Menü Bezárás

OKT 20. szakasz / Mátraverebély – Mátraháza (2. bejárás)

KÉP / Az ország teteje felhők takarásában

Csupán egy névnapi ajándéknak indult, de végül két remek túranapon bejártuk az OKT 20. szakasz teljes távját Mátraverebély és Mátraháza között.

A hétvégi túra története onnét indul, hogy már régóta és nagyon szerettem volna megnézni magamnak a Galyatető Turistacentrumban található bivak szállást. Végül idén névnapomra meglepett vele Judit, de sokáig úgy volt, hogy ő nem tart velem. Aztán ugye olyan tavaszunk lett, amilyen lett és amikor ideiglenesen bezárt a turistacentrum gondolkodtam is a foglalás lemondásán, de végül mégsem tettem. Közben a turistacentrum újra megnyitott és Judit is úgy gondolta, hogy velem tart. Ezek után az első terv az volt, hogy csak éjszakázni megyünk fel Galyatetőre és másnap túrázunk egyet a Kékesre, de végül az OKT 20. szakasz teljes távját bejártuk Mátraverebély és Mátraháza között.

Indulás esőben, haladás felhőben

Miután elhatároztuk, hogy az Országos Kéktúrán járunk egyet az is szinte biztos volt, hogy Mátraverebélyről fogunk indulni. Két alkalommal is használtam már kiindulópontnak a falut, így első kézből volt információm a vonat és buszközlekedést illetően. Nem terveztünk korai indulást, ezért kivételesen a buszos utazás tűnt jobb választásnak, hiszen így délelőtt tíz órakor már neki tudtunk vágni az útnak. Vonattal az átszállás miatt csak tizenegy órakor értünk volna Mátraverebélyre, ami azért kicsit késő. Az utazás teljesen eseménytelen volt és bizakodóak voltunk, hogy mégsem lesz eső. Lett, sőt szakadt, de szerencsére már elcsendesedett mire a buszról leszálltunk. Itt találkoztunk egy párral, akik szintén innét vágtak neki a túrájuknak, igaz ők az ellenkező irányba az OKT 19. szakasz felé indultak. Indulás előtt néhány szót váltottunk egymással, majd a polgármesteri hivatal felé vettük az irányt, melynek udvarában a bélyegző rendben elérhető volt.

KÉP / Felhőben bandukolva
Felhőben bandukolva (kattintásra galéria nyílik)

Bár csak szemerkélt az eső, de azért felvettük az esőkabátot és a kamáslit is. Utóbbira volt nagyobb szükség, mert indulást követően az eső hamar abbamaradt, ellenben szinte végig dagasztottuk a sarat. Lassan kapaszkodtunk felfelé, néha az egy lépést előre kettőt hátra életérzéssel. Több szusszanásnyi megálló után az Agyagos-tetőt elérve tartottunk egy hosszabb pihenőt a kereszteződésnél található padoknál. Tovább indulva következett a túranap leginkább megerőltető része, hiszen sárban kellett felfelé kaptatnunk az Ágasvári turistaházig. Emlékszem, hogy első alkalommal is dagasztottam ezen a szakaszon a sarat és akkor sem volt kellemes. Viszont legalább a lelkemet melengette az útról nyíló panoráma, amit ezúttal nélkülöznünk kellett, mert elértük a felhőszintet és abban kellett haladnunk. Végül elismerésre méltó menetidőben három órányi sárdagasztás után érkeztünk meg a turistaházhoz, amely bár nem volt nyitva, de a kerítése előtti OKT táblán a bélyegző rendben elérhető volt.

Az ajándék bivakszálláson

A turistaháznál újra egy hosszabb pihenőt tartottunk, majd az időközben mellettünk elhaladó túratársak nyomába eredve folytattuk utunkat a Mátraszentistvánig. Szintén egy nagyon klassz kilátásokkal teli szakasza lett volna a túrának, ha az időjárás kegyes hozzánk és enged némi kilátást. Duzzogva tudomásul vettük sorsunkat és az előttünk haladó harsány társaság miatt nem csendben ugyan, de kényelmes tempóban lesétáltunk Mátraszentistvánra. Itt mindkét bélyegzőt rendben megtaláltuk, az adminisztrációt a buszmegállóval szemköztivel végeztük el. Közben elfogyasztottuk kései ebédünket, amivel Judit hátizsákja egy kicsivel könnyebb lett. Meglepetésünkre egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy látjuk az árnyékunkat, mert bizony kitisztult az ég. Egyből jobb hangulatban róttuk Mátraszentistván, majd Mátraszentlászló utcáit. A műútról letérve Piszkés-tető felé egy újabb hosszabb emelkedő következett, ahol mérsékelt mennyiségű sárral, de annál bujább vegetációval találkoztunk.

KÉP / Kilátás a Mátra keleti csúcsai felé
Kilátás a Mátra keleti csúcsai felé (kattintásra galéria nyílik)

Felfelé kapaszkodva az egyik kilátópontnál tartottunk egy pihenőt és megcsodáltuk a nap során először a kilátást is. Ettől olyannyira lendületbe jöttünk, hogy Piszkés-tetőig meg sem álltunk, csak egyszer félre, amikor a lefelé tartó túratársaknak engedtünk utat. Bő fél órás séta után pedig már az esti szállásunk, a Galya-kilátó lábánál álltunk. A családi kupaktanács úgy döntött, hogy előbb vacsorázunk és csak azt követően, teli hassal lakjuk be a bivakot. A vacsora igen bőséges és laktató volt, jó döntés volt az étteremben kezdeni. A bivakhoz négy kulcsot és egy mágneskártyát kaptunk, hiába no, modern világban élünk. Ezek közül az egyik a kilátó legfelső szintjén kialakított szálláshely lakatját nyitotta, amit már teli hassal vettünk birtokba. Némi pihenőt követően megcéloztuk a zuhanyzót, ami a sátoros és bivakoló turisták rendelkezésére áll. Közösségi használatú helyiség, ennek mérten egyszerű, de tiszta. Bár minden szálláshelyen legalább ennyire tiszta lenne a vizesblokk.

Mindig szép kilátások

Tisztálkodás után kihasználva a felhőmentes estét felmentünk a kilátószintre is, ami ekkor már szinte csak a miénk volt. Judit szavaival élve ezért megérte az egész napos szenvedés. Az elénk táruló panorámáról nem is írnék többet, mindenki nézze meg magának, ha teheti akkor este, éjszaka, hajnalban és reggel is. Feledhetetlen élmény volt arra nyitni a bivak ajtaját, hogy szemközt a távolban a Tátra látszik. Az éjszakánk nyugodt szélcsendes és esőmentes volt, hajnalban egy picit hideg volt a hálózsákból kibújva, de ugye én akartam megnézni a napfelkeltét. A szálláshelyhez reggeli is tartozik, amit előző este kellett megrendelni és a vacsorához hasonlóan igen kiadós adag. Meleg reggelit kértünk, amiben a szokásos turista menü volt virsli, rántotta és hozzá zöldségek egy kancsó meleg teával kiegészítve.

KÉP / Távolban a Tátra
Távolban a Tátra (kattintásra galéria nyílik)

Kicsit elhúzódó készülődést követően valamikor fél kilenc után indultunk útnak. Induláskor újra felkerült a kamásli, mert bár a reggeli napsütés arra bíztatott minket, hogy barátságosabb utunk lesz mint előző nap volt, maradt még nem kevés sáros szakasz előttünk. Több kisebb nagyobb társasággal együtt indultunk Galyatetőről, de pár kilométer után már csak kettesben baktattunk a kék sávjelzésen. Bő fél órányi sétát követően a műutat keresztezve helyenként már előbukkantak a völgyben alattunk fekvő Parádsasvár házai. Emlékeztem egy remek kilátópontra amit a térkép ugyan nem jelöl, de igen kézenfekvő. Az irtás szélén, mielőtt újra leereszkedik a turista a műúttal párhuzamosan haladó turistaútra, a gerinc végén áll egy termetes fatuskó. Itt amellett, hogy próbáltuk kifürkészni a felhőbe bújó Kékest, tartottunk egy pihenőt is.

OKT 20. szakasz Mátraverebély és Mátraháza között

Az út következő részében a műúttal párhuzamosan haladtunk, majd egy éles balkanyart és egy szuszogtató emelkedő leküzdése után megérkeztünk Vércverés bélyegzőhelyhez. Az OKT tábla oszlopán a bélyegző itt is rendben elérhető volt. A pecsét lenyomata az egyik kedvencem a túrakiíráson, de most nem ebben, hanem az erdő csendjében és a lombos fák által engedett kilátásban gyönyörködtünk. Pihenő után hullámvasutazásba kezdtünk, ami egészen a Mátra-nyeregig tartott az irtásoknál rendre remek kilátást engedve. Eleinte nem is a sár, hanem a buja aljnövényzet vetette vissza a tempónkat. Jómagam többször is szinte csak kúszva tudtam átkelni a bokrok alatt, ami nagyhátizsákkal legalább akkora kihívás volt, mint a Burok-völgyben. A Mátra-nyereg felé közeledve egyre hangosabb lett a főút morajlása és a felettünk gyülekező esőfelhők is sűrűsödtek.

KÉP / Judit nagyon lendületbe jött
Judit nagyon lendületbe jött (kattintásra galéria nyílik)

A soron következő bélyegzőhelyet, a Vörösmarty fogadót elérve már csak egy nagyon rövid pihenőt tartottunk, hogy az adminisztrációt el tudjuk végezni. A bélyegző itt is rendben elérhető volt. Bár nagyon jól álltunk az idővel a családi kupaktanács végül úgy határozott, hogy a Kékest már nem másszuk meg. Ennek tudatában már csak egy könnyed levezetés lett volna elsétálni Mátraházáig, de a turistaúton képződött néhány spontán patak, tó és sártenger ezt nem engedte. Szerencsénk a túra végéig kitartott mellettünk, mert amint Mátraháza autóbusz állomáshoz értünk elkezdett esni az eső. A bélyegzőt a váróteremnél szintén rendben megtaláltuk, megtisztogattuk a bakancsokat és türelmesen megvártuk a közvetlen budapesti buszjáratot. Az OKT 20. szakasz teljes távját Mátraverebély és Mátraháza között két remek túranappal a lábunkban teljesítettük.

A túranapok során megtett út nyomvonalát az alábbi két térképen lehet követni, válogatott képeim pedig a beágyazott képekre kattintva, illetve a Képek menüben érhető el.

Első nap:

Powered by Wikiloc

Második nap:

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2020. június 20-21.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .