A Börzsönyi Kéktúra befejező szakaszára múlt hétvégén kerítettem sort, amikor a BKT 3. szakasz teljesítése volt a kitűzött cél Nagybörzsöny és Szob között.
A túra kezdőpontját a már szokásosnak mondható útvonalon vasúttal, majd szobi átszállással busszal közelítettem meg. A vonaton tucatnyi túrázóval találkoztam, de Szobon már csak néhányan maradtunk, Nagybörzsönyből pedig egyedül én indultam útnak reggel kilenckor. Bár azt terveztem, hogy kicsit körbenézek a településen, azonban annyira vészesen gyűltek az esőfelhők felettem, ezért felszerelkezést követően azonnal útnak indultam. A sárra és az esőre is fel voltam készülve utóbbit szerettem volna elkerülni. A kamáslit már indulásnál felvettem és nagyon jól tettem, mert a faluból kiérve rögtön elkezdődött a dagonya.
Csörgedező kispatak
A kék jelzés mentén a falu széle felé haladva találni néhány szép vagy éppen érdekes épületet, így a Tájház és a Bányásztemplom kíséri a turistát. Néhány kanyart követően viszont már valóban sárdagasztás következett, de ezt a csapadékos időjárásnak tudom be. A település felett egy hátraarcot követően akár szép panorámában is gyönyörködhettem volna, viszont a párás időben ez nem mutatta meg magát. Nem úgy a falu felett legelésző őzek, akikhez a kedvező széliránynak hála igen közel tudtam férkőzni. Gyakorlatilag a bokor másik oldalán haladtam el mellettük, amikor megriadtak és befutottak a sűrűbe. A falu feletti tisztást követően száraz időben bizonyosan jobban járható erdészeti út következett, amelyen most mindkét nyomvályúban patak csörgedezett. Szívesen írtam volna, hogy ez nem vetetette vissza a haladást, de nem így volt és sajnálatos módon a fényképezést is akadályozta. A kevés napfényt annyira visszatükrözte, hogy alig lett néhány használható képem az út ezen részéről.
A már térképen is jelölt Gránát-patakot ilyen időszakos vízfolyásokban haladva értem el. A gázlón átkelést követően rövid ideig műúton haladtam, amit ezúttal cseppet sem bántam. A sárban haladás eléggé megdolgoztatja a combizmokat, jól jött a rövid pihenő. Ez tíz percnél nem volt hosszabb, amikor is jobbra letértem a műútról az erdőbe. Az erdészeti út bár szintén bővelkedett a sárban, de a nyomvályúk mentén az avarban jól tudtam haladni. A Gránát-patakot és forrását tőlem balra követtem és lassan kapaszkodtam felfelé a Koppány-nyeregbe. A túranap legnagyobb dagonyájával ezen a sunyi emelkedőn találkoztam, ami a rétet elérve egészen a nyeregig kitartott. Négyszer álltam meg ezen a nem egész fél kilométeres szakaszon, hogy egy kicsit szusszanjak. A Koppány-nyeregben az útjelző táblán a BKT igazolókódját rendben megtaláltam. Fontolgattam egy hosszabb pihenő megtartását is a padoknál, de annyira fújt a szél, hogy inkább tovább indultam.
Erdei hullámvasút
A Koppány-nyeregből a fiatal tölgyesen át ereszkedtem le, ami szárazabb időben jóval biztonságosabb útszakasz. A turistaúton itt is egy patak csörgedezett és az avar is igen csúszós volt, ezért óvatosan kellett haladjak. Túrabotot egy napos túrákra nem szoktam vinni, de itt bizony elkélt volna. Az az érzésem támadt, hogy a Letkési-patak nem a térképen jelzett forrásánál, hanem a Koppány-nyeregnél ered. A nyeregből leérve egyébként egy igen hangulatos részen visz a jelzés, bal oldalt a patakmederrel. A patakon átkelésre a természet is felkínált egy lehetőséget, de inkább a gázlót választottam. Újra felfelé kapaszkodás következett, amit a közelmúltban végzett fakitermelésből maradt aprólék nehezített, de nem volt megoldhatatlan feladat. Kerülni bőven volt hely, mint ahogy kicsivel később ahol a korábbi nyomvonalat elkerítették. A felfestés itt már a Fekete-sárhoz vitt, ami még ebben a barátságtalan borult és szeles időben is szép látvány.
Szusszanásnyi pihenőt követően haladtam is tovább, mert bár a Fekete-sárnál is találni padokat, nem volt kedvem a szélben ücsörögni. A Széles-hegyre, a BKT soron következő igazolópontjához tulajdonképpen eseménytelenül értem el. Felfelé kapaszkodva néhány ébredező hóvirágot is láttam. A Széles-hegyre érve szélvihar ide vagy oda, megálltam megcsodálni a pazar kilátást. A Nagy-sas-hegy, a Só-hegy, a Kopasz-hegy és még folytathatnám a sort remekül látszott, illetve innét nyílt először kilátás Márianosztra felé. Lefelé ereszkedve még többször dagasztottam a sarat, de érezhetően szélvédettebb és naposabb részre értem. A Széles-hegy-aljáról ismét remek kilátás nyílt Márianosztra felé, ezt néhány fotó erejéig kihasználtam. A következő ellenőrzőpontot a Pribék-tisztást ugyancsak eseménytelenül értem el, a BKT igazolókódja ott is rendben elérhető volt. A tisztás egyébként igen hangulatos, nagyon megtetszett.
BKT 3. szakasz Nagybörzsöny és Szob között
A Pribék-tisztást magam mögött hagyva következett a túranap leginkább pihentető része. Tulajdonképpen Szob határáig szélvédett helyen és szinte sármentes utakon tudtam haladni, ami igazi ajándék volt. A Misa-réti-patak gázlójánál még volt egy kicsit kalandos átkelésem, de ezúttal is megúsztam száraz lábbal. A túra nyomvonala a patakmeder felett visz, részben a korábbi kisvasút vonalán, ami legjobban talán a Vasutas-forrásnál látható. Szépen megmaradt a vasúti pálya íve. Ódamásdhoz érve még a korábbinál is sötétebb felhők gyülekeztek a fejem felett, de néhány csepptől eltekintve az eső elkerült. Egy rövid szakaszon itt felkapaszkodtam a kisvasút töltésére és szó szerint a nyomvonalán haladtam, majd balra letértem az erdőbe. A távolból hallottam a kőfejtő morajlását, ami az erdőből kiérve bal kéz felől került a látóterembe.
Mezőgazdasági művelésbe vont területek között vitt tovább a kék jelzés. A közeli tanyáról egy hatalmas kutya rohant elém barátkozni, így itt érdemes körültekintően haladni főként annak, aki kutyával jár túrázni. A BKT 3. szakasz és a túra utolsó előtti igazolópontja a Sukola-kereszttel szemközt rendben elérhető volt, ellentétben a kereszttel. Nem tudom, hogy valakinek fájt a látványa vagy a szél volt olyan erős, mindenesetre három darabban hevert az út mentén. A tervezetthez képest jó egy órával korábban érkeztem meg Szob vasútállomásra, ahol leszerelkeztem, amennyire lehetett sármentesítettem a bakancsomat. A Kétkerekű Büfét nem találtam nyitva, ezért ottjártamat és a BKT teljesítését igazolókóddal dokumentáltam. A zónázó vonat szerencsére bent állt, indulására várva szélvédett helyen fogyasztottam el kései ebédemet.
A túranap során megtett út nyomvonala a térképen, míg néhány fényképem a Képek menüből, a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhető el.
Bejárás napja: 2020. március 7.