Menü Bezárás

Rax-Alpok gyalogtúra

A múlt hónapban családi program gyanánt Ausztriába látogattunk, ahol a Bécs közeli Rax-Alpokban tettünk egy szervezett gyalogtúrát.

Az említett kirándulásunk majd egy hónapja volt, a legutóbbi Országos Kéktúrán eltöltött három túranapot rövid időn belül követve. Személy szerint volt egy kis lábfájásom, értsd megint nem úsztam meg vízhólyag nélkül a bal lábamon. Az egy pihenőnapot tehát ennek orvoslására szántam, ami részben eredményes is volt. Erről majd egy másik bejegyzésben kicsivel részletesebben is írok. No, a témához visszakanyarodva, a túrát az utazom.com szervezte, ahová már januárban leadtuk a jelentkezést. Juditnak közben még vételeztünk egy remek túranadrágot, amit többször is sikerült kipróbálni. A kis túrazsák, meg csak hab volt a tortán. A lényeg, hogy mindketten lelkesen vártuk a túra napját.

Utazás, majd fel a hegyre

A túraleírás szerint kora délelőtt már a hegyen kellett legyünk ahhoz, hogy a tervezett útvonalat végig tudja járni a társaság. Ez értelem szerűen hajnali indulást kívánt meg a Hősök teréről, ahová így az éjszakai 6-os villamossal és az Oktogontól egy kis sétával értünk el. Régen utaztam már az éjszakai villamoson, elég érdekes volt. A találkozóhelyre minden útitárs időben megérkezett, az adminisztráció is rutinból, gyorsan és gördülékenyen ment, szóval hamar útnak tudtunk indulni. Két belföldi felszállóhely és tervezett hosszabb pihenő volt beiktatva. Engem kicsit az egyetemista éveim alatti hosszú buszozásokra emlékeztetett, persze annál sokkal kényelmesebb volt. A korai kelést úgy láttam minden túratárs igyekezett kipihenni, mi is szunyókáltunk egy keveset. A busz ablakából nézve remek időjárás mutatkozott. Az út közben néhány érdekességet és hasznos tanácsot is kaptunk a túravezetőktől, így mire megérkeztünk a kiszállási pontra, ismét minden gördülékenyen ment.

Mélység és élesség (kattintásra galéria nyílik)

Nekünk gyalogtúrásoknak a kiszállási pont Hirschwang an der Rax felett, a Rax-Seilbahn volt. A társaság másik része, akik via ferrata túrára jöttek, máshonnan és kicsivel később indultak. A jegyek árát a szervezők előre összeszedték, így amennyire lehet itt is gyorsan ment az adminisztráció. Mivel szép napos idő volt, a felvonónál jó kis tömeg alakult ki. Csoportunk is két külön kabinban jutott csak fel a hegyre. Mi az első felvonóban kaptunk helyet, ahol pedig sikerült menetirány szerint előre az ablakhoz helyezkedni. A felfelé út így talán még élvezetesebb volt, pedig nekem úgy ötször is bedugult a fülem. Nem is csoda, hisz a felvonó ezer méter szintkülönbséget alig néhány perc alatt tesz meg. Szóval elég gyorsan. Felérve sem csalatkoztunk, még mindig szép napos volt az idő és remek kilátást engedett a vidékre. A csoport második felének érkezéséig volt miben gyönyörködni.

Fellegek között, szitáló esőben

Ekkor még ideális kirándulóidőnk volt. Kellemes napsütés, egy kicsit lengedező szél és hozzá szép tiszta idő. A teljes tervezett útvonalat ugyan nem lehetett belátni, viszont a Schneeberg 2076 méteres csúcsa remekül látszott. Több kirándulóval, túrázóval is találkoztunk mialatt bő két kilométer megtétele után elértük az Ottohaust. Itt azonban nem álltunk meg, hanem továbbmentünk a Jakobskogel felé. Nincsen nagy távolságra a menedékháztól, de még a felvonótól sem, azonban mire odaértünk már ködpárában botorkáltunk. Az első tervezett megállót és pihenőt a keresztnél tartottuk, ahonnét tisztább időben szintén elég pazar kilátás nyílt volna. Csak itt-ott lehetett sejteni a pára mögött megbúvó csúcsokat. Ugyan nem néztem, de tíz percnél többet nem is időztünk a csúcson. Szép kényelmes tempóban, a törpefenyők között indultunk tovább.

Libasorban (kattintásra galéria nyílik)

A nap egyik embert próbáló része ez volt, mert a törpefenyők között kanyargó úton néhol bizony még nem száradt fel az út és sártenger volt. Nyilván senki sem szeretett volna ezekben megmártózni, ezért csapatunk amennyire csak lehetett óvatosan haladt. Bő fél órás séta után értük el a következő csúcsot, a Priener-Wand 1783 méteren álló keresztjét. Többen kreatív csúcsfotót készítettek, mi viszont maradtunk a közös szelfiknél. No nem mintha egyébként máskor olyan sokat készítenénk. Egy picit azért kegyes volt velünk az időjárás, mert néha a ködpára elvékonyodott és foltokban adott egy kis kilátást. A távolban például egy pimaszul pózoló zergét is sikerült elcsípni egy tisztább pillanatban. E rövid pihenő után következett egy hosszabb is a Neue Seehütte kényelmes padjain. Sajnos míg itt időztünk az időjárás úgy gondolta, hogy esőt még nem kaptunk, ezért néhány csepp erejéig megmutatta magát.

Csúcsformában

A pihenő után, szemerkélő esőben és a már ismerős párás időben indultunk tovább. Az esővel szerencsénk volt, mert tíz perc után alábbhagyott, majd el is állt. Nagyjából ekkor érkeztünk el a nap második kihívást jelentő feladatához. Az útvonalat keresztezte ugyanis egy hófolt, amin ugyebár át kellett keljünk és hát nem mindenki volt erre az élményre felkészülve. Viszont mindenki szerzett is magának tapasztalatot e téren, mert még további két ilyen havas átkelésünk is volt. Szóval, ha úgy nézem volt egy tavaszi „hótalpas” túránk. Az utolsó ilyen átkelést követően szépen egyenletesen felfelé vezetett az utunk a Predigtstuhl tetőre, 1902 méterre. Miután kicsit lelassult a társaságunk tempója, itt némi szervezkedés következett a hogyan tovább kérdést illetően. Aktuális kérdés volt, mert olyan szerencsések voltunk, hogy mire ide felértünk kitisztult az idő és megmutatta magát a Heukuppe is. Gyönyörű panorámában volt részünk.

A Karl-Ludwig Haus és alatta a szerpentin (kattintásra galéria nyílik)

Végül a Karl-Ludwig Haushoz érkezve a csoport többsége úgy döntött, hogy a Heukuppe 2007 méteres csúcsa megéri a negyed órás sétát. Valóban negyed óra volt, nem olyan, mint az OKT táblákon és mindenki a maga tempójában fel is ért. Gyönyörű szép tiszta időt találtunk a csúcson, talán még a nap is kisütött és így köszöntött minket. A csúcscsoki elfogyasztása közben pazar kilátásunk volt. Időhöz voltunk kötve, ezért tíz percnél többet nem is időztünk a csúcson, visszaérve a menedékházhoz még jutott egy kis pihenő. A barátságosabbra fordult időjárást kihasználva jónéhány képet készítettem. A Habsburghaus felé például egészen csodálatos kilátás nyílt és a nap során megtett út nagy részét is be lehetett látni. Sajnos egy mentőhelikoptert is láttunk, úgy tűnt éppen munka közben volt. A pihenő után már nem volt más hátra, mint a lefelé ereszkedés, ami majd ezer métert jelentett.

Rax-Alpok gyalogtúra

A lefelé vezető út első harmada egy szerpentines köves úton vezetett. Búcsúzásként két kanyarban is zergét tekintete kísért minket, de ezúttal nem pózoltak olyan látványosan. Kicsit lejjebb érve aztán egy gyönyörű zöld mezőn találtuk magunkat, ahol különféle színekben pompázó virágok tengere várt ránk. Fentről is látszott már ez a rét, de nem tűnt olyan nagynak, kicsit becsapott. Itt egy utolsó pihenő következett míg várakoztunk egy keveset a via ferratás csoportra és elkészült a csoportkép is. Innét a parkolóig már jóval lankásabb erdei utakon ereszkedtünk le, ahol a busz várt ránk. Az egész napos gyaloglás után ezúttal is jól esett a bakancs levétele. A fájós lábam meglepően jól bírta és ugyanez elmondható Juditról is. Mire a gyalogtúrás csoportunk kényelmesebb szerelésbe vedlett át, a via ferrata csoport is befutott. Ők nem voltak olyan szerencsések az időjárással, felfelé kapaszkodás közben bőven elkapták az esőt.

Egy alpesi rét (kattintásra galéria nyílik)

Mi első alkalommal vettünk részt ilyen jellegű szervezett utazáson, ezért meglepetésként ért az emlékbe kapott egyedi hűtőmágnes. Ezúton is köszönjük! A társaság remek volt, többen is ismerősként üdvözölték egymást. Ebből is látszik, hogy bizony visszatérő vendégei vannak az irodának, ami köszönhető a jó szervezésnek és remek túravezetőknek. Valószínűleg mi is visszatérő vendégek leszünk, van is pár túra a kínálatban, amit közösen is be tudunk vállalni. Még úgy is, hogy a hazaút bizony nagyon fárasztó volt, mert csak az utolsó nem éjszakai villamost sikerült elérnünk. Az élményért viszont abszolút megérte. Köszönjük!

A túra során készített képeim közül néhány a lenti albumból vagy ide kattintva elérhető és a megtett út nyomvonala is megtekinthető a szokásos módon.

Közzétette: az én túrám – 2018. június 19., kedd