Kiss Attila Tivadar
A bakancslistámon régóta szerepelt már a Bükk 900 túra bejárása, idén erre lehetőség nyílt és október utolsó napjaiban éltem is vele.
Van néhány olyan túra, aminek leírásának olvasásakor azonnal tudtam, hogy ezt bizony be szeretném majd járni. Ez egyik ilyen a Bükk 900 leírása volt, amit ha jól emlékszem olyan tíz éve olvastam először. Azóta többször lehullottak már a falevelek, de eddig még nem volt alkalmam bejárni. Arra már sokkal korábban rájöttem, hogy a hétvégi teljesítménytúrák nem az én világom. Nekem a hosszútávú, több napos túrák adnak nagyon sokat és azok jelentik számomra az igazi kihívást is. A Bükk 900 ennek ellenére ott motoszkált bennem, de azért a hosszútávú túrakiírások rendre megelőzték.
Miről szól a túra
A Bükk 900 nem egyéb, mint Bánkútról indulva a Bükk húsz meghatározott 900 méter feletti csúcsának felkeresése megadott időn belül. A csúcsok sorrendjét és az útvonalat az ember maga választja meg, a lényeg, hogy mindegyiket fel kell keresni megadott időn, esetemben tizenkét órán belül. A csúcsok érintését természetesen igazolni is kell, amit több módon is megtehetünk, ezt a túra honlapja remekül le is írja. Jómagam a QR-kódos igazolást választottam és használtam végig, térerő mindenhol volt hozzá. Az optimális útvonalon 25 kilométer lenne a táv, én kicsivel kényelmesebbre vettem és egy 32 kilométeres nyomvonalat terveztem meg. A csúcsok sorrendjénél nem variáltam sokat, a honlapon megadott sorrendet követtem, így a terepen hozott döntések után 30 kilométer körül alakult a túratáv. A tempómat sem terveztem különösen erősebbre, 8 órán belüli bejárást vártam el magamtól, amit nagyon kényelmesen teljesítettem is.
Nem a legjobb időpontot sikerült kiválasztanom a Bükk 900 teljesítésére, az őszi óraátállítás után egy órával hamarabb sötétedik, de ez nem zavart. Annyiból befolyásolta csak a túrát, hogy este már nem akartam lejönni Bánkútról, így két éjszakát töltöttem a Fehér Sas Panzióban. Egyáltalán nem bántam, sőt szuper hely, biztosan visszamegyünk majd családostul is. Mindennel együtt három napot kirándultam, illetve túráztam, mert vasárnap felballagtam Bánkútra, hétfőn túráztam, aztán kedden leballagtam a hegyről. Az utazást szokás szerint tömegközlekedéssel oldottam meg, a MÁV-hoz képest minden zökkenőmentesen zajlott. Budapestről Egerbe közvetlen vonattal, majd a kispirosra átszállva Szilvásváradig utaztam és onnét fel Bánkútra. Hazafelé ugyan ez volt az útvonal, kicsit kalandosabb volt ugyan, de nem említésre méltó.
A túra napja
Szilvásváradon a Szalajka-völgy megállótól indulva a Kalapat-tetőn álló Millenniumi kilátó érintésével terveztem felfelé az utat. A kilátón eleinte morfondíroztam, mert nem igazán tetszett, hogy belépőt kell érte fizetni. Szép kilátó és pazar panorámát ad, de azért vannak ennél sokkal inkább látványos helyen álló és összetettebb szerkezetek is, ingyen. Ha már ott voltam nyilván felmentem és megnéztem magamnak, a szeles időnek köszönhetően még a Tátrát is lehetett látni. Meg persze azt, hogy milyen sötét felhők közelednek. A sárga kereszt, a sárga sáv és a kék kereszt jelzésen haladtam felfelé Bánkútra. Túrázóval nem, csupán pár kerékpárossal találkoztam még a műutas részen. Utána már csendes magányomban haladtam és pont sikerült az esti vihar előtt felérni. A vihar csak szélvihar maradt és amellett, hogy rendkívül hangos, még nagyon látványos is volt ezen a teliholdas estén.
A túra napjára korai indulást terveztem, amit sikerült is nagyjából tartani, ezért nyolc óra előtt a Bánkúti Turistaháznál regisztráltam a rajtnál. Nem sokkal később már a Bálvány szuszogtató emelkedőjén kapaszkodtam felfelé. Az első csúcs hamar meglett és már itt megmutatkozott mire számíthatok a nap további részében. Cudar szél fújt egész nap, kb. délig még a polár felsőt is simán elbírtam fel-le mászkálástól függetlenül. A Nagy István erőse és a Fodor-bérc viszonylag nagyobb erőfeszítés nélkül meglett utána. A Huta-bérc volt talán egész nap a legküzdelmesebb csúcsom, mert sikerült olyan dzsindzsán felmenni, amiben alig tudtam haladni. Ott biztosan elhagytam vagy negyed órát. Szépen gyűjtögettem egymás után a csúcsokat, némelyikről igen szép kilátás nyílt, máshol pedig a változatos őszi erdő varázsolt el az úton.
Bükk 900
Minden csúcsra nem térek ki egyenként, aki kíváncsi rájuk az járja végig, nagyon élvezetes túra. Az Ispán-hegy a neve, az Istállós-kő pedig a meredek kaptatója miatt marad emlékezetes. Egyébként itt tartottam egy pihenőt és találkoztam az első túrázókkal is. Később egy kedvenc rész, klasszikus bükki út, majd panoráma következett. Az Őserdőn át fel a Tar-kő felé csodás napsütésben. Pazar út volt, ott még a szél sem zavart annyira. Meg aztán az a kilátás Tar-kőről és kicsivel később egy köztes csúcs felkeresése után Három-kőről, mindent megér. Aki még nem látta menjen és nézze meg, tényleg megéri a fáradozást. Ekkor már visszafelé haladtam Bánkútra és azt hiszem a Kis-kő-hátról már a Felső-Borovnyákon álló NATO radart is jól lehetett látni. Az ottani, nekem utolsó csúcsoszlop áthelyezésre került, meg sípálya lévén ez is egy igen szuszogtató emelkedőnek bizonyult. Utolsó csúcsra már a lendület is felvitt volna, de itt már a cél közvetlen közelében voltam.
Más nem volt hátra mint visszaereszkedni és a célba érkezést is regisztrálni. Az online teljesítés miatt az időeredmény és az oklevél is azonnal meglett, sikeres volt a Bükk 900 bejárásom. Célba érkezésemkor egészen nagy nyüzsgés volt Bánkúton, talán az őszi szünet miatt is az egész fennsíkon több túrázóval találkoztam. A népszerű helyeken mindenképpen, de a csúcsokon rendszerint egyedül voltam. Számomra roppant élvezetes túra volt, s bár nem rohantam a majd 1400 méter szinttől elfáradtam nap végére. Kellemes fáradtság volt, egy bakancslistás túrát teljesítettem és egyre rövidebb az a lista. Már egy kezemen meg tudom számolni. A túra után meg is tettem, ami maradt az már 25 éve szerepel a listán. A kiadós és ízletes vacsora, majd az esti pihenés jól jött. Másnap reggel szakadó esőre ébredtem, de mire elindultam le Szilvásváradra elcsendesedett és maradt az előző napoknál sokkal erősebb szél. A felhőszakadás már a vonaton, hazafelé úton ért el.
A túra nyomvonala a lenti térképeken látható, képeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.
Bejárás napja: 2023. október 30.