranapomat már régóta terveztem, de indulás előtt rendszerint közbejött valami.

A Budapestre való visszajutást és a túra folytatását a Rozália téglagyárig is szem előtt tartva fordított bejárást terveztem, így Visegrárdról indultam visszafelé Dobogókő irányába. Az indulás kellemes meleg szombat reggeli napon az Újpest Városkapu buszmegállóból történt. A legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás így eljutni a kiindulási pontra. Nagyjából másfél órás buszozással érkeztem meg a kiindulóponthoz, ami egyben az első pecsét helye is. Sajnos itt már borongósabb volt az idő és a szél is feltámadt, de ezzel ideális kirándulóidő lett. A visegrádi komp pénztárában a hölgy nagyon kedvesen adta át a bélyegzőt és a tintapárnát, majd gyors pecsételés után a Fellegvárhoz vezető ösvényen neki is vágtam a túrának.

Hegymenetben

A második pecsétért nem kell hosszú utat megtenni, mindössze a Nagy-Villám étteremig kell eljutni egy közepesen nehéz húsz perces sétával. Az éttermet tíz órakor még nem találtam nyitva, mozgás sem volt a környéken. Ezért az étteremtől pár száz méter sétával elérhető Zsitvay-kilátónál szereztem be a második pecsétet. A nap folyamán a füzetbe kerülő pecsétek közül messze ez adta a legszebb lenyomatot. Néhány fénykép elkészítését követően hamar irányba álltam a Pap-rét felé (lásd borítókép). A kék jelzés végig nagyon jól követhető, az első kb. két kilométeren pompásan kiépített kiránduloúton halad, utána azonban már szükség van egy pár jó túracipőre, mert erdei ösvényeken is kell haladni. A közelmúlt néhány nagyobb vihara bizony komoly nyomot hagyott a környéken, ez egyértelműen látszott a rengeteg letört és szétszórt száraz ágból. Az út alapvetően tiszta és jól követhető, de mivel már “magasan” a Duna szintje felett halad, a szél is megerősödött.

KÉP / Úton a Pap-réti erdészház felé
Úton a Pap-réti erdészház felé (kattintásra galéria nyílik)

Itt gondoltam először arra, hogy talán jobb lett volna nem rövidnadrágban nekivágni a távnak. Félúton aztán előbújt a nap, ami egészen a Pap-rétig ki is tartott. Egyébként mindössze hat emberrel találkoztam ezen a szakaszon, ami az időjárást is figyelembe véve egyáltalán nem mondható soknak. Az erdészháztól mintegy másfél kilométerre pedig egy őz szaladt át előttem a turistaúton. Sajnos hiába volt a kezemben a fényképezőgép, éppen olyan gyorsan tovatűnt az út széli bozótosban, mint amilyen gyorsan előbukkant onnét. Nem volt szerencsém. A Pap-réten már nagyobb volt a nyüzsgés, számos biciklistát és túrázót is láttam, közben persze a következő bélyegző helyét kerestem. Az erdészház kerítésén belül, a bejárattól kissé balra meg is találtam. A pecsételés rendben megtörtént, de sajnos csak az egyik bélyegző volt használható, a másik teljesen elkopott.

Pecsét a sörözőben

A következő cél Pilisszentlászló volt, amit már több túrám alkalmával is érintettem. Talán ezért is volt az oda vezető út nagyon ismerős, de a felfestett kék jelzés is sokat segített. Mire beértem a faluba elkezdett szemerkélni az eső és itt ismét eszembe jutott, hogy nem rövidnadrágban kellett volna nekivágnom a túrának. A Gesztenyés sörözőt nem kellett nagyon keresni, buszmegálló mögött könnyen megtaláltam. A bélyegzők a sörözőben az ablakpárkányon párnával együtt elérhetők. Egy hideg gyömbér fogyasztása közben a kajak-kenu döntőkbe is bepillantottam, majd indultam tovább. Ahogy kiléptem az ajtón az eső már inkább záporrá alakult, így elővettem a sapkámat. Nem volt rá sokáig szükség, mert hamar elértem az erdőt és az eső sem volt kitartó. Azt viszont újra megtanultam, hogy a felszerelést indulás előtt mindig ellenőrizzem. Emlékeztem rá, hogy reggel bepakoltam az esőkabátot, de aztán amikor az elemózsia csomagolásakor át kellett rendezni a hátizsákot, valamiért nem tettem vissza.

KÉP / Patakvölgy
Patakvölgy (kattintásra galéria nyílik)

A túrám soron következő szakaszán aztán jónéhány emberrel találkoztam szembe, akik a kezükben tartott kellékek alapján egy teljesítménytúrán vettek részt. Az úton elhelyezett jelzésekből megtudtam, hogy ez a Pomáz Körül-belül túra volt. Vicces eset volt, amikor az egyik túrázó meg akart arról győzni, hogy rossz irányba megyek, mert az ellenőrző pont arra van, amerre ő megy. Nagyon nem akartam győzködni, de azért mondtam neki, hogy én az OKT-n haladok, úgyhogy a lehető legjobb irányba tartok. Mindegy, békében elváltunk. Az időközben leesett eső miatt még az erdei talaj is fellazult és az idő is lehűlt, de ettől még nagyon jó tempóban tudtam haladni a következő bélyegzőig. A Sikárosi erdészház kapuja előtt álló fán aztán meg is leltem azt. A bélyegzőket rejtő fém dobozka érdekessége, hogy a fa, amelyre azt korábban kihelyezték, már szinte teljesen körbenőtte.

OKT 16. szakasz teljesítve

Az utolsó, Dobogókőig vezető szakaszt sajnos nem tudtam olyan idővel teljesíteni, mint ahogyan előzetesen terveztem, nagyon kényelmes tempóban ballagtam. Egy tábla szerint a 2006-ban megkezdett fakitermelés miatti terelés még mindig élt, de a piros jelzés mellé a kék is fel lett festve, ezért nyugodt szívvel követtem. Dobogókő gyakorlatilag eltéveszthetetlen, aminek a végén volt egy kaptatósabb rész, de semmi más említésre méltó. Mikor Dobogókőre értem, valami bogrács parti volt éppen folyamatban, ezért a szokásosnál is nagyobb tömeggel találkoztam. Az Eötvös Lóránd turistaház tömve volt emberekkel, nagyobb részük inkább a birkapörkölt miatt jött, de azért egy szabad asztal nekem is jutott és az utolsó pecsét is meglett. Itt aztán döntést kellett hoznom, hogy folytassam-e az utat a Rozália téglagyárig vagy induljak haza. A döntést végül az időjárás hozta meg helyettem, mert ismét gyülekezni kezdtek az esőfelhők és a levegő is nagyon lehűlt, ezért hazafelé indultam. Pomázig busszal, onnét pedig HÉV-vel vissza Budapestre.

KÉP / Kilátás Dobogókőről
Kilátás Dobogókőről (kattintásra galéria nyílik)

Hazaérve a lakásba az esőkabátom is meglett, a legjobb helyen, a konyhapulton. Az OKT-n teljesített második túranapomon sok mindent tanultam. A legfontosabb, hogy ne bízzak vakon az időjárásjelentésben. Ez a szakasz már jóval változatosabb is volt, mint az előző és nem olyan kiépített. Több látnivalót tartogatott, de sokkal nyugalmasabb volt. Másnap a bélyegzők elérhetőségéről az értékelést az OKT fórumon megtettem, képeim pedig itt elérhetők.

Frissítés: a túra során készült képeim megtekinthetők a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva.

Bejárás időpontja: 2012. augusztus 11.