Kiss Attila Tivadar
Az idei év utolsó munkával töltött napját követően egy utazás várt ránk, ahol a kassai advent és az Aggteleki-cseppkőbarlang szépségeit fedeztük fel.
Az Aggteleki-cseppkőbarlang és a kassai advent sem tartozik éppen közeli úticélok közép, legalábbis Budapestről mindenképpen korai indulást igényelt. Buszos utazás lévén a korai indulás garantált volt, ezúttal azonban a találkozóhelyet könnyebben meg tudtuk közelíteni. A RoliTúra busza a Népligetből, a Planetárium elől indult. Olyannyira időben odaértünk, hogy útitársainkkal együtt még mi vártunk a buszra, s nem fordítva. Hat órakor, a tervezett időben el is indultunk, s csak egy hosszabb megállót tartottunk a Geleji pihenőhelynél. Ezt követően már nem álltunk meg Aggtelekig, amit egy ismerős útvonalon közelítettünk meg. Igaz a Negyvenötödik túlélőverseny alkalmával vaksötétben jártam erre, de még így is több tereptárgyat megjegyeztem és felismertem.
Az Aggteleki-cseppkőbarlang
Első programunk a Baradla-barlang megtekintése volt a Vörös-tói középtúra keretében, ami csaknem két és fél kilométer hosszú. A barlangtúra ezen részén kiépített út vezet, amelyet 271 lépcsőn leereszkedve értünk el. Közben néhány denevért is elkerültünk, akik alig pár centivel a fejünk felett szunyókáltak. Az Aggteleki-cseppkőbarlang meglátogatása nagyon régóta rajta van már a bakancslistámon, de eddig sajnos nem jutottam el ide. Az is felmerült, hogy az Országos Kéktúra egy részét a föld alatt teszem meg, de legalábbis a rövid túrát bejárom, de másként alakultak a tervek és a túranap is. Bár elég nagyszámú csoporttal voltunk, akinek kedve tartotta volt lehetősége egy-egy látványos cseppkő előtt elidőzni. A fényképezést segítette, hogy az út végig ki van világítva, így akár vaku használata sem szükséges. Kísérőnk az érdekesebb cseppkő képződményeket külön is megvilágította.
Sok nagyon szép képződmény látható a barlangban, amit a fotóim egészen biztosan nem tudnak visszaadni megfelelően. A barlang egy híres képződményét, a 19 méter magas Csillagvizsgáló névre keresztelt álló cseppkövet példának okáért alig tudtam az objektívvel befogni. Úgy tornyosul az ember feje fölé, egyszerűen hatalmas. Ez a jelző az Óriások termére is illik, az elnevezése sem véletlen. Érdekes látni, hogy itt csak a járda az ami emberi kéz munkája, minden mást a természet alkotott. A cseppkő képződményeken kívül itt volt alkalmunk betekintést nyerni a barlangi sötétségbe, amikor vezetőnk egy rövid időre lekapcsolta a világítást. Ezzel egyidőben a terem remek akusztikáját is meghallgathattuk, amikor felharsant benne Vangelis zenéje. Ha csupán ezt a két dolgot láttuk volna a barlangban, már az is nagyon szép élmény lett volna, de jóval több látnivalóval szolgált nekünk a terem után a kijáratig hátra lévő majd egy kilométeres út. A jósvafői kijáratnál érdekes élmény volt újra kilépni a fényre.
A Kassai advent és a város
Mielőtt tovább indultunk volna Kassára volt időnk a jósvafői kijáratnál is nézelődni, viszont sajnos a tengerszem megtekintése ebbe nem fért bele. Egy órányi utazás után, fél egy után kicsivel érkeztünk Kassára, ahol először magunkban indultunk a város felfedezésére. A város történelmi látnivalói és az adventi vásár is egy tömegben csoportosul, mi a Szent Erzsébet székesegyház felé vettük az irányt. Előzetesen felderítettem a belépőjegyeket, de sehol nem találtunk kasszát, így a kihelyezett perselybe becsületkassza alapon fizettünk be két eurót. Ezértaz adományért szabadon jártunk-keltünk a dómban, megcsodáltuk az üvegablakokat, az gazdagon dísztett oltárokat és a páratlanul szép orgonáját. A tornyába nem mentünk fel, mint ahogyan Rákóczi kriptáját is kihagytuk, ez utóbbit nem szándékosan. Egyszerűen lúzerek voltunk. A szabad program végéig bejártuk az adventi vásárt, ami sokkal kisebb, mint amire számítottunk, s főleg ételt lehetett benne venni.
Visszasétáltunk a vezetett túra találkozóhelyére, majd újra nyakunkba vettük a belvárost, ahol főként a már látott történelmi épületeket tekintettük meg. Kassa főutcáját több palota szegélyezi, ezek és a város hangulata engem Kőszegre emlékeztetett. A bő egy órás vezetett túra a Rodostói háznál zárult, ahová még zárás előtt érkeztünk, így alkalmunk volt belülről is szemügyre venni. Ide fejenként négy euró volt a belépő, de ezért cserébe egy nagyon mély átéléssel előadott magyar nyelvű idegenvezetést, illetve történelmi összefoglalót kaptunk. Bejártuk hát a Rodostói házat, majd még sétálgattunk egy kicsit az adventi vásár környékén, bár ez utóbbi a szemerkélő esőben már annyira nem volt kellemes. A dóm esti fényjátékát is megcsodáltuk, majd visszasétáltunk a buszhoz, amivel egy megállót közbeiktatva hazáig robogtunk. Tíz óra után pár perccel fáradtan, de élményekkel teli zártuk be magunk mögött a bejárati ajtót.
A nap folyamán készített néhány képem a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhető el.
Városnézés napja: 2019. december 21.