Menü Bezárás

OKT 9. szakasz / Kisgyón – Zirc

KÉP / Prém-malom

Az OKT 9. szakasz második napi távjának egy kényelmes elköltött reggeli és pakolást követően, valamivel nyolc óra után vágtam neki.

Az éjszaka egészen jól telt, az első napi menetelést sikerült kipihenni, csak egyet aludtam. Nem is a napsugarak, hanem a telepen található állatok ébresztettek, szóval kakaskukorékolásra keltem. A jelzés Kisgyónból az erdő felé vezető műúton a Bányászemlékmű mellett halad el, amiről már több betű is hiányzik. Kb. másfél kilométer után aztán már erdei út következik, ami mellett az első kanyarnál egy szentélyt találunk. Innét egy rövid és kicsit bozótos emelkedő megtétele után egy gerincen, majd arról leereszkedve újra erdei utakon vezet a jelzés.

A Tési-fennsíkon

Igazi hamisítatlan bakonyi erdőben. Még a szél hanga is más, mint mondjuk a Börzsönyben. Nagyjából hat kilométer megtétele után értem el a Hamuházhoz, ami eredetileg vadászháznak épült. Tudomásom szerint a nevét az üveggyártáshoz használt hamuzsír főzése után kapta. Előtte halad el egy jól kiépített kerékpáros útvonal, illetve a Közép-dunántúli piros jelzés egyik igazoló pontja is itt található. Kis kitérővel a Csikling-vár maradványait is el lehet innét érni. Mivel ez várromnak is romos, én nem kerestem fel. Újabb kitérővel elérhető az Alba Regia barlang is, mely fokozottan védett, azonban egyeztetést követően látogatható. További három kilométer megtétele után jutottam el Csőszpusztára, az Alba Regia Barlangkutató Állomásnál elhelyezett bélyegzőig, ahol egy rövid pihenőt tartottam. A bélyegzővel minden rendben volt.

KÉP / Alba Regia Barlangkutató Állomás
Alba Regia Barlangkutató Állomás (kattintásra galéria nyílik)

Csőszpusztáról a jelzést követve a főút mellett haladva ereszkedtem le Tés községbe, ami a Keleti-Bakony legmagasabban fekvő települése. Ennek okán állandó a széljárás, így alkalmas volt szélmalmok telepítésére is, melyből ma már csak egy áll a település határában. Ennek megtekintése egy kisebb kitérőt igényel a kék jelzésről, amit én ezúttal nem tettem meg. A következő bélyegzőpontot, Jásd községet a Tési-fennsíkról leereszkedve értem el. Itt is eleinte bozótosban, majd erdei utakon vezetett be a jelzés a településre. Igazából eseménytelen másfél órás séta volt. Az erdő szélén újra elértem és átléptem a Gaja-patakot. A bélyegzőt a Bisztró teraszán rendben megtaláltam és mivel nem volt nyitva, kényelmesen meg is pihentem kicsit. Miután újra útnak eredtem szembetalálkoztam azzal E.ON szerelőkocsival, ami Csőszpusztára érkezésemkor is elkerült. Már mosolyogva intett nekem a szerelő.

Bakonyi erdőkben

A következő szakasz egyenként és egészében is a nap legszebb útvonala volt. Kezdődött azzal, hogy Jásdról kifelé egy Kálváriát találunk, mely szépen illeszkedik a tájba. Ennek kapuja nyitva volt, így én is bementem és nézelődtem egy keveset. A jelzés ezt követően hosszabb ideig a Gaja-patak mentén található kaszálókon át vezet. A patakon történő ismételt átkelést követően aztán erdei utakon találtam magamat és lassan elkezdett újra emelkedni az útvonal. Bakonynána közelségét az Erdei munkások emlékoszlopánál található pihenőhely környékén megnövekedett forgalom jelezte. Itt nem meglepő módon erdei munkásokkal és kirándulókkal is találkoztam. Szusszanásnyi pihenő végett újra átkeltem a patakon s néhány képet is készítettem.

KÉP / Kálvária
Kálvária (kattintásra galéria nyílik)

A település felé tovább haladva a patak völgyében, a patak felett mintegy 20-30 méterrel vezet a kék sávjelzés, a másik parton pedig a kék kereszt. Több kiránduló hangját is hallottam a túlpartról, illetve magam is találkoztam egy párral. Az erdőből kiérve köves út vezet be a településre, ahol az első kereszteződésben rendben megtaláltam a bélyegzőt. Aki esetleg kifogyna az ivóvízből, itt fel tudja tölteni a kulacsát. Egy rövid pihenő és egy gyors egyeztetés az esti szállásadómmal és már indultam is tovább.

Előttem a Bakony fővárosa

Akkor még nem tudtam, de a következő szakasz igazi szenvedés volt. Eleinte az erdészeti úton még jól követhető volt a jelzés, de arról letérve többször is elvesztettem. Egyszer sikerült úgy elkavarnom, hogy pont két magasles és egy vadetető között találtam magam. Friss vaddisznó túrások voltak mindenfelé. No, a vaddisznó egy olyan állat, amivel nem szívesen futok össze egyedül az erdőben. Szűk tíz perc alatt aztán visszanavigáltam magam a megfelelő irányba, ami sajnos sokszor újra bozótoson keresztül haladt. Viszont legalább már láttam a kék jelzést.

KÉP / Nagyesztergárt elhagyva Zirc felé
Nagyesztergárt elhagyva Zirc felé (kattintásra galéria nyílik)

Miután újra átkeltem a Gaja-patakon – itt már nem számoltam hanyadjára – egy valóban pocsék rész következett. Ha azt írom, hogy kétrét görnyedve kellett haladnom, abszolút nem túlzok. Az útvonalat Veimpusztáig még csak vadcsapásnak sem mondanám, mert semmilyen nyoma nem volt annak, hogy ezen az úton valaha turista járt volna. Kivéve persze a felfestett kék jelzést. Veimpuszta után újra kaszálón és köves erdei utakon értem be Nagyesztergárra. Itt kénytelen voltam egy hosszabb pihenőt tartani, így a buszmegállóban egy bő negyed órát ücsörögtem és elfogyasztottam a frissen beszerzett narancslémet. A lábam ezen az utolsó szakaszon nagyon kikészült, így az is megfordult a fejemben, hogy Zircig busszal megyek, de aztán erőt vettem magamon.

OKT 9. szakasz vége, megérkeztem

A hosszabb pihenő után nagyon kényelmes tempóban indultam tovább az utolsó rövid szakasznak. Sajnos miután Nagyesztergárnál kiértem az erdőből már végig műúton kellett haladjak, ami bakancsban és fájós lábbal annyira nem volt kellemes. Itt egyébként szintén egy elég forgalmas főút mentén kell bandukolni, de szerencsére elég széles az útpadka, így le lehet húzódni. Ezzel együtt sem volt élvezetes. Szük fél óra séta után már Zircen, a Bakony fővárosában voltam, ahol a pecsét beszerzése érdekében a vasútállomás felé kellett tennem egy kis kitérőt. A váróteremben kettőt is bélyegeztem a régi füzet mindkét oldalára.

KÉP / A Bakony fővárosában
A Bakony fővárosában (kattintásra galéria nyílik)

A kék jelzés az arborétum fala, a Nagyboldogasszony-templom, a Bakonyi Természettudományi Múzeum, illetve a Reguly Antal Műemlékkönyvtár együttese mentén vezet el. Mivel Judittal azt tervezzük, hogy Zircen majd közösen töltünk el egy hétvégét, egyiket sem néztem meg nélküle. A város központjában található “0 km-es bakancsnál” viszont készítettem pár képet. Innét indulnak túraútvonalak a Magas-Bakonyba, én viszont az esti szállásom felé vettem az irányt. A szállásra érve aztán úgy döntöttem, hogy ezekről  (mármint a szállásokról) majd egy külön bejegyzést írok, szóval ezt most nem részletezem. Következő nap kicsit könnyebbnek ígérkezett, de a lábamra nagyon rámfért a pihenés.

Frissítés: a nap gps nyomvonalát itt lehet elérni, az OKT 9. szakaszának két napján készült képeimet az alábbi Facebook albumból, a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhető el.

Közzétette: az én túrám – 2017. október 14., szombat