A hosszú hétvégén meglátogattuk barátainkat, majd a Mátra közelségét kihasználva az OKT 22. szakasz távját jártuk be Sirok és Szarvaskő között.
A hosszú hétvége első napját és a szombat éjszakát barátaink kedves meghívásának eleget téve a Sirokkal szomszédos Recsken töltöttük. A Mátra szívéből nem volt nehéz kiválasztani a másnapi uticélunkat, ami kis tanakodás után az OKT 22. szakasz lett. Alig néhány hónapja, április elején jártam ezen a szakaszon, elsőkézből származó információim voltak a terep nehézségéről. Judit viszont most járt erre először és egy könnyebb túra jobban beleillett a hosszú hétvége programjába. Sirokra egy reggeli busszal, kilenc óra körül érkeztünk, majd néhány perc múlva már a Hunor Étterem teraszánál be is szereztük az első bélyegzőlenyomatot.
Bálványkövek árnyékában
A nap folyamán talán a legmegerőltetőbb kaptató éppen a siroki várhoz vitt fel. A várnál már elég nagy volt a forgalom, láthatóan több család is ide kirándult. Mi a várba nem mentünk be, kicsit megpihentünk a vár alatti pihenőhelyen, majd továbbindultunk a Bálványkövek felé. Felkapaszkodtunk a Barát és Apáca-sziklához, ahonnét a ragyogóan tiszta, felhőmentes reggelnek köszönhetően sokkal szebb kilátás nyílt, mint áprilisban. Aki akar, kövezzen meg nyugodtan, de a természeti képződmények most is jobban elvarázsoltak, mint a róluk nyíló kilátás. Ezzel együtt is bő negyed órát időztünk a szikláknál. Miután minden irányból megcsodáltuk a köveket és a kilátást is meguntuk, kényelmes tempóban indultunk tovább. Rozsnakpuszta felé tulajdonképpen eseménytelenül telt az út, jobbára erdőben, árnyékban haladtunk. Néhány kilométer után beértünk egy fiatal párt, akiket egészen a bélyegzőhelyig tisztes távolból követtünk.
Szembeforgalom is volt, egy magányos túrázó hölgy személyében, aki egy arcot ábrázoló pólót viselt. Nagyon érdekes, messziről úgy tűnt, mintha egy kishátizsákot hordana, csak amikor közelebb ért, akkor láttuk, hogy a póló mintázata volt ilyen. Rozsnakpusztán viszont meglepően nagy volt az élet. A hangok alapján az erdészházban többen is voltak, talán már az ebédhez készülődtek. A bélyegzőhelynél pedig egy négy fős társaság pihent, egy-egy csoki erejéig becsatlakoztunk hozzájuk. Még nem egészen tudtam ezt megszokni, de ilyen az, amikor az ember szabadsága terhére hétköznap túrázik. Érthető módon hétköznap nem nagyon van forgalom. Nem úgy hétvégi túránk alkalmával, amikor igazi csúcsforgalom volt a Mátrában.
Árnyas erdei utakon
Néhány percet beszélgettünk azzal a fiatal párral, akiket beértünk Sirok felől. Kiderült, hogy most vágtak bele az Országos Kéktúrába és ez a második túranapjuk. Szombaton a Mátraházától Sirokig tartó szakaszt járták be, ahol esőn kívül kaptak mindent. Minden elismerésem az övék, hogy a legnehezebb szakasszal kezdtek és lelkesedésük még másnap is láthatóan töretlen volt. A pihenőt követően a társaság után és a pár előtt másodikként indultunk tovább. A Bükkszéket Egerbaktával összekötő közútig egy árnyas erdei úton baktattunk, ami így nem volt különösebben megerőltető. Nem siettünk, de ennek ellenére igen jó tempóban haladtunk. Még a közút előtt látótávolságra beértük a Rozsnakpusztán megismert társaságot, Bátor felé kanyarodva pedig már mögöttük haladtunk. Majd miután a jelzést követve a közútról letérve Szarvaskő felé kanyarodtunk, tartottunk egy rövid pihenőt, ekkor újra látótávolságon kívül kerültek.
Bár itt is erdőben vezet a jelzés, az utat olyan szögben érte a napsütés, hogy csak elvétve jutott árnyék. Pihenő közben újra találkoztunk egy szemből érkező túratárssal, aki jókora hátizsákkal volt felszerelkezve. Az ő lendülete nekünk is új erőt adott és folytattuk az utat. Az erdőben kanyarogva aztán újra beértük, majd az Egerlátó alatti irtás előtt el is kerültük az említett társaságot. Érdekes, mert az irtás körüli szakaszon nagyobb volt a szélmozgás, mint az erdőben, mégis mintha erősebben sütött volna a Nap. Egerlátó alatt, egy fa árnyékában meg is pihentünk, ami újabb helycserét jelentett az élen (nem mintha verseny lett volna). Ez azt eredményezte, hogy egy remek képet készítettem róluk a Szarvaskő feletti mezőn, amikor a gerincen bandukolnak. Ha olvassátok ezt a beszámolót, írjatok és elküldöm.
OKT 22. szakasz, második bejárás
Még útközben kinéztünk egy közvetlen budapesti buszt, ami hazafelé pont ideálisnak tűnt. Ennek tudatában kényelmes tempóban érkeztünk meg Szarvaskő határába. A település feletti mezőről megcsodáltuk a Bükk fák borította közeli tetőit, ami Juditnak különösen kedves látvány volt. Áprilisban nem volt elég időm, hogy a Vodafone kilátóba felmenjek, most viszont nem hagytam ki. Bolond módon nem a mezőről közelítettem meg, hanem lentről a faluból, ami sokkal fárasztóbb volt. Judit nem is tartott velem, lent megvárt, illetve elmondása szerint alig bírta kivárni míg visszaérek. Fél óránál tovább nem voltam távol, ennek pedig jelentős része a felfelé kapaszkodás volt. A kilátóból egyébként valóban remek a kilátás, szóval örülök, hogy most nem hagytam ki. A mellette kiépített pihenőhelyen sajnos iszonyatosan sok volt a szemét, ami mindig elég elszomorító látvány.
A kilátóhoz tett kis kitérővel, Szarvaskőre kicsivel kettő óra után értünk le, ahol az italboltban elhelyezett bélyegzővel adminisztráltunk. A szokásos almafröccsömet most nem ittam meg, de Judit azért fogyasztott egy kávét. Nagyon jól időzítettünk, mert a buszra várakozás közben még egy szendvics is belefért, amit éppen be tudtam fejezni a busz érkezéséig. Hazafelé az utunk szinte eseménytelen volt. Közvetlen budapesti busz lévén nem kellett átszállnunk Egerben, így negyed hatkor már a metrót vártuk, hat órakor pedig már a kanapén pihentünk.
A túranap nyomvonala a lenti térképen, fényképeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.
Bejárás napja: 2018. augusztus 19.