Menü Bezárás

KDP / Pusztavám – Fehérvárcsurgó

KÉP / Fények a Burok-völgyben

Várni kellett rá nem is keveset, de az a nap is felvirradt, amikor neki tudtam indulni a KDP Pusztavám és Fehérvárcsurgó közé eső szakaszának.

Legutóbbi Közép-dunántúli Piroson (KDP) töltött túranapon ugyebár Oroszlányból indulva Mórig mentem. Abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy még a korábbi nyomvonalat láttam felfestve, ami el is vitt a Pusztavámi Ipartelepek nevű bélyegzőhelyre a festékgyárhoz. Ott elvben még meg is volt a bélyegző, de mivel a portán nem volt senki, maradt a szelfi a bélyegzőhellyel lehetőség. Nem hagyott nyugodni a dolog ezért eldöntöttem, hogy a KDP Pusztavám és Mór között az új nyomvonalat is lejárom, s az éjszakát Kisgyónban töltve az éjszakát Fehérvárcsurgó volt a cél. Ennek jön most a története.

Jelzetlen utakon

Nyáron a munkával töltött hétvége, míg két hete a vasúti közlekedés kiszámíthatatlansága hiúsította meg a KDP-n ezt a Pusztavám Fehérvárcsurgó túrát. Mindkét alkalommal csodás túraidőm lett volna, kellemes meleg, lengedező szél és semmi eső. Szerencsére ezúttal is kitartott a jó idő, volt némi eső első este, de csak szemerkélt. A közlekedést tekintve is minden összejött, kis tartalékot számoltam a tatabányai átszállásra, de a vonat nem késett és a busz is időben indult. A busz később összeszedett tíz perc késést, de az már nem hiányzott sehonnét sem. Pusztavámra fél kilenckor érkeztem, felszerelkeztem, majd a Petőfi utcán a Malomerdő Panzióig baktattam.

KÉP / Pihenőhely a Malomerdő tanösvényen
Pihenőhely a Malomerdő tanösvényen (kattintásra galéria nyílik)

A panzió parkjában felvettem a tanösvény nyomvonalát, amit egyébként egy darab felfestés sem jelöl. Alig léptem be az erdőbe máris őzeket, muflonokat és vaddisznókat pillantottam meg. Kerítés mögött volt mindegyik, ami tiszta szerencse, mert akkora vadkannal nem szívesen futnék össze az erdőben. Tisztes távolból fényképeztem őket és a piros sávjelzés felé haladva levadásztam egy geoládát. A KDP frissen festett jelzése könnyen meglett, meg persze a régi, már szürkére festett nyomvonal is. A bányatónál, ahol végül felvettem a KDP nyomvonalát találkoztam három búvárral, akik épp merüléshez készültek. Furcsa élmény volt három búvár az erdőben, még úgy is, hogy egy tóparton álltunk.

Vértes erdeiben és azon is túl

Az előző túrámon itt kifogott rajtam egy geoláda, amit most sikeresen begyűjtöttem. Csakúgy, mint később a Vértes-tábornál a KDP bélyegzőt. A tábor felé menet egy részen megint homokos volt a talaj, ráadásul az utat fenyves szegélyezte. Néhány kanyar után helyreállt a rend, köves erdei utak következtek magas gyertyánokkal körülvéve. A tábornál tartottam meg a túranap első hosszabb pihenőjét. Hangulatos hely, kicsit nehezemre esett újra útnak indulni. A bélyegző a Vértesi Natúrpark tábla hátoldalán rendben elérhető volt, pótoltam a hiányt. Mór felé menet az erdő nem olyan vadregényes, mint a korábbi útvonal, azonban így is nagyon kellemes. Találkoztam két kirándulóval és három bringás sráccal, akik utánam jöttek lefelé. Az erdőből kiérve ismét a Móri-ároknál voltam, hátam mögött a Vértes, előttem pedig a Bakony.

KÉP / A Vértes keleti oldal, ahol középütt Csókakő vára fehérlik és a Móri-árok
A Vértes keleti oldal, ahol középütt Csókakő vára fehérlik és a Móri-árok (kattintásra galéria nyílik)

Valamivel délidő előtt értem be Mórra, ahol egészen nagy nyüzsgés volt. Mindenképpen nagyobb, mint legutóbb. A Szent István parkban éppen esküvői fotózás zajlott, a körforgalomban pedig virágokat ültettek. Egy árnyas padnál tartottam egy hosszabb pihenőt felkészülés gyanánt a városon való átkelésre. Fél órán keresztül járdán, betonúton és útpadkán kell haladni, ami hát nem éppen kellemes. A nagyvelegi letérő előtt még félreálltam, hogy egy utolsó pillantást vethessek a Vértesre, melynek észak-keleti oldalát szinte egészében be lehetett látni. A ragyogó napsütéses és tiszta időben Csókakő vára is szépen látszott. Az elágazás után néhány méter múlva nevezetes letérő következett.

Egyenesen előre a KDP-n

A túratársak beszámolóiból tudtam, hogy nagyítóval, de még inkább bozótvágóval kell majd keresnem az utat. Köszi az infót srácok! Sok jóra tehát nem számítottam, de annyira azért nem is volt vészes, hisz nem ért felkészületlenül a dolog. Annyi biztos, hogy nem pazarolták a festéket a jelzések felfestésekor. Lényegében iránymenetet vettem fel a bozótos mellett a lucernásban, majd kis balra tartást követően tovább egyenesen az erdősáv felé. Sokat segített volna, ha a helyi gazdák pár méterrel odébb halmozzák fel a trágyát, mert akkor beláttam volna az utat. A Nagyveleg felé vezető műutat eseménytelenül értem el, mindössze egy siklót zavartam meg napozás közben. A műútról letérve a horgásztó előtt tartottam egy újabb pihenőt.

KÉP / Kilátás a Magas-Bakony felé, ahol éles szeműek a Kőris-hegyen álló radarállomást is láthatják, tőle jobbra pedig Kék-hegy magasodik
Kilátás a Magas-Bakony felé, ahol éles szeműek a Kőris-hegyen álló radarállomást is láthatják, tőle jobbra pedig Kék-hegy magasodik (kattintásra galéria nyílik)

A pihenő után egy rövidebb és kellemes erdei rész következett, majd abból kibukkanva már Mecsértelep tűnt elő. Itt értem utol két túratársat, akikkel a bélyegzőhelyig együtt mentünk. A bélyegző a korábbi vegyesbolt falán rendben elérhető volt, ahol újra szusszantam egy keveset, majd a túratársaktól elköszönve indultam Kisgyón felé. Úgy váltunk el, hogy másnap még látjuk egymást, ők ugyanis Isztimérig tervezték a túrát, ahol az utolsó pecsétet is beütötték a füzetbe. Mecsértelepet elhagyva a fűrésztelep előtt átkeltem a Gaja-patak felett, majd újra erdei utak következtek. Az utam további része Kisgyónig eseménytelenül telt, amit valamivel három óra után értem el. A kulcsosházban valami rendezvény volt, ezért nem ott szálltam meg és igazából a közelébe se mentem. Az éppen rákezdő eső miatt a sátrat egy féltető alatt állítottam fel, teljesen szél és esővédett helyen.

Nem egyedül az erdőben

A kulcsosházban koncert is volt, szóval nem mondanám éppen csendesnek az estét és a kora éjszakát. Ha már pihenni nem tudtam, megírtam a túra első napjáról szóló beszámolót, majd nyugovóra tértem. Az éjszaka teljesen eseménytelenül telt, néhány őzet hallottam csupán riasztani a tisztás körül, illetve a távolból puskalövések hallatszottak. Tulajdonképpen kettőt aludtam és igen jót, szóval kipihenten ébredtem. A reggeli készülődés kicsit több időt vett igénybe, végül fél kilenckor keltem útra. Reggelre még egy sátor állt a tisztáson, lakói akkor ébredeztek, amikor indultam. Hamuházig változó minőségű utakon vezetett a jelzés, volt némi susnyás is. Néhány ilyen rövidebb résztől eltekintve alapvetően erdei műúton vagy dózerúton visz a piros a sávjelzés, ezeken jól lehet haladni, de utóbbit a lábam egyáltalán nem kedveli.

KÉP / Egy nagyon hosszú farakás
Egy nagyon hosszú farakás (kattintásra galéria nyílik)

Amikor az Országos Kéktúra (OKT) során itt jártam a Csikling-várhoz kihagytam a kitérőt, most azonban felkerestem. Kicsivel odébb a Hamuháznál tartottam egy rövidebb pihenőt, majd az Alba Regia-barlang felé folytattam az utam. Ide szintén tettem egy rövidebb kitérőt, kár lett volna kihagyni, mert az egyik leghangulatosabb része volt a túrámnak. Miután visszatértem a piros sávjelzésre sokat és hirtelen veszítettem a reggel óta megszerezett tengerszint feletti magasságból. Tegnap megismert túratársaimat is itt, a Bükkös-árok bejáratánál kialakított pihenőhelynél értem be, ahol én is tartottam egy hosszabb szünetet. Fel kellett készülni a Burok-völgyre. Pihenő után még együtt indultunk útnak, de aztán elköszöntünk egymástól és ki-ki a saját tempójában haladt.

Őserdő Fejér-megyében

Számítottam rá, hogy nehéz lesz a haladás a Burok-völgyben, pedig már a Bükkös-árokban sem volt könnyű. Egy ösvény kanyarog végig a völgyben, így lehetetlen elvéteni az utat. Bármennyire is fárasztó volt, a látványért mindenképpen megérte átküzdeni magamat a völgyön. Rengeteg az útra keresztbe dőlt fa, amit vagy alatta átbújva vagy felette átlépve lehet megkerülni. Még olyan is akadt, amikor a két kidőlt fa között tudtam csak átmászni, ami sátorral és hálózsákkal azért kihívás volt. Ritkaságszámba menő helye ez kishazánknak, én is igyekeztem kihasználni, hogy itt vagyok és sokszor megálltam fényképezni. Utólag legalábbis így szépítem meg a sztorit, mert jól jött a pihenés. Két órát töltöttem a völgyben, ahonnét egy balra nyíló meredek emelkedőn vitt ki a piros sávjelzés. Újabb bal forduló következett és az utat észak felé folytattam.

KÉP / Csak egy ösvény
Csak egy ösvény (kattintásra galéria nyílik)

A Burok-völgy peremén egy fenyvesben kanyargott az út, amit a korábbi OKT túrám során sem élveztem igazán. Igaz, a völgyben töltött idő után egy rossz szavam nem lehet, ezen a vadcsapáson azért sokkal jobban lehetett haladni. Az Isztimér feletti rétet elérve újra csodás kilátás fogadott a Vértes felé és persze a Baglyas-hegyre is, ahová terv szerint három hét múlva fogok majd elérni. Kicsivel később egy másik kilátópontról pedig az Inotai Erőmű hűtőtornyai is látszottak. Isztimérre nagyon szép útvonalon vezet le a KDP és a település is igen rendezett. A tervezetthez képest majd egy órás késében voltam, ezért a családi hazafuvart újraterveztem pihenő közben. A bélyegző itt is rendben elérhető volt.

KDP Pusztavám és Fehérvárcsurgó között

Miután tovább indutam a települést éppen elhagyva találkoztam egy négy fős társasággal, akik Iszkaszentgyörgy felől jöttek. Pár szót váltottunk, majd folytattuk az utunkat. Nem volt nagy forgalom, Guttamásit kényelmes, bő negyed órás sétával értem el, de itt nem időztem sokat, csupán egy tökemberkét építő nénivel elegyedtem szóba. Csendes és rendezett kistelepülés ez is, melyet az országút mentén elhagyva két-három kanyar után balra letérve hagytam el. Végre ismét erdőben voltam, de előtte újra megcsodálhattam a távolban Csókakő várát. A fehérvárcsurgói víztározó átépítése miatt ezen a szakaszon az OKT és a KDP nyomvonala is másfelé lett vezetve. Erre táblák is felhívják a figyelmet, illetve a felfestés is végig jól követhető.

KÉP / Isztimér reklámfotó
Isztimér reklámfotó (kattintásra galéria nyílik)

A túra utolsó, fehérvárcsurgói bélyegzőjét a településtől messze az erdőben rendben megtaláltam. Már nem volt más hátra, mint az OKT jelzését követve besétálni Fehérvárcsurgóra. Ennek nagyrészét újra aszfaltos úton kellett megtegyem, szóval nem volt nagy élmény. Fehérvárcsurgó határában újra átléptem a Gaja-patak felett, távolról megszemléltem a tározó körül zajló munkálatokat. Vasárnap délután nem volt nagy mozgás, ellentétben Fehérvárcsurgóval, ahol a kastélyparkban valami rendezvényre gyülekeztek. Itt várt rám türelmesen a családi transzfer, ezért most nem is nagyon nézelődtem. Leszerelkeztem, fújtam egyet és indultunk is Budapestre. A lábamat nagyon megviselte a KDP Pusztavám és Fehérvárcsurgó közötti része és el is fáradtam. Folytatás és befejezés pár héten belül újult erővel innét következik.

A túra soán megtett út nyomvonala a térképeken köethető, míg a „szűkre szabott” fényképes beszámoló a Képek menüben és ide kattintva tekinthető meg.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás időpontja: 2019. szeptember 28-29.