Menü Bezárás

OKT 20. szakasz / Mátraverebély – Mátraháza

KÉP / Kilátó Galyatetőn

Már nagyon vártam, hogy az Országos Kéktúra mátrai szakaszait is végigjárjam. Három nap, három szakasz, elsőként az OKT 20. szakasz összefoglalójával.

A tavaszi tervek eredetileg nem ide szóltak, de azokat az élet felülírta. Az OKT 20. szakasz valamivel több mint 25 km, amit ugye a hóolvadás és az esőzések után szerettem volna teljesíteni. A bizonytalan terepviszonyok miatt egy korai indulást terveztem, amit egészen jól sikerült is összehozni. Budapestről közvetlen buszjárattal indultam útnak és fél kilenc után már a kiindulóponton, Mátraverebélyen voltam. A településen három bélyegző is van, melyek közül a vasúti megállóban kihelyezettet terveztem használni. Rendben elérhető volt. A faluban egyébként akkora csődület volt, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni az útépítés vagy valamilyen segélyosztás miatt. Valószínűleg csak beszélgettek és nézelődtek az emberek. Szerencsére egészen szép napos idő volt, így a bélyegzőhelynél egy réteget le is vettem. Meglepetésemre már itt találkoztam egy túratárssal, aki a másik irányba tervezte az útját.

Szeretjük a sarat

Már a vasúti síneken történt átkelést követően találtam egy kis sarat, ami a település feletti mezőn vezető utat még csak latyakossá tette. Az erdőbe érve ebből egyértelműen sár lett, amit csak az árnyékos részeken tudott enyhíteni az avartakaró. Az Agyagos-tetőig vezető út nagyjából egyenletesen emelkedett. Itt egy kiépített pihenőhelyen lehet egy kicsit szusszanni, illetve a kék jelzésről letérve innét jutunk el Fenyvespusztára, a Tuzson arborétumba. A jelzésen tovább haladva egy meredekebb emelkedő következett, ami az első párszáz méterén meglehetősen saras volt. A tetőre felfelé kapaszkodva aztán egyre inkább köves, száraz lett az út és kilátás nyílt a Mátra magasabb csúcsai felé. Az Ágasvári turistaházhoz már egy nagyon kellemes sétaösvény vezetett, ahol egy félénk szarvast is megpillantottam. A bélyegzőt a turistaház bejárata előtt elhelyezett OKK táblán rendben megtaláltam.

KÉP / Úton az Ágasvári turistaház felé
Úton az Ágasvári turistaház felé (kattintásra galéria nyílik)

A turistaházat egy igen hangos, ám annál kisebb kutya vigyázta, aki már messziről kiszimatolt. A kapu csukva volt, de a kerítés alatt simán átfért volna, végül nem jött ki és amikor bélyegeztem az ugatást abbahagyva sarkonfordult és elsétált. Rövid pihenő után én is így tettem és folytattam az utat Ágasvár orma alatt a Newton-szikla felé. Egy hosszabb szakaszon a hegygerincen vezet az út szép kilátást biztosítva mindkét irányba. Eközben már Heves megyében voltam, mert az út eddig Nógrád és Heves megye határán táncolt oda s vissza. Mátraszentistván is megyehatáron fekszik, ahol a következő bélyegzőt Vidróczki Csárdánál szereztem be. Lassan dél felé járt, ezért bár éhes nem voltam, de egy hosszabb pihenőt megengedtem magamnak. Közben a helyiektől megtudtam, hogy a hétvégén havazott, ezért mindenképpen számítsak sárra. Nem mintha nem jutott volna ki eddig is belőle.

Galyatetőn a kilátó zárva

A következő település alig öt percnyi járásra Mátraszentlászló, ahol szinte semmi mozgás nem volt az utcákon. Nem úgy a faluból kifelé vezető kék jelzésen, melyen több kirándulóval is találkoztam. Ekkor már 800 méter felett jártam és bizony foltokban ugyan, de még hó is akadt. A 944 méter magas Piszkés-tetőre felérve ismét tartottam egy szusszanásnyi pihenőt, de ekkor még csak gondolatban voltam ilyen magasan. A csúcson ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet elkerített megfigyelőállomása található. Szívesen írtam volna azt, hogy innét már csak egy könnyed séta volt Galyatető, de az agyagos sár miatt ez nem lenne őszinte kijelentés tőlem. Annyi kis örömet azért adott ez az útszakasz, hogy nem végig, csak egyszer-egyszer volt sár, ott viszont bőven.

KÉP / Piszkés-tető
Piszkés-tető (kattintásra galéria nyílik)

A Magyar Természetjáró Szövetség honlapján volt egy felhívás, miszerint fakitermelés miatt kerülni kell majd a kilátó és a Turistacentrum között. Mikor odaértem területlezárásnak és a fakitermelésnek semmi jelét nem láttam, ezért a kék jelzésen baktattam fel a kilátóhoz. Sajnos aznap egyedül a kilátót érintette a lezárás, így nem tudtam a fenti bélyegzőt használni, helyette a kilátó oszlopán elhelyezett bélyegzővel adminisztráltam. Ezt úgy összességében sem mondanám egy gördülékeny szervezésnek, hisz ha nincsen lezárás és fakitermelés a kilátó miért van zárva? A másik kérdést pedig annak szegezném, aki szerint jó ötlet volt az OKT dobozra ráhúzni a kerítést (lásd galéria). Valóban tök könnyű így bélyegezni, köszi! Igaz, hogy van még másik három bélyegző is Galyatetőn, de akkor meg ezt így ide minek. Mindegy, nem törtem rajta sokat a fejemet, inkább lesétáltam az elvileg lezárt lépcsősoron és az egyik fogadóban ittam egy forró teát.

Szép kilátások

Az út folytatásában jött a nap legszebb útszakasza. Gyakorlatilag végig olyan helyen vitt a jelzés, ahonnét csodaszép kilátás nyílt a Kékesre vagy éppen a völgyben megbúvó Parádsasvárra. Többször is megálltam fényképezni, hiszen az erdő még nem zöldült ki s így szabad kilátást biztosított. Nekem még egy régebbi füzetem van, melyben más útvonal és másik bélyegzőpont szerepelt. A kék sávjelzés nyomvonalát megcserélték a kék kereszt jelzéssel, melyet helyenként még látni lehet a fákon. Az új nyomvonal szerinti következő bélyegzőhely a Vércverés 699 méter magas csúcsán található az OKK tábla oszlopán. A pecsét persze a korábbi bélyegzőhely, a Nyírjes erdészház helyére került és a nap legszebb lenyomata lett. Itt tartottam meg a nap utolsó hosszabb pihenőjét is, bár nem volt messze a következő bélyegzőhely sem.

KÉP / Egy remekül kilátópont Parádsasvár és Recsk irányába
Egy remekül kilátópont Parádsasvár és Recsk irányába (kattintásra galéria nyílik)

Olvastam ugyan az OKT fórumban, hogy a Vörösmarty fogadónál egy nem éppen barátságos kutyára is lehet számítani. Csak amikor odaértem, akkor láttam, hogy ez mennyire igaz. Az út sem volt éppen könnyű, mivel a szél és napsütés jól kiszárította az elég bakhátasra taposott erdei utat. A Mátra-nyeregbe vezető meredek lejtőn csak nagyon óvatosan ereszkedtem le. A 24-es főutat keresztezve s azzal párhuzamosan az erdőben haladva értem el a Vörösmarty fogadóhoz, ahol eredetileg a szállást is terveztem. Sajnos még nem volt nyitva, de a kerítésén elhelyezett bélyegző, bár kissé körülményesen, de azért elérhető volt. A kutya egyáltalán nem barátságos, azt hittem át is ugrik a kerítésen, de szerencsére nem. Viszont bélyegzés közben volt alkalmam megfigyelni, az egyik szeme barna a másik pedig kék.

OKT 20. szakasz, felvezetés

A Mátraházáig hátralévő majd két kilométer már ismét erdőben vezetett. Nem saras, inkább csak latyakos volt az út, helyenként egy nagyobb tócsával. Ez és az utat keresztező több csermely is mutatta, bizony közeledik a tavasz, olvad a hó. Mátraháza alatt az erdőben több helyütt még markáns hófoltokat láttam, melyek még próbáltak ellenállni a felmelegedésnek. Kicsivel több, mint fél óra alatt értem fel a mátraházai buszállomáshoz, ahol a teraszon elhelyezett bélyegzővel adminisztráltam. Próbáltam a bakancsot is megtisztogatni a rá ragadt sártól, hogy a buszt és a szálláshelyet se koszoljam nagyon össze. A településen nem találtam szállást, így Mátrafüreden a Tornyos Panzióban foglaltam. A tavaly előtti SZÉP kártya egyenleg terhére ez a kényelem pont belefért, különösen hogy az árban benne volt a reggeli is. Szerencsére elég sűrű a buszmenetrend és nem is kellett sokat várjak a következő alkalmas buszra, így öt óra után már Mátrafüreden voltam. A szálláshelyre lefelé gyaloglást tehát kihagytam.

KÉP / Már látni a Kékest, jobbra lent pedig a turistaút látszik
Már látni a Kékest, jobbra lent pedig a turistaút látszik (kattintásra galéria nyílik)

A túrának kicsit náthásan és fájós torokkal vágtam neki, nagyon jól esett a panzió éttermében elköltött ízletes vacsora. Elfogyasztása után még kicsit szöszmötöltem a másnapi útvonal tanulmányozásával, de aztán korán lepihentem. A másnapra tervezett OKT 21. szakasz nem tartozik a könnyű szakaszok közé és nem feltétlenül a terepviszonyok miatt. Inkább a két bélyegzőhely közötti nagy távolság állítja kihívás elé a túrázót, ezért szükség is volt a pihenésre.

A túranap során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva elérhetők. A megtett út nyomvonalát pedig a lenti térképen lehet megtekinteni.

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2018. április 3.