Kiss Attila Tivadar
Szinte minden villamosmegállóban volt legalább egy plakát, de ettől függetlenül is a Tutanhamon Rejtélye és Kincsei kiállítás szerepelt a programunkban.
Jó egy hónap késéssel, de elkészültem a Tutanhamon Rejtélye és Kincsei kiállításról szóló beszámolóval is. Kevesebb időt tudtam fordítani a tél folyamán új bejegyzések írására, viszont a régebbi bejegyzéseket kivétel nélkül átalakítottam. Már minden beszámolóm a WordPress új formátumába van tördelve. A kiállításról szóló bejegyzést viszont nem elsősorban az időhiány, hanem a képfeltöltési nehézségek hátráltatták. Egyszerűen nem engedte a Google Fényképek, hogy feltöltsem ezt a majd két tucat fényképet, ami nélkül ez a bejegyzés nem sokat érne. A feltöltési hiba elhárult, így nincs akadálya a bejegyzés közzétételének.
Előzetes regisztráció
A kiállításon még január közepén jártunk, nem szerettük volna az utolsó napokra hagyni, mint ahogyan Az Év Természetfotósa 2019 kiállítás esetében sikerült. A Tutanhamon Rejtélye és Kincsei kiállítás eredetileg február végéig lett volna látogatható, azonban április 26-ig meghosszabbításra került. Hasonlóan a Titanic kiállításhoz ezúttal is interneten előre megváltottuk a jegyeket. Hétköznap, egy keddi napon voltunk és talán ennek is köszönhető, hogy nem volt olyan nagy tumultus. Hétköznap egyébként az árak is kedvezőbbek, ez azonban az otthoni jegynyomtatás adminisztrációs költségeivel rögtön el is veszik. A kiállítás megtekintésére legalább másfél órát javasolnak a szervezők, ezért ismerve magunkat öt órai belépésre váltottunk jegyet.
A belépés gördülékenyen ment, a ruhatárban gyorsan lepakoltunk, aminek használata kötelező ámbár nem ingyenes, viszont fotózni vakuhasználat mellőzésével mindenhol lehet. Az első kiállítótérbe érve megkaptuk a szintén ingyenes audióguideot. Ez jár a kiállításhoz szóval számítottunk rá, de mégis sikerült otthon felejteni a fülhallgatókat hozzá, amivel lényegesen jobban használható lett volna. Sebaj, majd legközelebb. Az első terem Howard Carter és Lord Carnarvon kapcsolatát, illetve a páratlan lelet korát mutatja be. Mi mással, mint a Rosette-i kővel indult volna a kiállítás. Itt bő fél órát időztünk, mert a tablókon és a tárlóknál is akadt bőven olvasnivaló. A következő teremben egy rövidfilmet néztünk meg, ami az első teremben bemutatott korszakot köti össze a sírkamra felfedezésével.
Tutanhamon Rejtélye és Kincsei kiállítás
A harmadik terem viszont már a sírkamrába, pontosabban annak előterébe kalauzolt el. Amennyire lehetséges a kiállítási tárgyakat igyekeztek úgy elrendezni, mint ahogyan azt a felfedezők megpillantották. Finoman fogalmazva is volt egy kis rendetlenség, hiszen az előcsarnokban és a nyugati mellékkamrában az ókori látogatók jóval megelőzték a XX. századi társaikat. A kézhez kapott audioguidenak innét vettük igazán hasznát, a kiállítás korábbi részein csak elvétve volt használható. Az előcsarnok félhomályából lassan átsétáltunk a szarkofágok és halotti maszk mellé, amelyek viszonyt fényárban úsztak. A négy szarkofág mindegyike színaranyból készült csakúgy, mint Tutanhamon halotti maszkja. Persze a kiállításon nem az eredeti darabok kerültek kiállításra, de a másolatok is igen látványosak. Pontosabban a kiállított tárgyak döntő többsége másolat, kisebb részük pedig eredeti, nyilván ezek voltak a kevés vitrinek egyikében.
A szarkofágok után a halotti maszk kapott egy önálló területet, amit sok apróbb kiállítási tárgy vett körül. Valahol itt veszítette el a kiállítás az érdeklődésemet. Az addigi interaktív koncepció felborult és hirtelen rengeteg apró betűs tábla előtt álltunk, amit – Judittal ellentétben – nem volt kedvem végigolvasni. Át is mentem a következő terembe, ami a sírkamrát hivatott bemutatni a benne elhelyezett négy szentéllyel egyetemben. Ez rövid időre újra megragadta a figyelmemet, mert igen ötletesen mutatta be a sírkamra szűk tereit. Szintén látványos az utolsó terem kapujában felállított szekér, illetve a keleti mellékkamrában talált használati tárgyak művészi kidolgozottsága.
Vegyes érzések maradtak bennem a Tutanhamon Rejtélye és Kincsei kiállítással kapcsolatban, egy kicsivel nagyobb „hűha” hatásra számítottam, több interaktivitással, ugyanakkor a kiállítási tárgyak kidolgozottsága és közelsége nagyon magával ragadó. Utólag meg kell állapítsam, hogy a kiállítás megtekintésére javasolt másfél óra szinte semmire nem lett volna elég. Sőt, a végül bent töltött majd három óra alatt is éppen csak végig értünk. Ettől függetlenül a látványért mindeképpen érdemes megnézni a kiállítást, aki teheti és érdeklődik a korszak iránt ne hagyja ki.
A kiállításon készített néhány képem a Képek menüben, a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattinvta érhető el.
Látogatás napja: 2020. január 14.