Kiss Attila Tivadar
Ezúttal egy új témájú bejegyzéssel jelentkezem a Múzeumok Éjszakája programját bemutatva, melyet idén az Iparművészeti Múzeumban töltöttünk.
Úgy döntöttem, hogy ezentúl kicsit kiterjesztve fogom értelmezni a blogot és a túrák mellett egyéb kiruccanásokról is fogok majd írni. Az első ilyen bejegyzés egy Múzeumok Éjszakája beszámoló lesz, anit az Iparművészeti Múzeumban töltöttünk. Ebben a kánikulai hőségben még az esti hat órás programkezdet is korainak tűnt, ezért mi csak kicsivel előtte indultunk útnak gyalogszerrel, mert hát kinek van kedve a 4-6-os pótlóbuszon zötykölődni a melegben. Így is kellemes fél órás sétával átértünk Pestre. A múzeumba a bejutás gyorsan ment, még azzal együtt is, hogy nem volt előre váltott karszalagunk hiszen a MÁV-Start kártya birtokában erre nem volt szükség, A kártya ingyenes belépésre jogosít. Karszalagot így is kaptunk, ami azonban csak az adott múzeum területére érvényes.
Breuer újra itthon
Célzatosan jöttünk, mert a Breuer újra itthon c. kiállítás kurátori tárlatvezetésre előzőleg regisztrálni kellett (könnyedén ment egy Google Form segítségével, ötös a múzeumnak). Az előzetes regisztrációra a létszámkorlát miatt miatt volt szükség – bár később kiderült ennek nem sok értelme volt a mi időpontunkban -, de azért megtettük. A tárlatvezetésig még volt szűk fél óránk, ami alatt a Gyűjtők és kincsek c. állandó kiállítást kezdtük el felderíteni az első emeleti galérián, mely a múzeum 1872-es alapításától mutatja be a gyűjtemény történetét csoportokba szedve. Számomra a legérdekesebb tárgyak itt – bár nem vagyok nagy ismerőjük – az órák voltak. Úgy általában is lenyűgözőnek találom az aprólékosan megmunkált tárgyakat, de pl. II. Miksa császár asztronómiai órája 1566-ban készült és micsoda kézügyesség kellett hozzá. Amit itthon is szívesen elnézegetnék az pedig a fényképen is látható lábasóra.
Az állandó kiállítást két részletben tudtuk megnézni, mert ugye célzatosan és időre jöttünk. Kicsit nehezen is indult a tárlatvezetés és éppen a Breuer Marcell életét és a kiállítás apropóját összefoglaló rövid bemutatót nem igazán lehetett hallani az aulában zajló divatbemutató zenéje, illetve a regisztrált létszámnál a teremben lényegesen több jelenlévő miatt. Ez egy kicsit a múzeum hibája, igazán előbb is eszébe juthatott volna valakinek, hogy becsukja az ajtót, de sebaj… A tárlatvezetést Sebestyén Ágnes Anna, illetve pár részlet erejéig Dévényi Tamás tartotta.
Múzeumok Éjszakája, az Iparművészeti Múzeumban
A kiállítás gerincét Breuer gránit tárgyalóasztala és az általa tervezett csőbútorok adják. E téma köré építve a közvetlen munkatársai, illetve pályatársainak élete és munkássága került bemutatásra. Az 1930-as és az 1950-es években voltak megjelenítve a kiállítási tárgyak, illetve komplett iroda berendezések. Rám a bútorok letisztultsága mellett azért is gyakorolt nagy hatást, mert az a korosztály vagyok, akinek szüleinél, nagyszüleinél ezek a tárgyak még használatban is lehetnek, mint például nálunk is. Emellett egyszerű, de nagyon ötletes megoldásokkal operáltak, így hobbiasztalosként is megvizsgáltam egy-egy darabot. A tárlatvezetés csaknem egy órás és azzal együtt is igen élvezetes volt, hogy az elején nem hallottam semmit. Akit érdekel és teheti az szeptember 3-ig tudja megtekinteni.
Utolsónak hagytuk – az állandó kiállítás megtekintése után – Színekre hangolva c. szintén időszaki kiállítást, amely a zöld, a kék és a piros szín köré csoportosítva három teremben mutat be kerámia, textil, bútor és ötvösműveket. A kiállítás egy SzínTükörrel indul, ami az aktuális ruházatunk alapján megmutatja melyik kiállítási tárgy illik hozzánk a múzeum gyűjteményéből, amit aztán el is tud magának küldeni az ember. Juditot nagyon találó módon egy ékszertartó edényke képében, engem pedig férfi mellényként ismert fel. Ez egy jópofa gondolat, bár a teremben rajtunk kívül senkit nem láttam, aki ezt megtette volna és úgy általában is sokan inkább csak átrohantak a kiállításokon. Pedig a vitrinek mellett sok érdekességet lehetett olvasni, bővebb információkat pedig a kihelyezett QR kódok segítségével lehet egy-egy tárgyról beszerezni.
Színesben
Itt azért megjegyzem, hogy ezek elhelyezése nem volt minden esetben a legjobb. Egyrészt a vitrinen belül voltak, de több esetben is olyan távol, hogy az üvegen keresztül már nem látja a kamera. Főleg nem szórt fényben. Itt szintén bő egy órát töltöttünk, majd a látogatást az aulában zártuk A múzeum múltja és jövője c. időszaki fotókiállítással. Ez az építéstől a tervbe vett és igencsak szükséges rekonstrukcióig mutatja be az épületet mintegy másfél tucat fotó és egy tíz perces film segítségével.
Összegezve, az idei Múzeumok Éjszakája programunk is nagyon tartalmas volt. Bő három óra alatt bejártuk az Iparművészeti Múzeumban majd minden programot és kellemesen elfáradva tizenegy óra körül értünk haza. Kérdés: hová megyünk jövőre?
Az este folyamán készített néhány képem a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhető el.
Látogatás napja: 2017. június 24.