A pár éve megkezdett jó szokásunkat követve, idén sem hagyhattuk ki ezt a remek programot ezúttal, Múzeumok Éjszakája a Magyar Nemzeti Levéltárban.
Tavaly az azóta felújítás miatt bezárt Iparművészeti Múzeumban voltunk, amit már régóta szerettünk volna megnézni. Nem volt nehéz tehát a választás és a programokban sem csalódtunk. A korábbi évekhez mérve idén talán egy kicsivel később lettek meghirdetve a programok, de szerencsére nem maradtunk le semmiről. Idén is hosszú volt a lista, amiből válogatni lehetett a fővárosban, de aztán elég gyorsan ki tudtuk választani azt az egy intézményt, amit majd meglátogatunk. A választás ezúttal a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárára esett. A MÁV-Start kártyánk idén is ingyenes belépésre jogosított fel bennünket, tehát a karszalagok elővételével nem kellett foglalkozni. A kedvezmények érvényesítése terén még van mit fejleszteni, de előrelépések mindenképpen vannak.
Programkínálat
A Magyar Nemzeti Levéltár alapvetően ugye nem múzeum, hanem az ország dokumentált örökségének megőrzése a feladata. Az Országos Levéltár ezen belül is a központi, míg a megyei levéltárak a területi és helyi közigazgatásban keletkezett dokumentumok megőrzéséért felelnek. Ezen az éjszakán azonban a Bécsi kapu téri épület átalakult egy nagy kiállítótérré. Kora délutántól indultak a programok, mi is ehhez igazodva szerveztük a napunkat és kicsivel kapunyitás után már be is jutottunk. A meghirdetett programok egy része, így az épület és a raktárséták létszáma korlátozott volt, s csak a helyszínen lehetett feliratozni. Érthető, hisz nem szerencsés, ha egyszerre több tucat ember szállná meg a raktárakat. Egy-egy séta a tervek szerint szűk órányi elfoglaltságot adott, így többet is végig tudtunk járni.
Gyors tájékozódást követően fel is iratkoztunk az első raktársétánkra, amely Mecénások arisztokrata családok a kultúra szolgálatában nevet kapta. Beszédes elnevezés, hisz nemesi családok hagyatékába, illetve egykori házi irattárába volt lehetőségünk betekinteni. Terítékre került például egy találomra kiválasztott „nemesi kutyabőr” is, ami valójában kikészített marhabőrre íródott. Az oklevélhez tartozó függőpecsét és a tárolásukra szolgáló doboz önmagában is érdekességnek számít. Judit arcára még most is képes óriási mosolyt csalni az, hogy lehetősége volt kezébe venni Csokonai Vitéz Mihály kézírásos levelét. Természetesen eredetben, hiszen a levéltárba az eredeti dokumentumok kerülnek be. Az még hagyján, hogy meg lehetett fogni, de mivel magyar nyelvű iratról van szó, még el is tudtuk olvasni.
Körbe az épületben
Az első raktárséta után éppen elcsíptünk egy induló épületsétát Sölch Miklós főlevéltáros vezetésével. Bő háromnegyed óra alatt az épület három szintét jártuk be. A séta során megismertük az épület tengelyében elhelyezett munkaszobákat és reprezentációs helyiségeket, mint amilyen a lovagterem. Az épületet egyébként Pecz Samu tervezete és korának egyik legkorszerűbb levéltári épületének számított. Az U-alakú, illetve egyesek szerint E-alakú épület szárnyaiban kaptak helyet a raktári helyiségek, melyek többsége 1926-ra már állítható polcozással rendelkezett. Ma már nem látható a neoromán stílusú épület központi fűtését egykor magában rejtő tornya, ami 1945-ben Budapest ostromakor leomlott. Az ekkor elszenvedett találat egy teljes raktári anyag pusztulásával járt, majd 1956-ban további két raktár esett a szabadságharc áldozatává.
Az épület tengelyében található közösségi terek is a neoromán stílusra jellemző díszítést kaptak. Többségük a magyar történelem egy jeles pillanatát örökíti meg. Az ország történetére utalnak az épület festett ólomablakai is, melyeken a történelmi Magyarország jelentősebb városainak címerei jelennek meg. Utóbbiak kellemes félhomályt kölcsönöznek a lépcsőháznak. Félhomályt a következő Nem boszorkányság, rendhagyó források családtörténethez címet viselő raktársétán sem nélkülöztük. No nem mintha olyan sötét lett volna a raktárban, viszont az állomány védelme érdekében mindig csak azon a részen kapcsolnak villanyt a levéltár munkatársai, ahol munkát végeznek. E séta során nyílt leginkább lehetőség arra, hogy az épület raktárszerkezetének felépítését is átlássuk. Gyakorlatilag egy nagy polcrendszer az épület két szárnya.
Rendhagyó források
E második sétánk is nagyon érdekes volt és láthatóan vezetőnk is nagy élvezettel beszélt munkájáról, s az Országos Levéltár feladatairól. Túrázó ember lévén, nekem ezen a sétán az országösszeírások kapcsán megejtett területrendezésekhez készített térképék voltak igazán érdekesek. A séta címéhez kapcsolódó, családtörténet kutatásban pedig Judit kapott néhány hasznos tanácsot. Nem csak az anyakönyvi kivonatok, de akár egy mesterlevél is remek forrásként szolgálhat. Bónuszként, a boszorkányság jegyében még egy gyógyfüves receptet is kaptunk. Olyan gyorsan telt az idő, hogy bár feliratkoztunk a Kultúra az önkényuralom korszakában címet viselő sétára, lekéstük. Ezúton is elnézést, ha ezzel kellemetlenséget okoztunk volna. A nyolc órakor induló csoportban viszont ott voltunk.
A köztes időt a „Kik vagyunk? – Magyarországi nemzetiségek” című állandó kiállításon töltöttük, ami hamarosan nyilvánosan is látogatható lesz. A kiállítás a történelmi Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetét több évszázadot végig követve mutatja be. A kiállított levéltári anyag is megdöbbentően részletes, illetve az elkészített kisfilmek is hatásosak. Végre egy olyan kiállítás, ahol nem az volt az első gondolatom az audiovizuális eszközökről, hogy inkább nem nyúlok hozzá nehogy elkapjak valamit. A fejhallgató tiszta (és működik), kábele elég hosszú, a képernyők könnyen kezelhetők és a hosszabb filmek előtt le is tudok ülni. Témája okán pedig különös aktualitása is van. Nem is tudtuk első lendületre végigjárni, ezért az utolsó sétánk végeztével még visszamentünk.
Múzeumok Éjszakája a Magyar Nemzeti Levéltárban
Utolsó, harmadik raktársétánk már valóban este kezdődött, ahol az indulásra már pontosan ott voltunk. Vezetőnk az épület egyik pinceraktárába kalauzolt minket. Ezúttal is kaptunk egy rövid áttekintést a levéltár feladatairól és a levéltári munkáról. Talán nem meglepő módon, de itt is igaz a mondás: pénz, pénz és pénz. A séta során pedig terítékre került többek között Ferenc József októberi diplomája, szóval írásos emlékeink terén sem unatkoztunk. Szintén érdekes – bár nem sok betekintést engedett – a dualista rendszerben végzett osztrák rendőri megfigyelések iratai. Mintha kémfilmben szereplő dokumentumok lettek volna, olyan sok volt az érzékeny részeken a fekete tinta. Annyi a különbség, hogy nem filmes kelléket láttunk, hanem az ország történetét foghattuk meg.
Zárásként még megnéztük a „Károlyiak – Egy arisztokrata család öt évszázada” és a „Családok a családokért!” című időszakos kiállításokat is. Számomra ez utóbbi volt inkább érdekes. Egyetemen a munka- és szociális jog történeti előzményeinél szóba kerültek hasonló törekvések, de itt eredetiben is olvashattam például Weisz Manfréd gyárának házirendjét. Érdekes érdekvédelmi rendelkezések jelentek meg benne, de azért nem volt teljes mértékben munkásbarát. Mire a közösségi térben, illetve a kutatóteremben berendezett időszaki kiállításokat is bejártuk, már bőven éjszaka lett. Valamivel tíz óra után mondtuk azt, hogy elfáradtunk és lassan indultunk hazafelé. Remek választás volt a Múzeumok Éjszakáját a Magyar Nemzeti Levéltárban tölteni, ahol sok érdekes élménnyel lettünk gazdagabbak. A bejegyzés aktualitását pedig az adja, hogy a látogatásról írt beszámolóm a mentés során elveszett, ezért az egészet újra kellett írjam. A beszámoló így kicsit késve ugyan, de végül elkészült.
Az este folyamán készített néhány a képem a lenti galériában vagy ide kattintva érhető el.