Kiss Attila Tivadar
Az OKT 18. szakasz teljesítését nem téli túrának terveztem, viszont a téli időjárást kihasználva jól esett kimozdulni, Nógrádtól Katalinpusztáig túráztam.
A kellemes téli időjárás sokakat, így engem is arra ösztönzött, hogy egy kicsit kimozduljak a természetbe. Ez a Vácra, illetve az onnét Drégelypalánk felé tartó kis piros vonat utasain egyértelműen látszott is, mert elég sok túrázóval találkoztam. Vácra a tűréshatáron belüli kis késéssel érkezett meg a vonat, de az átszállásra szolgáló idő még így is elég volt. Pont még akadt egy kényelmes hely a második kocsiban, mert ahogyan már írtam, szinte tele volt a vonat túrázni indulókkal. Nógrád felé a völgyekben elég sűrű köd ült meg, így csak módjával lehetett csodálni a vidéket. Nekem szerencsém volt, legalábbis szeretném ezt hinni, mivel néhány muflont láttam legelészni. Vadakat ezen kívül sajnos többet már nem láttam. A vonatról Nógrádon többen is leszálltunk és mindannyian a bélyegzőhely felé vettük az irányt.
Fürgébb voltam
A túratársak közül én voltam a legfürgébb és sikerült elsőként pecsételnem az állomás melletti OKT táblánál. Közben szóba elegyedtem egy családdal, akik velem azonos irányba tervezték a túrát, ők közvetlenül utánam pecsételtek, de akkor én már a falu utcáin haladtam. Mivel elég nagy köd volt, a várból ezúttal még annyit sem láttam, mint amikor legutóbb itt jártam, ezért nézelődni sem nagyon volt mit. A jelzés a faluból kiérve egy pálinkafőzde mellett kanyarodott rá az erdő felé vezető földútra. Szerencsére fél tíz magasságában ez még le volt fagyva, így itt még elkerültem a dagonyát. Az erdőben már durván 10-15 cm kicsit jeges hó volt, de ezzel együtt is ütemesen lehetett haladni. A vasúti síneken történt átkelést követően, ahol a hóban a nyomok már megritkultak, egy friss bakancsnyomot vettem észre. Valószínűleg a gazdája a korábbi vonattal érkezett, így arra gondoltam utolérni nem fogom ugyan, de legalább kitaposott nyomban tudok haladni. Legalábbis részben. Aztán nem így lett, mert a Nagy-Kő-hegy oldalában, az egyik kilátópont előtt már meg is volt a lábnyomok gazdája. Valóban a korábbi vonattal érkezett, de ő optimistán felsétált még a várhoz, ezért is tudtam beérni őt.
Egyetértésben megállapítottuk, hogy a köd miatt közel sem nyílik ideális kilátás a megjelölt kilátópontokról. A téli erdő hangulata ezt valamelyest képes ugyan pótolni, de napsütésben csak jobb lenne a túra. Egy rövid ideig együtt haladtunk, majd átvéve a stafétabotot, túratársamat elkerülve én tapostam az utat a Lokó-pihenőig. Tiszta időben biztosan remek panoráma nyílt volna a pihenőből, de ugye a köd korlátozta a kilátást. A bélyegző itt is rendben elérhető volt, sőt külön felüdülés volt végre asztalnál bélyegezni. Nem kellett a kis dobozka tetején bűvészkedni. A pihenőből aztán külön-külön indultunk tovább a gerincen csaknem nyílegyenesen vezető úton.
Sártenger és egy kis dagonya
Közel tíz percnyi magányos séta után két homályos alakot pillantottam meg, úgy 100 méterre előttem. Nem tudtam kivenni, hogy újabb túratársak vagy vadállatok és már éppen nyúltam a volna fényképezőgépért, amikor beazonosítottam egy piros sapkát. Szemből érkező túratársak voltak azok, akik guggolva néztek valamit az erdőben. Pár perccel később egy tisztásnál megálltam én is nézelődni és fényképezni, ugyanis pont annyira tisztult ki az idő, hogy ezt meg tudjam tenni. Közben beért az előbbi túratársam is, akivel aztán Magyarkútig együtt haladtunk. Lefelé haladva az erdei utakon, ami a szélnek annyira nincs kitéve és ahová nem ér be a napfény még szépen magmaradt a hó. A tisztások, erdőirtások környékén azonban rendre sártengert találtunk. Az esést sikerült elkerülni, bár egyszer közel voltam hozzá. A kamásli most is megszolgálta az árát és összességében is sikerült aránylag tiszta nadrággal teljesíteni a túrát. A bakancs viszont több kiló sárral lett nehezebb, amit Magyarkútig többször is tisztogatni kellett.
A településre bevezető utat elérve majdnem elmaradt a bélyegzés, mert a bélyegzőhelyet jelző tábla csak a szemből érkezőknek mutatta az utat. Idejében kapcsoltunk és az Irma forrás felé tett kis kitérővel megtaláltuk, majd bélyegeztünk. Közben néhány macska és pár kutya próbálta magára vonni a figyelmet, akik ott sündörögtek körülöttünk. Itt újra elköszöntem a túratársamtól, aki a fogadónál pihenőt tartott, míg én a napi utolsó bélyegzőhely felé indultam.
OKT 18. szakasz, a mai nap végén megint egy kis tél
A túrát tervezve nem döntöttem el előre, hogy Szendehelyen vagy Katalinpusztán fogok bélyegezni, ezt a véletlenre bíztam. A településig vezető öt kilométert még ezen a latyakos úton is sikerült kicsivel több, mint egy óra alatt megtenni. Mivel itt még elég jó a tömegközlekedés Vác vagy akár Budapest felé nem is volt nagyon okom sietni. Ahol a kék kereszt jelzés balról csatlakozik a kékhez, még egy nagyobb kiránduló csoporttal is találkoztam, ők sem siettek. A téli időjárás a Keskeny-bükki pataknál még visszaköszönt, ahol a hídon való átkelést követően ismét hóban kaptattam Szendehely felé. Az erdő szélen egy nagyon hangulatos és gondozott kápolna áll. Jobb időben a mellette kialakított pihenőnél valószínűleg el is időztem volna egy keveset. A faluban a jelzés végig jól követhető, könnyen megtaláltam a Szepi fogadót, melynek bejárata mellett elhelyezett bélyegzővel igazoltan lezártam a túranapot. Még bélyegzőpárna is ki volt készítve, de sajnos nagyon elázott, ezért nem használtam.
Katalinpusztáig már nem mentem tovább, bár az időmbe még belefért volna. A buszra várva előbb megebédeltem, majd elcsomagoltam a kamáslit és szépen letisztítottam a bakancsot is. Utóbbival nem volt sok teendőm, mert az utolsó havas szakasz jótékony hatást gyakorolt az addig összeszedett sárra. Vácra busszal, majd átszállást követően Budapestre vonattal jutottam el. Úgy érzem, hogy az erőmből talán még telt volna a Naszály megmászására is, de az onnét nyíló kilátást az időjárás miatt kihagytam volna. Az OKT 18. szakasz valamivel több, mint negyedét így is teljesítettem, a Börzsönyt már magam mögött tudom. A folytatásban nem biztos, hogy a szakasz befejezése és a Cserhát jön, de ez majd elválik.
A bélyegzőhelyek elérhetőségét az OKT fórumban rögzítettem. A túranap útvonala az alábbi térképen, míg képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva lehet megnézni.
Bejárás napja: 2018. február 17.