Menü Bezárás

KDP / Fehérvárcsurgó – Alsópere

KÉP / Baglyas-hegy csúcsán

A KDP befejezését öt túranapra terveztem, ebben a bejegyzésben a KDP Fehérvárcsurgó és Alsópere közötti részének beszámolója jön.

Az eredeti elképzeléshez képest a túrát két héttel eltolva a szarvasbőgés utáni időszakra időzítettem elkerülve ezzel az erdőlátogatási korlátozásokat. Szombati indulással öt nap alatt terveztem eljutni a Közép-dunántúli Piros (KDP) kiírás kezdő, illetve végpontjához Zircre. Az első két napra több kitérő is jutott, ezért a beszámolót is ehhez igazítva készítettem. Legutóbb Fehérvárcsurgón szakítottam meg a túrát, így innét kellett folytassam. Nem igényelt különösebben korai indulást a túra, a tömegközlekedéssel sem volt fennakadás, így a terv szerint tudtam elindulni az öt napos menetelésre. Fehérvárcsurgón a buszról leszállva volt ugyan némi köd, de mire a Vontató-hegyről leértem bőven felszállt és szép napos időben vettem fel a piros sávjelzést.

Mintha karsztvidéken volnék

A fehérvárcsurgói bélyegző ezúttal is rendben elérhető volt a kék és a piros sávjelzés találkozásánál, az út nyomvonala is jól követhető volt. Iszkaszentgyörgyig több fiatal erdősávon keresztül visz az út és áthalad a helyi szőlőhegyen is. Ez a szakasz elég eseménytelen volt, de többször is remek kilátást nyitott Csókakő várára és a Vértesre. A települést elérve a pecsét beszerzése érdekében kelet felé letértem a pirosról a grófi sírkert, illetve a Szentháromság-templom irányába. Egyébként a falu határában semmi nem jelöli, hogy merre találni a bélyegzőt, szóval ajánlott előre készülni rá, mert a falun keresztül visszafelé sokkal hosszabb az út. A Patkó Presszónál a bélyegző rendben elérhető volt, itt tartottam meg a nap első pihenőjét. Tovább haladva a piros jelzést a kastélyparknál vettem fel újra, ahol több kirándulóval is találkoztam.

KÉP / Kreatív jelzésfestés a KDP-n is akad
Kreatív jelzésfestés a KDP-n is akad (kattintásra galéria nyílik)

A Csillaghegyi-kilátóhoz már egyedül érkeztem és itt terveztem magamnak egy hosszabb pihenőt. Ez végül elmaradt, mert a kilátó nem szolgált olyan óriási panorámával, mint azt a neve sugallta. A szomszédos kőbánya miatt a környék sem volt különösebben csendes. Csókakő várát és a 8-as utat egy-egy nyiladékon keresztül lehet ugyan látni, de nagyjából minden más viszont a fák lombkoronája mögött rejtőzik. A következő szakasz már a Bakony fennsíkos részére vezetett ki, ahol néhány kanyart követően a Száraz-horog völgyén át Csór fölé jutottam. Igen látványos része ez a Bakonynak, hisz a fennsíkon haladva egyik pillanatról a másikra ott van az ember előtt egy szurdok. A Száraz-horog után a Szenes-horog és sorban több kisebb. Amikor éppen nem ezeken keltem át, már láttam magam előtt a következő bélyegzőhelyet a Baglyas-hegyet.

Széltetőn

Bár a fennsíkon nem sok lehetőség volt a jelzések felfestésére, az út elég egyértelműen és jól követhető végig a hegytetőre. Felérve igazi szélvihar fogadott, viszont legalább kellemesen meleg déli szél fújt. A széltől az oszlopon mozgott a bélyegzőt rejtő doboz, ami kicsit nehezítette az adminisztrációt, de sikerült megoldani. Szélvihar ide vagy oda, itt tartottam meg a túranap egyetlen hosszabb pihenőjét. Igen tiszta volt az ég, messzire el lehetett látni. Remek kilátás nyílt Inota és Várpalota felé, de még Székesfehérvár is igen jól látszott. Itt a túra Fejér megyei szakaszát magam mögött tudtam, már Veszprém megyében jártam. A tetőről lefelé ereszkedve egy geoláda kedvéért letértem a pirosról és nem a völgyben, hanem a sziklaormon haladtam. A láda végül nem lett meg és a jelzés ismételt felvétele is kalandosra sikerült, de túléltem a meredek ereszkedést.

KÉP / Kilátás Várpalota felé
Kilátás Várpalota felé (kattintásra galéria nyílik)

Naívan azt gondoltam, hogy már csak be kell sétálni Inotára és Várpalotára, ezzel nem lehet gond. Nos, a Hideg-völgyi-patak után az erdőből kiérve bizony elvesztettem a jelet és a fotókat visszanézve sem látom, hogy volt-e ott felfestés. Amikor észrevettem, hogy letértem a jelzésről már nem volt humorom visszasétálni, inkább a szántóföld mellett mentem be Inotára. A településen a KDP csak áthalad, nincs bélyegzőhely, valószínűleg a lehetséges kiszállási pont miatt vezet erre a jelzés. Várpalota innét már nincsen olyan messze, mégis a túranap leghosszabb szakaszának éreztem. A jelzés egy fenyves mentén nyiladékban vezet, amit viszont annyira benőtt a bozót, hogy csaknem dzsungelharcot igényelt minden lépésem. Egyedül talán télen lehet itt jól haladni, bár erre sem vennék mérget.

Vár-völgyben

Várpalotán a bélyegzőhelyet könnyen megtaláltam a Múzeumkert Vendéglőben. Itt sem jelzi semmi felfestés a bélyegzőt, ami ráadásul nem is kint van a teraszon, hanem a személyzettől kell elkérni, de ők legalább fel vannak készülve a beeső vándorokra. A bélyegzőt rejtő dobozban bélyegzőpárna és toll is be van készítve. Mire végeztem az adminisztrációval kezdett sötétedni, így az esti szálláshely felé a Kisvakond Vendégházhoz vettem az irányt. Egy éjszakára ez is rendben van, de a többi szálláshelyemhez képest ár-érték arányban ez messze alul maradt. Másnapra korai indulást terveztem, ennek megfelelően időben nyugovóra tértem. Elég fárasztó volt az első nap, amit nem is sikerült maradéktalanul kipihenni, ennek ellenére reggel a tervezett időben már útra keltem. Amint kifordultam az utcából, máris egy nagyobb túrázó csoport elé vágtam be, akiket hamar mögött hagytam.

KÉP / Őszi színek
Őszi színek (kattintásra galéria nyílik)

A Vár-völgy sokkal élvezetesebb volt így csendes magányban. Az emelkedőt először nem is lehetett érezni, de szépen lassan kapaszkodtam felfelé. A völgybe helyenként már betűzött a Nap, ezzel egészen érdekes fényviszonyokat varázsolt elém. A partoldalban sikerült egy vaddisznó kondát megzavarnom, akik csak nagy sokára találták meg újra a nyugalmat. Hosszasan csörtettek mellettem mélyen bent a sűrűben. Több kiépített pihenőhely és információs tábla is szegélyezi az utat, némelyik már felújításra szorulna. Az egyik ilyen információs tábla közelében, a Vár-völgy közepe táján aztán egy birkát pillantottam meg magam előtt. Sok mindent láttam már túra közben, kecskét és tehenet is, de birkával még nem találkoztam, legalábbis az erdő közepén nem. Harmadik típusú találkozás volt, mert biztosan nem őshonos bakonyi birka, inkább csak idetévedt a völgy feletti rétről. Pár méteren még a nyomomba is szegődött.

Szép kilátások

A nap első pihenőjét és kitérőjét Bátorkő várához terveztem. Térképem szerint a közelében több remek kilátóhely is található, melyek közül kettőt terveztem felkeresni. Bátorkő vára már a völgyből is igen impozáns látványt nyújt, de ezt képes felülmúlni a felette található két kilátópontról nyíló panorámával. Az ezer színben pompázó őszi erdőben valósággal világított a lakótorony épen maradt északi fala. Itt ücsörögve ért be a reggel magam mögött hagyott csoport, ám én ekkor már egy másik kilátóponton, a várromtól keletre időztem. A piros jelzést is innét vettem fel újra, mivel visszafelé nem akartam sétálni, inkább tettem egy nagy kört. A jelzés lassan kivezetett a völgyből, majd néhány kilométer megtétele után már az erdőből is. A Tési-fennsíkra értem, ahol szélárnyék nem sok jutott. Talán egyszer nem borzolta a szakállamat a szél, amikor éppen a Márkus-szekrénye alatt található bélyegzőhelynél időztem.

KÉP / Bátorkő és az őszi Bakony
Bátorkő és az őszi Bakony (kattintásra galéria nyílik)

Bár ezt sem jelöli semmilyen külön felfestés, figyelmes túratársaink egy kőből kirakott nyíllal jelölték a bélyegzőt rejtő tölgy felé vezető útirányt. Nem lehet eltéveszteni és innét is remek kilátás nyílt a Tési-fennsíkra, illetve már a Magas-Bakony felé is. A szélárnyékot kihasználva egy kicsit pihentem, majd komótosan Tés felé vettem az irányt. Csalóka ez a település is, mert a bélyegzőhelyről már látszódnak a házai, valójában a domb mögötti domb mögött éri csak el az ember. Nekem ez is kalandosra sikerült, mert az úton fél tucat tehén poroszkált, akik nem nagyon akartak odébb menni. Én viszont nem szerettem volna a dzsindzsás felé tenni egy kanyart a kedvükért. 22-es csapdája helyzet, ezért addig ügyeskedtem, amíg sikerült őket a leterelni az útról. Ki gondolta volna, hogy egyazon túranapon fel kell majd csapnom birkapásztornak és gulyásnak is?

Kitérő a Tési szélmalmok felé

Jó órányi séta és tehénkerülgetés után szerencsésen megérkeztem Tésre. Az Országos Kéktúra (OKT) alkalmával már jártam itt, akkor idő hiányában nem tudtam megnézni a híres szélmalmokat, azonban most úgy terveztem a túranapot, hogy ez beleférjen. A tési bélyegző miatt mindenképpen a faluközpont felé kell tenni egy kitérőt, onnét meg már nincsenek messze. Tés volt az első település, ahol a bélyegzőt külön felfestés is jelezte, igaz hogy egy terebélyes muskátli majdnem eltakarta a jelzést, de az más kérdés. A falu határában egyébként egy működő közkút van, amit én is használatba vettem. A buszfordulónál a bélyegzőt rendben megtaláltam, fújtam egy keveset, majd a szélmalmok felé vettem az irányt, melyek a helyi kovácsműhely portáján keresztül közelíthetők meg. A szélmalmokat gondozó család roppant kedves és vendégszerető, portájuk pedig igencsak takaros.

KÉP / Helt malom
Helt malom (kattintásra galéria nyílik)

Nem véletlenül épültek ide a Dunántúlon egyedül álló szélmalmok, folyamatos a szélmozgás. A szélmalmok felé haladva a kert végétől kifeszített drót nyilván nem emiatt volt ott, mindenesetre nekem a Vakító fehérség c. film jutott eszembe. Ilyen jó hangulatban értem el a szélmalmokat, melyek közül a Helt féle a mai napig működik és látogatható. Jó negyed órát töltöttem itt, közben több új látogató is érkezett. Nem csupán a szélmalmok, de a kilátás kedvéért is megérte a kitérő, hiszen az utolsó napra tervezett Kőris-hegyet innét már tisztán lehetett látni. Az utam a folytatásban is igen kellemesre sikerült, hangulatos erdei utakon vitt a jelzés a napi célállomás, Bakonynána felé. Előtte még egy kitérőt terveztem a település határában található Római Fürdő-szurdokhoz. Vasárnap lévén itt rengetegen voltak, de a képeim szerencsére nem adják vissza azt a tömeget, amit a pihenőhelynél találtam. A Gaja-patakban messze több víz volt itt, mint Fehérvárcsurgónál vagy egy hónappal korábban Mecsértelepnél.

KDP Fehérvárcsurgó és Alsópere

A KDP már elkerüli Bakonynánát, viszont szakaszolás szempontjából nekem pont jó helyen volt. Nagyon szuper szállást találtam a településen a Malackocka Vendégházban, ahol a gazdasszony vendégszeretete csakis Vilma néniéhez mérhető. A szálláshely igényesen berendezett és nagyon jól felszerelt, amit én reggelivel kértem. Nézzétek meg mi volt a reggeli, aztán lehet irigykedni… Egy nagyon kellemes éjszakát töltöttem itt. Bőven kipihentem magamat és bár szívesen maradtam volna tovább is, a túra harmadik napja korai indulást kívánt. Bakonynána felett az erdőben újra felvettem a piros sávjelzést, ahol egy ideig műúton kanyarogtam, csak később váltottam le az erdőbe. Reggel az erdő nagyon hangulatos tud lenni, szeretek ilyenkor túrázni és hát szerencsém is volt, mert egy rókát tudtam lencsevégre kapni. Az út egyébként határozott irányváltásokkal vitt el a Csengő-zsombolyhoz, majd a Csengő-hegyi kilátóhoz.

KÉP / Irány Alsópere
Irány Alsópere (kattintásra galéria nyílik)

A kilátó ugyan az a típus, mint az Iszkaszentgyörgy felett álló, de sokkal szebb panorámát adott. Bő tíz percet időztem itt, majd néhány kanyart követően az Alsópere felé vezető erdei műútra léptem rá. Ez ugyan olyan egyenes út volt, mint az OKT-n a Hidegkúti vadászház és a Rózsáskerti erdészház közötti részen, mégis kellemesebb volt rajta haladni. Volt némi forgalom, de nem számottevő. Lényegében eseménytelenül értem el a harmadik túranap első bélyegzőhelyére Alsóperepusztára, ahol a harangláb mellett a bélyegzőt rendben megtaláltam. Egy szép arborétum és több szálló is található itt, de erdészeken kívül senki mást nem láttam a területen mozogni. Mivel a túranap igazán megerőltető része ezután következett megengedtem magamnak egy pihenőt. A KDP Fehérvárcsurgó és Alsópere közötti részét befejeztem, a nap majd az azt követő kettő eseményei már a következő bejegyzés témája lesz.

A megtett út nyomvonala a térképeken, számos válogatott képem pedig a Képek menüben, az alábbi galériában vagy ide kattintva látható.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás időpontja: 2019. október 19-21.