Menü Bezárás

Múzeumok Éjszakája az Iparművészeti Múzeumban

Ezúttal egy új témájú bejegyzéssel jelentkezem a Múzeumok Éjszakája programját bemutatva, melyet idén az Iparművészeti Múzeumban töltöttünk.

Úgy döntöttem, hogy ezentúl kicsit kiterjesztve fogom értelmezni a blogot és a túrák mellett egyéb kiruccanásokról is fogok majd írni. Az első ilyen bejegyzés egy Múzeumok Éjszakája beszámoló lesz, anit az Iparművészeti Múzeumban töltöttünk. Ebben a kánikulai hőségben még az esti hat órás programkezdet is korainak tűnt, ezért mi csak kicsivel előtte indultunk útnak gyalogszerrel, mert hát kinek van kedve a 4-6-os pótlóbuszon zötykölődni a melegben. Így is kellemes fél órás sétával átértünk Pestre. A múzeumba a bejutás gyorsan ment, még azzal együtt is, hogy nem volt előre váltott karszalagunk hiszen a MÁV-Start kártya birtokában erre nem volt szükség, A kártya ingyenes belépésre jogosít. Karszalagot így is kaptunk, ami azonban csak az adott múzeum területére érvényes.

Breuer újra itthon

Célzatosan jöttünk, mert a Breuer újra itthon c. kiállítás kurátori tárlatvezetésre előzőleg regisztrálni kellett (könnyedén ment egy Google Form segítségével, ötös a múzeumnak). Az előzetes regisztrációra a létszámkorlát miatt miatt volt szükség – bár később kiderült ennek nem sok értelme volt a mi időpontunkban -, de azért megtettük. A tárlatvezetésig még volt szűk fél óránk, ami alatt a Gyűjtők és kincsek c. állandó kiállítást kezdtük el felderíteni az első emeleti galérián, mely a múzeum 1872-es alapításától mutatja be a gyűjtemény történetét csoportokba szedve. Számomra a legérdekesebb tárgyak itt – bár nem vagyok nagy ismerőjük – az órák voltak. Úgy általában is lenyűgözőnek találom az aprólékosan megmunkált tárgyakat, de pl. II. Miksa császár asztronómiai órája 1566-ban készült és micsoda kézügyesség kellett hozzá. Amit itthon is szívesen elnézegetnék az pedig a fényképen is látható lábasóra.

Lábasóra

Az állandó kiállítást két részletben tudtuk megnézni, mert ugye célzatosan és időre jöttünk. Kicsit nehezen is indult a tárlatvezetés és éppen a Breuer Marcell életét és a kiállítás apropóját összefoglaló rövid bemutatót nem igazán lehetett hallani az aulában zajló divatbemutató zenéje, illetve a regisztrált létszámnál a teremben lényegesen több jelenlévő miatt. Ez egy kicsit a múzeum hibája, igazán előbb is eszébe juthatott volna valakinek, hogy becsukja az ajtót, de sebaj… A tárlatvezetést Sebestyén Ágnes Anna, illetve pár részlet erejéig Dévényi Tamás tartotta.

Múzeumok Éjszakája, az Iparművészeti Múzeumban

A kiállítás gerincét Breuer gránit tárgyalóasztala és az általa tervezett csőbútorok adják. E téma köré építve a közvetlen munkatársai, illetve pályatársainak élete és munkássága került bemutatásra. Az 1930-as és az 1950-es években voltak megjelenítve a kiállítási tárgyak, illetve komplett iroda berendezések. Rám a bútorok letisztultsága mellett azért is gyakorolt nagy hatást, mert az a korosztály vagyok, akinek szüleinél, nagyszüleinél ezek a tárgyak még használatban is lehetnek, mint például nálunk is. Emellett egyszerű, de nagyon ötletes megoldásokkal operáltak, így hobbiasztalosként is megvizsgáltam egy-egy darabot. A tárlatvezetés csaknem egy órás és azzal együtt is igen élvezetes volt, hogy az elején nem hallottam semmit. Akit érdekel és teheti az szeptember 3-ig tudja megtekinteni.

KÉP / Breuer tárgyalóasztala
Breuer tárgyalóasztala

Utolsónak hagytuk – az állandó kiállítás megtekintése után – Színekre hangolva c. szintén időszaki kiállítást, amely a zöld, a kék és a piros szín köré csoportosítva három teremben mutat be kerámia, textil, bútor és ötvösműveket. A kiállítás egy SzínTükörrel indul, ami az aktuális ruházatunk alapján megmutatja melyik kiállítási tárgy illik hozzánk a múzeum gyűjteményéből, amit aztán el is tud magának küldeni az ember. Juditot nagyon találó módon egy ékszertartó edényke képében, engem pedig férfi mellényként ismert fel. Ez egy jópofa gondolat, bár a teremben rajtunk kívül senkit nem láttam, aki ezt megtette volna és úgy általában is sokan inkább csak átrohantak a kiállításokon. Pedig a vitrinek mellett sok érdekességet lehetett olvasni, bővebb információkat pedig a kihelyezett QR kódok segítségével lehet egy-egy tárgyról beszerezni.

Színesben

Itt azért megjegyzem, hogy ezek elhelyezése nem volt minden esetben a legjobb. Egyrészt a vitrinen belül voltak, de több esetben is olyan távol, hogy az üvegen keresztül már nem látja a kamera. Főleg nem szórt fényben. Itt szintén bő egy órát töltöttünk, majd a látogatást az aulában zártuk A múzeum múltja és jövője c. időszaki fotókiállítással. Ez az építéstől a tervbe vett és igencsak szükséges rekonstrukcióig mutatja be az épületet mintegy másfél tucat fotó és egy tíz perces film segítségével.

SzínTükör-képem

Összegezve, az idei Múzeumok Éjszakája programunk is nagyon tartalmas volt. Bő három óra alatt bejártuk az Iparművészeti Múzeumban majd minden programot és kellemesen elfáradva tizenegy óra körül értünk haza.