Menü Bezárás

KDP / Oroszlány – Mór

KÉP / Bányató

A Közép-dunántúli Piroson (KDP) töltött negyedik túranapomon az Oroszlány és Mór közé eső részét jártam be néhány kisebb kitérővel.

Az indulást ezúttal is a KDP kiírás teljesítése során már szinte megszokott hajnali vonattal terveztem Kelenföldről. Most minden vonat pontosan indult és érkezett, s az átszállással sem volt gond Tatabányán. Háromnegyed hét után kicsivel már neki is tudtam vágni az aznapi távnak Oroszlányból. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy egy nagyobb kanyarral indulok és reggel Bokod felé teszek egy kitérőt, de ezt végül elvetettem. A vasútállomástól a piac, majd egy garázssor mellett el és az ipari parkon áthaladva hamar jó tempót sikerült felvennem. Bár az első két kilométer aszfaltos úton vezetett mégsem volt kényelmetlen. Fél órányi séta után étem el az erdőt, ahol egy határozott jobb kanyar következett.

Homoktaposás

Az erdőszélen megzavartam egy fiatal őzet, aki először jobbra, majd előttem átvágva végül balra rejtőzött el újra. A KDP minden túranapján még a szokásosnál is nagyobb szerencsém volt a vadvilággal, most sem volt másként. Az erdőbe érve eleinte a megszokott kicsit saras út fogadott, pár perccel később viszont már homokos talajon haladtam. Ha nem lettem volna egészen biztos abban, hogy a KDP-n vagyok, simán az Alföldi Kéktúra egyik útjának is beillett volna. Ráadásul egészen hosszan, nagyjából a Pénzes-patakon történő második átkelésemig kitartott ez a finom homokos út. Ezen annyira nem volt kellemes a haladás, de annyira nem is fogta vissza a tempómat. A Dobai-tóhoz érve tettem egy kis kitérőt, egy geoláda begyűjtését terveztem. Az eredményes kitérő után újra felvettem a piros sávjelzést, ami egy rövid szakaszon együtt halad a Mária Úttal. Az egyik legfurcsább és igencsak megmosolyogtató turistajelzést sikerült itt lencsevégre kapnom.

KÉP / Bármyilen hihetetlen, homokos talajon haladok
Bármyilen hihetetlen, homokos talajon haladok (kattintásra galéria nyílik)

A KDP nyomvonala egy erdei aszfaltos útba torkollt, amelyen csupán pár métert haladtam a közelgő második tervezett kitérőm okán. Ha már a közelben voltam úgy gondoltam felkeresem a Gerencsérvár romjait, ezért jobbra a zöld sávjelzése tértem le. Jódarabig egy vadregényes és láthatóan nem túl gyakran járt ösvényen vezetett az út, ezért újra szerencsém volt az erdő vadjaival. Az egyik tisztásra fordulva, annak túlsó végében egy szarvastehén legelészett borjával. Igyekeztem kicsivel közelebb kerülni hozzájuk – mert ugye fényképezésnél alapszabály, hogy soha nem vagy elég közel –, de az egyik mozdulatom túlságosan hirtelen volt és megzavartam őket. Előbb vagy utóbb biztosan észrevettek volna, mindenesetre így is sikerült őket lencsevégre kapnom. Egy gyönyörű szarvasbikát azonban elmulasztottam, aki néhány perccel később pár méterrel előttem váltott át az úton.

Jelzés és bélyegző nyomában

Gerencsérvár romjait ilyen élményekkel gazdagodva értem el. A romok szó szerint romok, mint annyi más vár esetében a környékbeli építkezésekhez ennek köveit is széthordták. Ami még magmaradt az egykori várból, azt az erdő már csaknem teljesen betakarta. A vár kiterjedését azonban jól jelzi a máig megmaradt várárok, amin természetesen átkeltem, mert ott volt. Egy újabb sikeres ládavadászat és rövid pihenő után a piros kereszt jelzésen folytattam az utat. A XXIII. akna kapuját elérve letértem a műútról és újra erdőben haladtam, ahol pár percnyi séta után felvettem a piros sávjelzést. Kisvártatva a térképen Cica-homok nevén jelzett részhez érkeztem, ahol bizony elvesztettem a jelzést. No, ez persze nem okozhatott fennakadást, ezért elővettem a térképet és a jól bevált irányérzékem és pár perc múlva meg is lett a helyes irány. Az ezt követő erdei úton már újra jól követhető volt a jelzés.

KÉP / Várárok
Várárok (kattintásra galéria nyílik)

Kis fennakadást egy újabb láda becserkészése okozott, amit végül nem is erőltettem, inkább a KDP-re visszatérve folytattam az utam. Csaknem sikerült újra elvétenem az utat, mert én kis naiv nem gondoltam, hogy az ösvény helyett balra a susnyás túloldalán folytatódik. Rövid időn belül korrigáltam és a susnyást leküzdve újra a helyes irányt vettem fel, ami már a bélyegzőhelyre vezetett. A KDP-n eddig nem sok külön jelzéssel találkoztam, ami a pecsétre hívta volna fel a figyelmet, ám itt rögtön kettő is volt. Sajnos a Pusztavámi Ipartelepek bélyegzőhelyen, azaz a Festékgyárnál nem találtam senkit, így a portán elhelyezett bélyegzőhöz sem tudtam hozzáférni. Más választásom nem maradt, ottjártamat fényképekkel dokumentáltam, talán majd később visszamegyek a pecsétet is beszerezni. Kicsit morcos lettem ettől a kudarcélménytől, mert az OKT-t végig tudtam járni bélyegzéssel, itt meg fényképezésre kényszerültem. Az út aztán kárpótolt és részben feledtette velem ezt a kellemetlenséget.

KDP-n Oroszlány és Mór között

Alig, hogy a bélyegzőhelyet elhagytam, újra a Vértes vadállományának egy szép példánya keresztezte az utamat. Eleinte még csak meg sem riadt az őz, békésen álldogált az út mellett és várta következő mozdulatomat. Persze a végül beszaladt az erdőbe, ami egyébként egy szakaszon kimondottan vadregényes volt. Nem is gondoltam, hogy a Vértesben lehet még ilyen, szinte érintetlen erdő. Turistajelzés nem is nagyon jutott az útnak ezen szakaszára, mégis itt találkoztam egy KDP-t járó túratárssal. Jó öt percet beszélgettünk, majd mindketten folytattuk az utunkat. Nagy bánatomra negyed órán belül az ösvény elérte az erdei kavicsos utat, ami már közvetlenül Mórra vezetett le. Többször jártam már a Vértesben, azokhoz a túrákhoz is kellemes emlékek fűződnek, ám ezúttal egy új, nagyon szép arcát mutatta meg nekem.

KÉP / Mór, megérkeztem
Mór, megérkeztem (kattintásra galéria nyílik)

Még mielőtt Mórra besétáltam volna egy újabb láda miatt kitérőt tettem, amit a bélyegzőhelyig további kettő követett. A KDP bélyegzőjét a Bormúzeum bejárata mellett rendben megtaláltam. A nem tervezett kitérők és a bélyegző keresgélésével töltött idővel együtt is a tervezettnél korábban a napi táv végére értem. Úgy döntöttem, hogy megvárom az eredetileg tervezett buszt, nem kell rohannom a negyed órával korábbihoz. A busz indulásáig bőven volt tehát időm, ezért egy keveset nézelődtem a Kapucinus téren, majd a Lamberg-kastély kertjében is. Székesfehérvárig bő fél óra volt az út busszal, de onnét inkább vonatra szállva indultam haza. A KDP Oroszlány és Mór közötti részének teljesítésével egy újabb tájegységet, a Gerecse után a Vértest is magam mögött hagytam. A folytatásban továbbra is Fejér megyében fogok kalandozni, a Móri-árkon átkelve a Bakony erdeiben. Terveim szerint ez már egy kétnapos túra lesz, várhatóan valamikor augusztus végén.

A túranap során megtett út nyomvonalát a szokásos helyen, néhány képemet pedig az alábbi Facebook albumban vagy ide kattintva lehet elérni.

Bejárás időpontja: 2019. június 29.