Menü Bezárás

AK 2. szakasz / Hajósi pincék – Bajai átkelés

KÉP / Egy kisebb fatelep az út mellett

Alföldi Kéktúra bejárásom vége felé az AK 2. szakasz Hajósi pincék Bajai átkelés közötti távval már a cél is szinte látótávolságba került.

A Hajósi pincék bélyegzőhelyen éppen csak annyi pihenőt engedtem meg magamnak, hogy egy szakasz teljesítését megünnepeljem. Másként nézve pedig egy újabb, az Alföldi Kéktúra (AK) 2. szakasz Hajósi pincék és Bajai átkelés bélyegzőhelyek közé eső távot kezdtem meg. A Judit vendéglőben vételezett rétest elvitelre kértem, de ettől függetlenül a hölgy ragaszkodott hozzá, hogy megmelegítse én pedig nem tiltakoztam. A pincesoron sétáltam vissza a kék sávjelzésre, csak egy présháznál álltam meg, hogy vegyek magamnak szőlőt, de nem jártam szerencsével. Visszafelé bandukolva egy helybéli még útbaigazított, mindenáron meg akart győzni róla, hogy rossz felé megyek. Végül már megmutattam neki a felfestést és a nyomvonalat is, utána már utamra engedett. Naívan szemlélve ez igen figyelmes dolog egy vadidegen embertől.

Körbevettek a szarvasok

A Dunavölgyi-főcsatornán átkelve irányba álltam és a csatorna partján, füves úton haladtam Hild felé. Előttem a messze távolban nagy porfelhőt láttam, közelebb érve egy a mezsgyét gondozó traktort azonosítottam be. Kivételesen nem por, hanem frissen vágott fű, nád és pár gally szállt a levegőben. A hőségtől eltekintve egészen élvezetes volt ez az útszakasz. Én nem, de az idő szinte elrepült és máris Hild elágazásnál voltam. A fűrész és egyéb telephelyek között bandukoltam, egy rövid pihenőre viszont megálltam egy termetes útszéli platánfa alatt, ami Hajóst elhagyva az első árnyékot nyújtó fa volt. Én meg azt hittem, hogy Császártöltést elérve már több árnyék jut, de tévedtem. Hild településrészt löszfalak között, egy emelkedőn felfelé kaptatva hagytam el. Ritka pillanat volt ez, hogy felfelé kellett menni, nagyjából itt le is tudtam az AK teljes szintemelkedését.

KÉP / Elindultam
Elindultam (kattintásra galéria nyílik)

Hamar elértem az 54-es főutat, nem kellett sietnem az átkeléssel, mert alig volt forgalom. Pár perccel később már Érsekhalmán sétáltam, ahol a faluszéli kocsma teraszán kívül sehol nem láttam embert. A vegyesboltba szerettem volna betérni, de már nem találtam nyitva. Esti szálláshelyem felé az út újra mély homokban vezetett, de mivel már nem volt sok hátra a túranapból csak mérsékelten morgolódtam ezen. Hamar, még a korlátozás érvénybe lépése előtt elértem a Hajósszentgyörgyi Erdei Iskolát, berendezkedtem és megkezdtem az esti pihenést. Sikerült szőlőt is szereznem, amiért a mai napig roppant hálás vagyok, ezúton is köszönöm! Szentgyörgypusztát erdő veszi körül, így nem volt annyira meglepő, hogy a szarvasbőgés még sötétedés előtt megkezdődött. Bár a szobámból is jól hallható lett volna, sötétedés után a vadászház melletti esőbeállóba ültem ki hallgatni a koncertet.

Az Ólom-hegyen innen és túl

Két nap sátorozás után nagyon jól esett ágyban aludni, itt is igen jót aludtam. Tiszteletben tartva az erdőlátogatási korlátozást másnap a szokottnál jóval később, csak kilenc óra után indultam útnak. Az épületeket elhagyva láttam, hogy eredményes éjszakájuk volt a vadászoknak, éppen nekikezdtek két bika feldolgozásának. Kilenc óra után már elég nagy hőség volt, ezért is lepődtem meg azon, hogy fényes nappal és ilyen nagy melegben is hallok szarvasbőgést. Nagyjából egy órán át haladtam délelőtt erdőben, majd egy bal kanyarral Rém felé fordultam, ahol már kaszálók mentén, de végig homokos úton baktattam. A település határában ismét irányváltás és erdei utak következtek, a változatosság kedvéért homokos talajon. Valahol a közelben fakitermelés folyt, mert egy rönkszállító kamion oda és vissza is elkerült, gondosan ügyelve arra, hogy ne terítsen be teljesen porral.

KÉP / Az ott bizony Szekszárd
Az ott bizony Szekszárd (kattintásra galéria nyílik)

Az Ólom-hegy bélyegzőhelyet lényegében eseménytelenül értem el. Megvallom egy kicsit tanakodtam magamban, hogy tegyek-e kitérőt a kilátó felé. Sokáig azért nem kellett magamat győzködni, nyilván belefért ez a kanyar. A geodéziai torony olyan, mint a többi, nem kilátónak épült és pár fordulóban recseg-ropog, de alapvetően biztonságos. Megérte felkapaszkodni, tetejéről csodaszép kilátás nyílt az Illancs vidékre, illetve a távolban Mecsek is felsejlett. A lombkorona szint felett végre éreztem némi légmozgást is, ami rövid ideig enyhülést hozott a hőségben. A torony nagyjából félúton található Szentgyörgypuszta és Sükösd között, azonban Sükösd felé a kötöttebb talaj miatt már jóval könnyebb volt a haladás. Ezen az útszakaszon sem történt semmi említésre méltó, mindössze néhány gazdálkodóval találkoztam az úton, velük is inkább már a település határában.

Kitérőben

Sükösdön kis kitérőt tettem a vegyesbolthoz, majd a jelzés felé vissza egy cukrászdába is betértem. Aki teheti mindenképpen kanyarodjon be a Deák Ferenc utcába és egyen egy fagyit vagy sütit, garantáltan nem fogja megbánni. Fagyival a kézben egészen más érzés volt baktatni, ámbár túlságosan hamar elfogyott. A települést elhagyva újra homokos úton kellett haladjak, de a szántóföldek között kellően szilárd volt és alig porzott. Már javában folytak az őszi munkák a földeken, de szerencsére nem felém fújta a szél a gépek által felvert port. Olyan nagy szél fújt, hogy az egyik táblában egy porördögöt is sikerült lencsevégre kapnom. A szántóföldek között félúton egy hangulatos kis kápolnát találni, ahol kicsit én is megpihentem. A Vajas-fokot elérve megváltoztak az útviszonyok, már úgyis régen baktattam legalább térdig érő fűben, itt most bőven volt alkalmam ezt bepótolni. Olyan két kilométeren keresztül egy nyomban is alig lehetett haladni.

KÉP / Porördög
Porördög (kattintásra galéria nyílik)

Esti szállásomra, az Ósükösdi Turistaházhoz a megbeszélt időben érkeztem. Nagyon jó, igazi turistaház hangulata van az épületnek, amin látszik az odafigyelés, udvara és kertje is szépen gondozott. Berendezkedtem, a vacsorámat pedig a naplementében a ház tornácán fogyasztottam el. A turistaháznál két bélyegző is van, egy az ebédlőben, egy másik pedig az udvaron, mindkettő rendben elérhető volt. Korán nyugovóra tértem, mert másnapra a megszokottnál korábbi indulást terveztem, hogy az erdőlátogatási korlátozásba a lehető legrövidebb ideig lógjak bele. Az utolsó előtti túranapomra így egy hosszú szakasz jutott, de a célhoz ennyire közel már lendületből is elmentem volna. Az alvással ezúttal sem volt gond, csendes éjszakám és hajnalom volt.

AK 2. szakasz Hajósi pincék és a Bajai átkelés között

A Nap első sugarait megelőzve még, fejlámpával indultam útnak az utolsó előtti túranapon. Csípős hideg volt hajnalban, de mire a Duna bal parti töltését elértem már kellemesen bemelegedtem. A töltés szilárd burkolatú, nem akadályozza semmi a haladást. Érsekcsanád Veránka üdülőterületig lényegében végig belátható az út, nappali fényben egészen biztosan. Hajnalban én a közeledő fényszórókat ismertem fel, de a távolságot már nem tudtam beazonosítani. Néha két percbe is beletelt, amíg a szemből közeledő autóval találkoztam. Amellett, hogy a töltés szilárd burkolatú kellőképpen széles is, így nem is nagyon kellett volna lehúzódnom. A biztonság kedvéért mindig félre húzódtam, de egy kivételtől eltekintve az autósok sem repesztettek.

KÉP / Napkeltekor
Napkeltekor (kattintásra galéria nyílik)

Az üdülőterületet hét óra előtt értem el, ahol a Duna felé tettem egy kis kitérőt. Itt tárult elém először a gemenci erdő, ahol a túranap további részében majd haladni fogok és ahol az éjszakát is töltöm. Még most is nehéz leírnom mennyire megkönnyebbültem attól, hogy eljutottam ideáig. Egy fürge mókus társaságában ünnepeltem, majd haladtam tovább a túranap első és a Duna-Tisza közén található utolsó bélyegzőhely felé. Fél nyolc körül a forgalom megélénkült, sőt kimondottan nagy forgalmat tapasztaltam, gondoltam is magamban, hogy milyen sok behajtási engedélyt adott ki a vízügy. A Tanyacsárdáig lényegében eseménytelen volt az utam, a pecsét füzetbe ütésével az AK 2. szakasz Hajósi pincék és a Bajai átkelés közötti távot sikeresen teljesítettem. Már huszonhat túranap mögöttem állt és huszonhetediket tapostam, aminek folytatása és a túra befejezése egy következő bejegyzésben lesz olvasható.

A túranapokon megtett út nyomvonala a lenti térképeken látható, képeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.

25. túranap

Powered by Wikiloc

26. túranap

Powered by Wikiloc

27. túranap

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2021. szeptember 13-15.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .