Menü Bezárás

OKT 19. szakasz / Mátraverebély – Hollókő

KÉP / Késő délután már üresek Hollókő utcái...

A pünkösdi hosszú hétvégét egy kicsit meghosszabbítva vágtam neki az OKT 19. szakasz teljesítésének, amit szerettem volna összekötni az OKT 18. szakasszal.

A túra kiindulópontja ezúttal is Mátraverebély volt, melyet most vonattal közelítettem meg. Korán kellett elinduljak Budapestről, hogy a túranapot is időben meg tudjam kezdeni. A vonat pontosan indult és érkezett, az átszállással sem volt gond Hatvanban. Negyed nyolckor már az első pecsétet a füzetbe gyűjtve haladtam Mátraverebély utcáin. Elég nagy volt a kontraszt a településrészek között. A vasút felé teljesen átlagos utcák, a 21-es főúton átkelve viszont kevésbé rendezettek. A temető felé vezető Dózsa György út viszont nagyon szépen gondozott és a temető is igen rendezett volt. Az utcán baktatva az egyik házból csodaszép énekszó hallatszott, elsőre azt hittem a rádióból jön, de közelebb érve rájöttem, ez élőben szól. Kicsit megálltam hallgatni. A jelzés egyébként a katolikus templom mögött kanyarodott és vezetett fel a település feletti rétre, majd lassan be az erdőbe.

Nagymelegben bandukolva

Bár az út jobbára már erdőben vezetett, a nyiladékokból kelet felé tekintve egyszer-egyszer látni lehetett a Mátra csúcsait is. Szentkútra egy kisebb, előre nem tervezett kitérő után értem be. Az erdőben ugyanis irányt vétettem és így vissza kellett navigáljam magam a jelzésre, ami jó negyed órámba került. Mindegy, mert bőven időben voltam és egy rövidebb pihenőt is megengedtem magamnak a szentkúti Nagyboldogasszony Bazilikánál. Nagyon szépen kiépített kegyhelyről van szó, ahol zarándokszállás is várja az idelátogatókat. A kéktúra csak áthalad itt, így a pihenő után én is útnak indultam. Újabb erdei szakaszok következtek, majd ezeket elhagyva lassan beértem Sámsonházára. A településen nincs bélyegzőpont, csak a falu határában található kőfejtőnél időztem néhány percet, ahol nagyon jól látszódnak a kőzetrétegek. Kitérőt nem igényelt, ott van a kék jelzés mentén. Kitérő a kőfejtő feletti dombon található várrom felkeresése lett volna, de ezt a nagy melegben kihagytam.

KÉP / Kőfejtő Sámsonháza határában
Kőfejtő Sámsonháza határában (kattintásra galéria nyílik)

Ugyan a hőmérőt nem néztem, de kilenc óra körül már bőven húsz fok feletti lehetett a hőmérséklet. A nap már elég erősen tűzött, amit ha korábban nem is, de Nagybárkány felé kapaszkodva a réten már bizony éreztem. A település bélyegzőpont is egyben, amihez le kell ugyan térni a jelzésről, de végig jól fel van festve. A presszó teraszának korlátján a bélyegzőt megtaláltam és egy picivel hosszabb pihenőt is tartottam. A nagy melegre való tekintettel könnyítettem a ruházatomon, elég volt a rövidnadrág. A presszóban még az árufeltöltés zajlott, nagy forgalommal itt és a faluban sem nem találkoztam. A településről a Szent Márton templom mellett vezet kifelé a jelzés, meredeken kaptat fel a kaszálóra, majd be az erdőbe. Az erdei utakon is jó ütemben tudtam haladni. Egyszer kellett kicsit megállnom, amikor néhány vaddisznót vettem észre az út melletti lankán. Türelmesen megvártam míg feljebb kocogtak az erdőben.

Kilátó a Tepke tetején

Egyszer itt is irányt vétettem, mert nem vettem észre a jelzést, de egy percen belül ismét megvolt a kék. A Garábi-nyeregre felérve egy kiránduló párral találkoztam, akik szintén a Tepke felé tartottak. Én egy rövid pihenőt tartottam, majd a Macska-hegy csúcsa alatti kilátóhelynél a kilátás végett egy hosszabb pihenő is belefért. A következő csúcs, a Purga előtt értem be s kerültem el a kirándulókat. A Tepkén aztán újra egy hosszabb pihenő következett, hiszen itt egy remek kis kilátó fogadja az arrajárókat. Én is felkapaszkodtam, a kilátó tetején kellemesen lengedező szél nagyon üdítő volt. Bár alig magasabb a fák lombkorona szintjénél, mégis szépen be lehet látni a kilátóból a környéket és nem is olyan megerőltető hozzá eljutni. Ez volt a nap legmagasabb pontja is a maga 566 méterével. Tovább indulva egy rövidebb szakaszon még erdőben haladtam, majd Alsótold határában már kaszálók mentén.

KÉP / Kilátás a Tepkéről, a következő két nap útvonala
Kilátás a Tepkéről, a következő két nap útvonala (kattintásra galéria nyílik)

A következő bélyegzőhely, a Bableves Csárda közelében magam sem hittem, de még sárral is találkoztam. A csárdához érve megtudtam a helyiektől, hogy ott bizony kiadós eső volt az éjszaka. Örültem volna én is az esőnek, mert nagyon fülledt és párás volt a levegő, amit egy kis eső bizonyára felfrissített volna. A bélyegzőt a csárda teraszán rendben találtam és a hideg narancsitallal is meg voltam elégedve. Egy rövid pihenő után indultam tovább Alsótold felé, a csárda vendégei kedvesen útba is igazítottak. A kék jelzés eleinte az erdőben, majd a település alatti réten keresztül vezetett rá a műútra és onnét be a faluba. A tikkasztó hőségben nem esett jól az aszfalton baktatni, de legalább az árnyékos oldalon haladhattam. Alsótoldra szűk fél óra alatt értem be, ahol nem igazán nézelődtem. A jelzés a településen belül elég egyértelmű, egy határozott bal fordulóval vezet át a Zsunyi-patakon Felsőtold irányába.

OKT 19. szakasz első napja

Felsőtold felé gyakorlatilag a kertek alatt visz a kék jelzés, mindkét oldalon búzamezők, így árnyék nem sok jutott. Ahol árnyékos rész volt a patak mentén, ott pedig annyira megült a levegő, hogy az már fullasztó volt. A kék négyzet jelzés mutatja is, hogy a település felé hol kell letérni, mert a kék sávjelzés elkerüli azt és az erdő felé irányít. Szűk tíz perc múlva már újra egy réten bandukoltam abban a tudatban, hogy a domb túloldalán a napi célállomás, Hollókő vár. Nem csalatkoztam, a dombtetőre felérve a vár romjai fogadtak, amit kis kitérővel fel is kerestem. A vártól már csupán néhány perces sétatávolságban megtaláltam a bélyegzőt a kávézó bejárata mellett. A szállást is itt a Hollóköves Vendégházaknál foglaltam, amíg a kulcsokra várakoztam egy hideg almafröccsel frissítettem fel magam.

KÉP / Ilyen “háttérképeket” is fotóztam
Ilyen “háttérképeket” is fotóztam (kattintásra galéria nyílik)

A szálláshelyem az ófaluban az Oláh külső házban volt, ami az itt található többi házhoz hasonlóan igen szépen rendben van tartva. Az ófaluban nemigen volt nagy forgalom, talán ha két emberrel találkoztam így hétköznap öt óra tájban. Levezetésként még körbejártam az utcákon, majd nekiláttam a vacsora elkészítésének. A szobához tartozó konyha felszerelése bőven elég volt. A vacsorát kint az udvaron található padok egyikén költöttem el, közben a másnapi útvonalat tanulmányoztam. A lábam egészen jól bírta a napot, de az egészségügyi csomagot azért csak elő kellett vegyem. Egy kullancsot ugyanis sikerült begyűjtenem, de ugye időben észrevettem és ki is vettem. Tisztálkodás és némi szöszmötölés után aztán eltettem magam másnapra, amiről egy következő bejegyzésben jön a beszámoló.

A szakaszhoz kapcsolódó képek a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva, míg a túranap során megtett út nyomvonala az alábbi térképen ezúttal is elérhető.

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2018. május 22.