Sokáig a vázlatok között pihentettem ezt a bejegyzést, de gyakran eszembe ötlik ez a kirándulás, úgy döntöttem közzéteszem: egy nap Kőszegen, aktualizálva.
Nyilván nem meglepő módon, de Szentgotthárdról – amiről szintén tervezek írni – vonattal vágtunk neki a kirándulásnak. Ez a MÁV-hoz szokott utazónak már önmagában is élmény volt. Tisztaság mindenütt, az indulás és az érkezés egyaránt pontos. Az pedig, hogy egy kijelzőn térkép mutatja a vonat helyét, már szinte űrtechnika. A legjobban mégis az átszállási lehetőségek részletes feltüntetése tetszett, ami igen praktikus egy olyan valakinek, aki nem ismerős a környéken. A Sopronig közlekedő vonatról Szombathelyen kellett átszállni egy olyan „piroska” (illetve GYSEV-es zöld-sárga festésű) motorvonatra. Lényegében tisztább és kényelmesebb volt, mint néhány IC. A vágányon bent álló szerelvényre műszaki hiba miatt nem lehetett azonnal felszállni, de még a menetrendben jelzett indulási időpont előtt beállt egy másik, így aztán nem késlekedtünk (sokat), olyannyira, hogy Kőszegre már pontosan érkezett meg a vonat.
egy nap Kőszegen
Az állomásépület és a belváros megközelítése engem kicsit Egerre emlékeztetett. Bár annyira rácsodálkoztunk a váróteremre és a kályhákra, hogy alig találtunk ki az épületből. A városközpontot egy bő negyed órás sétával értük el. Tulajdonképpen nem is lehetett eltéveszteni, hiszen a 87-es főúton való átkelés után jobb fordulót követően csak egyenesen kellett haladni. Mivel munkanap volt és a turistaszezon is régen véget ért már, nem volt túlságosan nagy forgalom az utcákon. Talán az utunkba eső patika előtt volt egy kicsivel nagyobb nyüzsgés. A Fő teret a Kossuth Lajos utca felől közelítettük meg, ami nem volt ugyan teljesen üres, de nem is túl nyüzsgő. Kettőnket nem tartom egy nyüzsgő turista tömegnek.
A Jézus Szíve-plébániatemplom bár végig a látóterünkben volt, belülről ezúttal nem néztük meg, inkább a napsütésben sétálgattunk és nézelődtünk a téren. Komolyan, mintha nem is október közepe lett volna, erre az egy napra remek kirándulóidőt fogtunk ki. Elképzelésünk szerint a várat akartuk felfedezni, így a Hősök kapuja felé vettük az irányt. Még mielőtt áthaladtunk volna alatta az előtte található, igényesen kivitelezett ajándéktárgyakat árusító boltba is betértünk. Nem a reklám helye, de nem is jutna eszembe a bolt neve, pár apróságot természetesen sikerült beszerezni. A Jurisics téren éppen lomtalanítás zajlott, viszont ennek ellenére néhány remek képet tudtam készíteni a látványosságokról, így többek között a Tábornokház, a Városháza, a Szent Imre-templom és a Szent Jakab-templom is lencsevégre került, ahogyan majd a Jurisics vár is.
Bevettük a várat
A vár közvetlen környéke – hasonlóan a városból látottakhoz – nagyon szépen karbantartott, amely így a helybeli járókelők és turisták nélkül hihetetlenül békés hangulatot árasztott. Becslésem szerint a várban a személyzeten kívül csak mi voltunk látogatók. Az állandó A kőszegi vár évszázadai c. kiállítás mellett, az akkor elérhető két időszaki (Kőszeg és a Szent Korona kapcsolatát, illetve a szőlőművelést bemutató) kiállítást is bejártuk bő két óra alatt. Külön tetszett, hogy a fegyvertárban nem csak nézni, de kézbe is lehetett venni a fegyvereket. Ebből, illetve az egyik teremfelügyelő néni történeteiből is azt vettem ki, hogy kicsit többet szeretnének nyújtani a látogatóknak, mint más kiállításokon. Itt jegyzem meg, hogy lehetőség van a vár korhű viseletben történő bejárására is, mi azonban ezzel nem éltünk.
Sétánkat a lakótoronyban zártuk, ahol a harangot mindkettőnknek sikerült egy húzásra négyszer megszólaltatnia, azaz bizonyosan vissza fogunk még térni a városba. Ennek tudatában könnyebb szívvel indultunk kifelé, hiszen majd egy tucatnyi dolgot a városban sem tudtunk megnézni. Nem is számolva azokat a látnivalókat, melyek a városon kívül találhatók. Sajnos ez a velejárója annak, ha az ember vonattal kirándul, a menetrendhez vagyunk kötve, az időnkkel is ennek megfelelően kellett gazdálkodjunk.
Megint vásároltunk
Azért egy érdekes helyet még meglátogattunk, a várfalban található Naturboltot, melynek egyik bejárata a vár, másik pedig a Várkör parkolója felől közelíthető meg. Helyi kézművesek termékeit, illetve gyógy- és fűszernövényeket forgalmaz. Mondanom sem kell, itt is vásároltunk, tulajdonképpen nagyobb motyóval hagytuk el a várat, mint amivel átléptük a kapuját. Egyébként a kirándulás során vásárolt emléktárgyak egytől-egyik tetszetős és minőségi darabok. Egyáltalán nem olyan, mint egy átlagos balatoni bazársori termék. Pl.: Fonyódon egy vitorlás makett oldalán a hajó neve helyén ez szerepelt „Your Brand Name”.
Az elképzelésekhez közelítő időpontban, kényelmes sétatempóban elindultunk a vasútállomás felé. Még egy gyors ebéd belefért a vonat indulásáig, mely ezúttal is pontos volt. Mivel szárnyvonalról van szó, Szombathelyen át kellett szálljunk, azonban erre egy kicsivel több időnk jutott, mint délelőtt. Pár fénykép erejéig ki is sétáltam az állomásról. A csatlakozás szintén pontosan érkezett, ülőhelyünk is akadt, ami az egész napos séta után nagyon jól esett. Kellemesen elfáradva, de feltöltődve a tervezett időben értünk vissza a szállásunkra. A napot pedig egy fürdőzéssel zártuk.
Frissítés: a kiránduláson készített néhány képem a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhető el.
Bejárás időpontja: 2016. október 13.