Kiss Attila Tivadar
Utolsó őszi túránk célpontja a Budapestről könnyen elérhető és közkedvelt Rám-szakadék, illetve Dobogókő volt, melynek kissé borult időben vágtunk neki.
A reggeli kelés és készülődés elég könnyen és gyorsan ment. Egyszerű reggeli, majd a napi koszt elkészítése, túraholmi összeszedése és már indultunk is. A tervek szerint Dömösről indultunk felfelé a Rám-patak mentén a zöld, majd a sárga jelzésen, így Dömösig busszal mentünk. Nyilván piacnap volt, mert bár jó negyed órával a busz indulása előtt odaértünk Újpest-Városkapuhoz, de már egy 15-20 méteres sor várakozott a megállónál. Szépen megtelt a busz helyiekkel és több hozzánk hasonló túrázóval. Visegrád környékén már ülőhely is akadt.
Rám-szakadék, felfelé
A buszról – a megfelelő megállóban (Dömös, Posta) – leszállva nem lehet eltéveszteni az irányt, mert elég jól ki van táblázva. Ezenkívül a parkolóhelyek elhelyezése is jól jelzi az irányt. Előbbit azért említem meg, mert több településen ez nem olyan egyértelmű. Nos, hamar bebizonyosodott, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk. Éppen annyira volt reggel, illetve kora délelőtt borult az ég, hogy mozgás közben még nem fáztunk, ugyanakkor nem is kellett több réteget magunkra ölteni.
A faluból kivezető kövezett úton könnyedén megközelíthető a meder, mi azonban a szép őszi idő miatt inkább a vele párhuzamosan haladó erdei utat választottuk. Jómagam elfogult vagyok és ez is nyilván ízlés dolga, de az őszi erdőnél kevés szebb dolgot láttam még. Nemcsak a színek, de az avar illata és egyáltalán a természet ilyenkor nagyon marasztalja az embert. Jó, legalábbis engem. A műút végénél található táborhelynél egy kisebb társaság sütögetett, meglehetősen hangulatos konyhában. Ezen a társaságon kívül az első létráig nem is találkoztunk kirándulókkal, azt követően is talán ha féltucatnyi túrázó került el minket.
Azt tanácsolom
A szakadék alját elérve megkönnyebbültem, hiszen nem volt a vállalhatatlannál több víz a patakban, így könnyű kirándulásunk lesz. Ahogyan az lenni szokott, a patak mindkét partját igénybe vettük a haladáshoz, közben többször megálltunk és fényképeztünk. Korábban kipróbált módszer szerint egyikünk a túraholmikat és a napi kosztot viszi, másikunk pedig a fényképezőgép tartozékait. Így igazságos… Aki már járt erre, az tudja mire készüljön és hogy nagyjából mire számíthat. Annak aki még nem járt itt, azt tanácsolom, hogy olyan cipőben jöjjön, ami valamelyest vízálló és a talpa csúszásmentes, mélyen barázdált.
Mivel a patak két oldalán felváltva lehet csak haladni nem árt egy kis ügyesség sem. Utoljára is hasonló időjárási viszonyok között jártam itt és az akkor szerzett a tapasztalatokból kiindulva hoztam két pár túrakesztyűt is, aminek a sziklák között jó hasznát vettük. Mégiscsak kellemesebb fogás esett így a korláton és a létrán. Felfelé kapaszkodva egyszer-egyszer még a nap is kisütött, de sajnos ereje már nem volt. Ellenben szépen megvilágította a sziklafalat és felette az erdőt.
Rövid pihenő
Mire felértünk a zöld és a sárga jelzés találkozásánál található pihenőhelyig mindketten megéheztünk, ezért egy padhoz letelepedve elfogyasztottuk a kirándulás további részére energiát adó elemózsiát. Itt most a reklám helye van, szóval életemben először ettem egy kocka PocketCoffe-t. Csak nagyon ritkán kávézom, de ilyet biztosan nem fogok többet enni. A rövid pihenő után továbbindultunk Dobogókő felé, néhány kisebb megállót közbeiktatva. Felfelé haladva a kilátást sajnos nem tudtuk megcsodálni, hiszen egyrészt az erdőben vezet az út, másrészt pedig egyre inkább párás nyirkos idő lett, ami egészen a hegytetőig elkísért. Azért néhány tisztességesnek mondható képet sikerült összehozni a kilátóból.
A szeles idő ellenére egészen sokan sétáltak a hegytetőn és az Eötvös Turistaházban is szép hosszú sor kígyózott a teáért és a forralt borért. Előtte pedig éppen vaddisznópörkölt készült. A sorbanállást egyikünk se kedveli igazán, ezért a buszmegállóban várakoztunk. A hegyről lefelé szépen meg is telt a jármű, végtére is tömegközledésről van szó. A kirándulás zárásaképpen pedig Pomázon már az új BKK automatából vettünk kiegészítő jegyet. Hazaérve mindketten kellemesen fáradtak voltunk, de megérte ez a szép őszi kirándulás. Mivel népszerű kirándulóhelyről van szó, biztosan visszatérünk.
A túra során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhetők el.
Bejárás időpontja: 2014. november 15.