Hétvégén egy majdnem páratlan, de mindenképpen látványos és hangzatos természeti eseményen vettünk részt, mert daruvonulás van a Hortobágyon.
Az őszi terveket ismertető bejegyzésben írtam, hogy sokadik próbálkozásra sikerült feliratkozni a Hortobágyi Nemzeti Parknál a programra. Az előző években mindig volt valami, ami közbejött, de idén amint megnyílt a regisztrációs lehetőség, máris ment az e-mail. A nemzeti park honlapja szerint hetekkel a program előtt már teltház volt, de mivel mi is a szerencsések között voltunk egyáltalán nem zavart. Szállást Balmazújvárosban sikerült foglalni, így a program másnapján belefért egy kényelmes városnézés is, szóval maximálisan kihasználtuk a remek hétvégi időjárást.
Daruvonulás a Hortobágyon
Budapestről kilenc óra után nem sokkal indultunk, a terv országjárás volt, ezért autópálya helyett a 31-es, majd a 33-as főúton haladva közelítettük meg Hortobágy települést. Bő három órás autóút volt, de a tervezett időben érkeztünk. A Hortobágyi Csárdában foglaltam asztalt, s ezzel rendkívül előrelátó voltam, merthogy teltház volt. Amíg a második fogásra vártunk átsétáltam a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjába regisztrálni érkezésünket. A Daruvonulás a Hortobágyon program ténylegesen délután három órakor kezdődött a Darumadár fenn az égen c. film megtekintésével. Ezt követően megkaptuk a technikai információkat – mikor és honnét indulunk – és jutott némi szabadprogram is. Indulás előtt begyűjtöttem egy geoládát, majd mi is beálltunk az akkor már kígyózó kocsisorba. Mi a darvak éjszakai alvóhelyét gépjárművel megközelítők csoportjába regisztráltunk, de van kisvasutas és egyéni túra is.
A nemzeti park munkatársainak felvezetésével az Elepi-tóegységhez mentünk, a kocsikat a tavaktól kellő távolságban letéve. Vezetőnk a Fertő-laposi-tó keleti partját szegélyező nádashoz kalauzolt minket, ahol a lenyugvó nap fényében vártunk a darvak érkezésére. Jó fél órás várakozás után, fél hat magasságában érkezett meg az első csoportjuk, majd pedig egyre sűrűsödő felhőkben. A darvaktól elég messze voltunk, azok ugyanis a tó túlsó felére szálltak le, de több más vízimadártól két-háromszáz méteres távolságban. Teleobjektívvel és távcsővel elég jól követhető volt a forgatag. Jómagam arra számítottam, hogy egy kiépített leshez fognak minket elvinni, ahol közelebbről is láthatunk majd egy-egy madarat. Ilyen távolságból ténylegesen a program elnevezésének felelt meg, azaz daruvonulás a Hortobágyon. Szédítő látvány volt a horizonton kavargó több száz, sőt ezer madár. A másik igazán maradandó élmény a darvak által keltett hangzavar, amit még a kocsihoz visszasétálva is olyan erőteljes volt, mintha a tóparton állnánk.
Egy kis városnézés
A programleírás a napnyugta után várható hűvös időjárásra figyelemmel réteges öltözködést javasolt, de nem emiatt jött jól a hosszú ujjú ing. Annyi szúnyog volt, hogy az még az Országos Kéktúra Ötvös és a Szajki-tavak közé eső részén is tekintélyes létszámnak bizonyulna. Napnyugta után még nagyjából fél órát kergetőztünk a szúnyogokkal, utána a szürkületben már a darvakat sem lehetett látni, ezért elköszöntünk a vezetőnktől és a szálláshely felé vettük az irányt. Balmazújvárosban a szállást könnyen megtaláltunk, a személyzet kedves volt, hamar elfoglalhattuk a szobáinkat. Éppen felújítás alatt állt a panzió, ezért a reggelit egy-egy kiadós hidegcsomag formájában már este megkaptuk. A szállás egyébként teljesen rendben volt.
Másnapra városnézést terveztünk, fél tíz körül be is vettük magunkat a belvárosba. Amíg a család kávéra éhes része elindította a napot geoládáztam egy kicsit és sétáltam a városközpontban. A Semsey Andor Múzeumnál volt a gyülekező, melynek helytörténeti és időszakos gyűjteményét hazaindulás előtt még szerettük volna megnézni. Az állandó kiállítás nagyon jól eltalált, jó a felépítése és a tálalása. A táblákon éppen annyi információ szerepel, ami könnyen emészthető és jó nagy betűkkel, hogy a szemnek is kényelmes legyen. Területét tekintve nem nagy a kiállítás, mégis részletes és engem nagyon megragadott. Még az emlékkönyvbe is írtam, pedig nem szokásom. A Szóra bírt csontjaink c. vándorkiállítás a témája miatt nem kötött le annyira, nem vagyok oda a csontokért, de összeállításában ez is nagyon érdekes. Juditnak részben a szakmájába vág, neki nagyon tetszett ez is. Bár miden múzeumi élményünk ilyen pozitív lenne.
Valamivel dél után köszöntünk el a múzeumtól és a várostól, újra Hortobágy felé vettük az irányt. Még egy útszéli magaslesnél megálltunk kémlelni a darvakat, nappali fényben is láttuk hát őket. Tartalmas hétvégét töltöttünk a Hortobágyon, melyben volt daruvonulás, városnézés és gasztronómiai élmények is. Hortobágyon ezúttal sem néztünk meg minden látnivalót, de biztosan járunk még erre, majd akkor úgy szervezzük a napunkat.
Nyomvonal ezúttal nincsen, viszont a beágyazott képekre vagy ide kattintva egy tartalmas galéria érhető el.