Menü Bezárás

OKT 19. szakasz / Hollókő – Becske

KÉP / A várormon lobogó zászló

Az első túranapon megtettem az OKT 19. szakasz távjának felét, fennmaradó részét pedig további két túranapon teljesítettem, ennek beszámolója következik.

Az előző bejegyzésben már írtam, a szállásom igen tetszetős és kényelmes volt. Május végén pedig a lejáró SZÉP kártya feltöltést is ki tudtam vele használni, így minden szempontból jó választás volt. Az éjszakám jól telt, szerencsére valamelyest lehűlt a levegő és jót aludtam. A tervezettnél kicsivel később keltem, nem siettem sehová, így szépen kényelmesen összepakoltam. A szálláshoz reggeli is járt, amihez vissza kellett sétáljak a kávézóba. Egy kiadós hidegtálat kértem, amit jóízűen és kényelmesen elfogyasztottam, rendeztem az anyagiakat s útnak indultam. Ekkor már kicsivel kilenc óra után járt az idő, de szerencsére nem érződött olyan nagy fülledtség, mint előző nap volt. A kék jelzés a vár alatt hagyta el Hollókőt és vezetett be lassan az erdőbe.

Nagy találkozások

Az említett erdei rész eleinte inkább dzsungel volt, legalábbis az egyik kaptatónál biztosan. Egy ösvényen tudtam csak haladni csaknem kétrét görnyedve. Szerencsére ez a rész nem volt túl hosszú és rövid idő után újra könnyebben tudtam haladni. Egyszer egy tisztás szélén pár vadmalacot pillantottam meg, így hát megálltam, csaptam egy kis zajt. Megvártam míg a kocával együtt beljebb húzódnak a sűrűbe és úgy haladtam tovább. Pech, mert a menedékül választott bozótos pont a túraútvonal mellett volt, így bár tovább tudtam haladni, közben azért hallottam a vaddisznók szöszmötölését. Kisvártatva viszont valódi erdei utak következtek, ahol némi gyaloglás után közeledő beszédhangokra lettem figyelmes. A Keresztes-hegy alatti útkanyarban a hangok gazdáival is összetalálkoztam.

KÉP / Úton az árnyas erőben
Úton az árnyas erőben (kattintásra galéria nyílik)

Egy ötfős kéktúrázó társaság volt, akik sátorral járták az utat s Mátraverebély felé tartottak. Röviden csevegtünk, majd mindenki indult tovább a maga útján. Én egy kis kitérőt terveztem a Pusztavár-hegy felé, bízva egy szép kilátásban. Az csak utóbb derült ki, hogy ebben az évszakban, amikor dús a lomkoronaszint erre nincs semmi esély. Golyán László hivatásos vadász emlékére állított oszlopon kívül más látványosság nem is nagyon akadt. Az egykori vár romjai alig láthatók. Vissza a kék jelzésre egy másik, meredekebb ösvényen ereszkedtem le. Miután újra felvettem a megfelelő irányt, Nógrádsipekig tulajdonképpen eseménytelenül telt az út, jobbára árnyas erdei utakon bandukoltam. A települést kicsivel dél előtt értem el, ahol a bélyegzőhely szintén egy kis kitérőt igényelt. Jól ki volt táblázva, szóval nem okozott gondot odatalálni. Mire a presszóhoz értem, az éppen bezárt, ennek ellenére egy rövidebb pihenőt megengedtem magamnak.

Veszteségek

A pihenő után, a település egyik ártézi kútjánál újratöltöttem a kulacsomat, mert ekkor már a tegnapi naphoz hasonló fülledt meleg idő volt. Bár ismét erdei utakon vezetett az út, nem volt olyan kellemes a rengetegben bandukolni. A szél nem nagyon járt, így nem volt ami elhessegesse körülem a legyeket, melyek néha a kelleténél többen voltak. A következő bélyegzőpont Cserhátsurány, ahová bő másfél órányi séta után, egy hatalmas búzamező mentén ereszkedtem le. A bélyegzőpont itt is hamar meglett, igaz már majdnem átvágtam az egész településen, de az OKT táblánál rendben megtaláltam. Ekkor vettem észre, hogy Nógrádsipeken hagytam a bélyegzőpárnámat, amit így felajánlok a köz szolgálata érdekében. Szerencsére az egy lehellet, egy stempli megoldás bevált. Eddigi hűséges utastársam emlékére egy hosszabb pihenőt is tartottam a bélyegzőhely melletti parkban egy fa árnyékában.

KÉP / Cserhátsurány felé tartok
Cserhátsurány felé tartok (kattintásra galéria nyílik)

Miután újra elindultam, még a főúton haladva találkoztam két túratárssal, akik Becske felől érkeztek. Nem telt bele negyed óra és már a falu feletti réten baktattam, ahol szerencsére kellemesen lengedezett a szél, így nem leptek a rovarok. Terényt egy nagyon kellemes sétával értem el, ez volt a nap legpihentetőbb része. Amikor a temetőn áthaladó turistaúton ereszkedtem le újabb túratársakkal találkoztam. Ők három napja indultak Katalinpusztáról és Galyatető felé tartottak, ahol a bélyegzőt begyűjtve hat év után befejezik az Országos Kéktúrát. Ott is mondtam, de ezúttal le is írom: gratulálok! Terény egyébként a szívem csücske lett, gyönyörű szép település. Kevésbé van kirakatban, mint Hollókő, mégis szép rendezettek az utcák és a porták is. Az egyik háznál át is gondoltam a múltkor írtakat, talán inkább itt szeretnék egy nyaralót. Bélyegzőhely itt ugyebár nincsen, de azért megéri kicsit nézelődni.

OKT 19. szakasz második és harmadik nap

Még egy rövid szakasz következett, amit szűk egy órás sétával tettem meg s jutottam el a második túranap tervezett végpontjára Szandaváraljára. A bélyegzőt itt is rendben megtaláltam, a közelében található padnál röviden pihentem, majd megkerestem a szálláshelyemet és megkezdtem az esti pihenőt. A szállásom a Medencés Parasztházban volt, melynek hatalmas teraszán, a naplementét nézve vacsoráztam és néztem át a másnapi útvonalat. A ház egy parasztház, két szobával, konyhával és fürdővel és egy medencével az udvaron. Az udvaron egy kis csermely folyik keresztül, szóval tüneményes. Akár több napra is remek pihenési lehetőséget tud nyújtani. Az éjszakám itt is remekül telt, nagyon jót aludtam. Kicsit szomorkásan indultam útnak másnap reggel, szívesen maradtam volna még egy napot.

KÉP / Szandavár romjai
Szandavár romjai (kattintásra galéria nyílik)

A szálláshelyet nyolc óra előtt hagytam el és indultam a várhegy felé. A falu feletti mezőn és az erdőben is igen jól tudtam haladni, a romok jelzése is jól követhető volt. Fél órányi séta után már Szandavár romjain ücsörögtem s szemléltem az elmúlt két nap útvonalát. A tiszta időben jól látszott a Tepke és rajta a kilátó, mögötte a távolban pedig Galyatető és Kékestető is. Bő fél órát időztem itt. A szakaszt záró településre, Becskére a Szandaváron töltött hosszabb idővel együtt is eseménytelenül telt két órás séta után értem be. Az egyik bélyegzőpont a Mader fagyizó a turistaút mellett elhelyezett hirdetéseivel folyamatosan hívogatott egy fagyira. Sajnos nem volt nyitva, de a bélyegzőt rendben megtaláltam. A presszó mellett tartottam egy kis pihenőt, mielőtt a hírhedt susnyásnak nekivágtam volna. A nap további részében már újra az OKT 18. szakaszát tapostam.

A szakaszhoz kapcsolódó képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el, míg a kapcsolódó nyomvonalak a lenti térképeken lehet elérni.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2018. május 23-24.