Menü Bezárás

OKT 13. szakasz / Piliscsaba – Hűvösvölgy (II. bejárás)

KÉP / Nagy-Szénás

A Kéktúrázás napján ugyan nem a szervezett csoporttal, de mi is bejártuk az OKT 13. szakasz távját Piliscsaba és Hűvösvölgy között.

Egy nap híján két hónappal ezelőtt szervezte meg a Magyar Természetjáró Szövetség a Kéktúrázás napját. A közösségi túranap alkalmával az Országos Kéktúra (OKT) minden szakaszán szervezett és minden bizonnyal szervezetlen csoportok indultak, s járták be egy nap alatt az OKT távját. A szervezett túrában kiscsaládunk nem tervezett részt venni, azonban feltétlenül szerettük volna kihasználni a jóslatok szerint kedvező időjárást. Az sem tartott volna vissza minket, ha fúj a szél vagy éppen esik az eső, legutóbbi közös túránk alkalmával sem volt mindig barátságos az időjárás. Nem túl hosszas tanakodást követően az utolsó, még nem teljesített fővárost érintő szakaszra esett a választásunk. Logisztikai megfontolásból az OKT 13. szakasz távját Piliscsaba kezdőponttal terveztük, így Hűvösvölgy lett a végpont, ahonnét a fonódó villamossal könnyen haza tudtunk menni.

Piliscsabáról a Nagy-Szénás felé

A Nyugati pályaudvarról mintegy félórányi utazással érkeztünk meg a túra kiindulópontjára, Piliscsabára. Amikor ezt a szakaszt teljesítettem 2012-ben éppen a vasúti pálya felújítása folyt, azóta csupán átutazóban jártam erre, legutóbb a Közép-dunántúli Piros első túranapján. Elég pofás lett az állomás, ezt mindenképpen meg kell jegyezzem. Az OKT bélyegzőt emlékeim szerint akkor a forgalmistától kellett elkérjem, most viszont a sínek túloldalán egy sarokkal feljebb egy villanyoszlopon érhető el. Könnyen meglett, ráadásul ott mindig hozzáférhető helyen van, már amíg lába nem kél, de erre reméljük nem kerül sor. Amíg az adminisztrációt végeztem a füzetekben, Judit felszerelkezett a túrára. Velünk egyidőben és irányban egy másik pár is útnak indult az OKT 13. szakaszán egy négylábú társaságában. Nagyjából egész nap látótávolságban haladtunk velük.

Fényjáték a Kőris-völgyben (kattintásra galéria nyílik)

Valószínűleg senkit nem ér nagy meglepetés, de a szakasz első néhány kilométerét bizony aszfaltos úton kell megtenni. Piliscsaba egy igen barátságos település rendezett utcákkal, ráadásul hétvégén a helyi piacot is nyitva éri az éppen arrajáró turista. Az épített örökség mellett akad tehát egyéb látnivaló is a településen. A piac kínálatának felderítésével együtt olyan félórányi séta után értük el a település határát, s ezzel az erdőt. A lábunknak ezután kényelmesebb volt a haladás. Alig száz méter megtételét követően egy zárt kapu és kerítés állta utunkat, de a kapu mellett a létrán biztonsággal át lehetett kelni. Az erdei utat a Kőris-völgyben végig jó állapotban találtuk, csak nagyon minimális sárral találkoztunk. A Bükkös-árkot elérve hangyányit romlottak az útviszonyok, de kamásli is nélkül tiszta nadrágszárral abszolváltuk azt a két saras részt. Összességében az évszakhoz mérten kedvező és jó útviszonyokat tapasztaltunk a szakasz erdei részén.

Tízórai avagy korai ebéd a Nagy-Szénáson

A Bükkös-árokból kiérve egy határozott irányváltás következett, amikor az út gyakorlatilag Nagykovácsi határvonalán halad. Ha nyitott szemmel járunk, akkor az ezt jelző határköveket is látjuk az út mentén. Az újabb határozott irányváltást követően már közvetlenül a Nagy-Szénás felé vitt az utunk. Az elnyújtott emelkedőn fokozatosan kapaszkodtunk felfelé, a majd száz méternyi szintkülönbséget alig lehet érezni. A tetőre érve a Fenyős-tisztáson találtuk magunkat, ahol a megfelelő helyről már remek kilátás nyílt a Nagy-Kopasz felé. A szép napsütéses időben a tetején álló Csergezán Pál-kilátó egyébként jellegzetes sziluettje könnyen felismerhető volt. A tető nyugati oldalán nem találkoztunk senkivel, kényelmesen tudtunk a kilátópontokról nézelődni. A Nagy-Szénás csúcsán már egészen más volt a helyzet.

KÉP / Pazar kilátás észak-nyugat felé
Pazar kilátás észak-nyugat felé (kattintásra galéria nyílik)

Nagykovácsi közelségének, a jól jelzett és kiépített turistautaknak köszönhetően a Nagy-Szénás egész évben népszerű kirándulócélpont. Azt azért túlzás lenne írnom, hogy talpalatnyi hely nem volt a csúcson, de meglehetősen sokan voltak. A már említett kedvező időjárási körülmények minden égtáj felé pazar kilátást engedtek. Tisztán látszott például az Esztergomi Bazilika és Gellért-hegyen álló szabadság szobor is. Mivel a csúcs észak-nyugati oldalán szinte nem akadt ülőhely, mi a déli oldalon helyezkedtünk el tízóraink, korai ebédünk elfogyasztása érdekében. Nézőpont kérdése miként kezeljük, mint ahogyan az is, hogy melyik égtáj felé nyílik szebb kilátás a Nagy-Szénásról. Az energiautánpótlást követően északról megkerültük Nagykovácsit, mígnem elértük a Muflon Itatót, a túranap második bélyegzőhelyét. Érkezésünket tökéletesen időzítettük, éppen a Kéktúrázás napja alkalmából a szakaszt bejáró csoport előtt, akik közül néhányan szinte letámadták a zárva tartó vendéglátóhelyet.

OKT 13. szakasz Piliscsaba és Hűvösvölgy között

A második pecsétet úgy nyomtam a füzetbe, hogy éreztem az indokolatlan közelségben álló türelmetlen túratársaim leheletét a tarkómon. Megfordulva Juditot nem is láttam a tömegtől. Az egyik legkiábrándítóbb élményem volt ez az OKT-n. Ha nem lett volna éppen egészségügyi veszélyhelyzet, akkor sem illő dolog a másik nyakába lihegni a bélyegzőhelyen és máshol sem. A Remeteszőlősig, illetve Máriaremetéig még előttünk álló út valamelyest feledtetni tudta velem ezt a csalódást, de azért nem teljesen. A főváros határához közeledve egyre több kirándulóval találkoztunk, többen is kihasználták a verőfényes szombati napot. A Remete-szurdok felett még egy rövidebb pihenőt tartottunk, innét is megcsodáltuk a kilátást, majd a helyenként igencsak csúszós és meredek ösvényen leereszkedtünk a szurdokba.

KÉP / A Hármashatárhegy már igen közel
A Hármashatárhegy már igen közel (kattintásra galéria nyílik)

A Remete-szurdok szinte semmit nem veszített bájából, pedig láthatóan több fejlesztés is történt benne. Kellemes sétatempóban haladtunk végig a szurdokban, mígnem megérkeztünk Máriaremetére. A jelzést egy helyen elvétettük ugyan, de a Kisboldogasszony bazilikát nem hagytuk ki. Parkjában jó tíz percet ücsörögtünk és még akkor is nehéz volt otthagyni azt a hangulatos ligetet. A túranap utolsó kilométereit a kertváros csendes utcáin tettük meg keretbe foglalva ezzel napunkat. Kis túlzással nekimentünk a Hűvösvölgyi Nagyrétnek. Az OKT 13. szakasz teljes távját Piliscsaba és Hűvösvölgy között igen jó tempóban, ámbár cseppet sem sietősen tettük meg. Az új igazolófüzet birtokában Hűvösvölgyben már nem volt szükség a bélyegzőhely ismételt felkeresésére, elég volt a dupla dátumozás. Ezt viszont már az otthonunk kényelmében tettük meg.

A túranap válogatott képei a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva, illetve a Képek menüben érhetők el, a megtett út nyomvonala pedig az alábbi térképen követhető.

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2020. október 10.