Menü Bezárás

OKT 3. szakasz / Keszthely – Sümeg

KÉP / Háttérben Csobánc vára

Az őszi hétnapos túrámnak a második napján nagyjából az OKT 3. szakasz Keszthely Sümeg közötti részét és még egy keveset jártam be.

Már az első túranapon elértem Keszthelyre, ahol az OKT 4. szakaszát zártam. A vasútállomáson tartott hosszabb pihenő után rögtön tovább is indultam, de ekkor már az OKT 3. szakaszát tapostam. Kezdetnek – illetve levezetésnek – ez bőven elég volt. A városon áthaladást nem bonyolítottam túl, csak követtem a kék jelzést. A Fő téren és a Kossuth Lajos utcán volt némi tömeg, de egyébként meglepően csendes volt a város. A Festetics-kastélynál azért egy kicsit rövidítettem és ahelyett, hogy megkerültem volna, a kastélyparkon vágtam át. Rögtön bele is futottam két esküvői fotózásba, pont úgy mint nyáron.

Kerékpárúton szarvasbőgés

A Keszthely Hévíz közötti valamivel több, mint hét kilométert szinte végig a településeket összekötő kerékpárúton kell megtenni. Én sajnos a Csóka-kő-pataknál nem vettem észre a jelzést balra, ezért párszáz métert még ráhúztam. Már a felkészülés során is elnéztem ezt az utat és mit ad az ég, a valóságban is. Emlékeztem egy keresztútra a GoogleMaps-ről, amit felismertem és gyorsan rá is navigáltam. Egyszerűbb lett volna, ha az irányváltás helyét jegyzem meg jobban, de most már mindegy. Miután meglett az út és az irány is, egészen jó ütemben haladtam. A 71-es főútig több kerékpárossal is találkoztam, néhányukkal szóba is elegyedtem és ezúttal is köszönöm a támogatást. A főúton átkelést követően már toronyirányt haladtam Hévíz felé a Festetics allén, ami egyben kerékpárút is. Meglehetősen sajátos hangulata van a sétánynak. Két oldalt víz, középütt pedig egy aszfaltos út, mintha egy mocsárvidékre épült volna.

KÉP / Első este, Hévíz felé
Első este, Hévíz felé (kattintásra galéria nyílik)

Itt is bőven volt bringás forgalom, ami teljesen érthető, mert nagyon kellemes idő volt. Forgalom ide vagy oda, azért többször volt olyan, hogy nem volt látótávolságban senki, ilyenkor tudtam egy picit megállni fotózni. A víz és a fák felé fordulva, a hátizsákkal elég nagy forgalmi akadályt képeztem volna. Az egyik ilyen alkalommal hallottam az első szarvasbőgést a túra során. Több helyen is számítottam rá, de épp Hévíz felé közeledve nem. Már látótávolságban voltak a parkolóban álló autók a sétány végén. Szóval már elég közel voltam a városhoz, ahol egyébként számomra meglepően, elég nagy élet volt. A tófürdő körül csak úgy nyüzsögtek a fürdőruhás emberek. Hiába no, mégiscsak gyógyvíz és kicsit melegebb mint a Balaton. A városban a bélyegző hamar meglett, hisz pont a buszpályaudvarhoz vezet a jelzés. A bélyegző rendben elérhető volt, az adminisztráció és egy nagyon rövid pihenő után indultam is az első nap szálláshelyére.

Korai indulás, szarvasbőgés

Szállást a Betti Apartmanban foglaltam, de amikor odaértem kiderült, hogy egy kis hiba csúszott a foglalási rendszerbe és máshol kell megszálljak. Ez azonban nem okozott fennakadást, egy közeli vendégház tulajdonosával a szállásadóm előre leszervezte a megoldást. Még készített nekem egy vendégváró limonádét, amit köszönettel elfogyasztottam, majd fizetés után átkísért a szállásra. A csereszálláshely teljesen rendben volt, minden vadonat új és igényes, csak sajnos a nevét nem tudom. Lepakoltam, megfürödtem, majd hozzáláttam a vacsora főzéséhez. Hosszú nap volt már az első is, ezért korán nyugovóra tértem, mert az erdőlátogatási korlátozás miatt az eredetileg tervezettnél korábban, már hét óra előtt kellett induljak. Egy hosszú túra megfelelő felkészülést is igényel, így előre egyeztettem a Bakonyerdő Zrt. illetékeseivel, hogy kell-e kerüljek, mert a túra útvonala a tiltással érintett részre esett.

KÉP / Római kert romkert a reggeli fényben Hévízen
Római kert romkert a reggeli fényben Hévízen (kattintásra galéria nyílik)

Abban maradtunk, hogy jobb lesz ha kerülök, így Karmacs, illetve Rezi felé eső részt Cserszegtomaj alatt kerülve, a műút mentén tettem meg. Ehhez vissza kellett sétáljak Hévízre, ami annyira nem esett jól, meg a műút mentén baktatás úgy általában véve is fárasztó. Kis kárpótlást jelentett, hogy az erdő szélén, ahol eredetileg vezetett volna az utam, láttam egy szarvast. Sajnos elég messze volt tőlem így nem tudtam lencsevégre kapni. Bőgni ugyan nem bőgött, valószínűleg már a nappali búvóhelyére tartott. Én pedig, mivel időben tudtam elindulni negyed kilencre a Gyöngyösi csárdánál beszereztem a nap első pecsétjét. Rövid pihenő után pedig már a Rezi feletti szőlőhegyen jártam, melynek túloldalán a település még éppen csak ébredezett. Két túrázóval már a faluban is találkoztam, kettő hölggyel pedig a Rezi vár tanösvény táblájánál elhelyezett bélyegzőhelynél futottam össze. A bélyegző itt rendben elérhető volt, a kocsmáról nem tudok nyilatkozni, az ugyanis még nem volt nyitva.

OKT 3. szakasz, a várak napja

Kis technikai szünetet követően, néhány perccel kilenc óra után folytattam az utat Rezi vára felé. A kék jelzésről ez egy viszonylag nagyobb letérőt igényelt. A lehetőségekhez mérten igyekeztem a legkisebb távra szorítani a kitérőt, így csupán másfél kilométerrel a vár alatt hagytam el a kék jelzést. Addig váltakozó minőségű erdei utakon haladtam, volt közte néhány vadregényesebb rész is. Közvetlenül a várromhoz felfelé vezető út nekem nem igazán esett jól, nem vagyok oda a kavicsos utakért. Felérve egy jól kiépített tisztáson találtam magam, egy öt fős társasággal szemben, akik éppen lefelé indultak. Egyedül maradtam hát a várnál, ami a tisztás túloldalán található. Egy részét – gondolom az állagmegóvás végett – tetővel fedték be, így nem csak a tisztáson sátorban, de a várban is lehet aludni.

KÉP / Rezi várában
Rezi várában (kattintásra galéria nyílik)

Felkaptattam a várfokra és onnét készítettem néhány képet a szemközti hegyekről és a Zalaszántó felett található sztupáról. Szép tiszta idő volt, így Tátika vára is jól látszott. Egyébiránt a várból nyíló kilátás engem annyira nem varázsolt el, így utólag azt gondolom, hogy nem is érte meg a kitérőt. Ez ugye ízlés dolga, szóval senkit nem szeretnék lebeszélni arról, hogy felkeresse a várat. Összességében Rezi vára (Rezi irányából) még könnyebben megközelíthető, mint Tátika vára, ahová igazából csak egy sétaút visz fel, de erről majd később. Egy darabig gondolkodtam rajta, hogy a vár északi oldalán ereszkedem le a turistaútra, ezt azonban a terep felmérést követően hamar elvetettem. Túl meredek volt az ösvény, amit ráadásul elég sűrű növényzet is borított, ezért inkább a jelzésen sétáltam vissza.

A sztupa árnyékában

Zalaszántó felé eleinte egészen élvezetes volt haladni, bár néhol még a turistaút is igen lejtős részen vitt. Az erdőt elhagyva viszont egy jókora susnyáson voltam kénytelen átvergődni, amit egy szántás követett, szóval nem volt éppen jó az út. Zalaszántóra még jóval dél előtt értem be, ahol a Tátika presszónál kihelyezett bélyegzővel adminisztráltam. Ahogy néztem a település másik bélyegzője is rendben elérhető volt, de én nagyon megkívántam egy almafröccsöt, szóval a presszó előttit használtam. A faluban vasárnaphoz képest egész nagy élet zajlott, jöttek-mentek az emberek az utcán. A presszónál tartottam egy rövid pihenőt, majd a szőlőhegyen át elindultam felfelé a sztupához.

KÉP / A zalaszántói sztupa kúpja
A zalaszántói sztupa kúpja (kattintásra galéria nyílik)

Igencsak meleg volt, kicsit küzdelmes is lett a szőlőhegyen felfelé kaptatni, mert nem sok árnyék jutott. Erdei részhez igazából csak a sztupa előtti parokolónál értem el, ahol viszont rengeteg autóval és még több kirándulóval találkoztam. A sztupát nem akartam minden áron „megmászni”, de az ott látott tömeg méginkább megerősített ebben, hogy ezt most én kihagyom. Helyette, a sztupa lépcsőivel szemközt, az egyik árnyas padnál csendben pihentem egy hosszabbat, hisz mire ideértem már elmúlt dél. Mivel éhes még nem voltam a pihenés valóban csendes pihenő lett, nem mocorogtam szinte semmit. A sztupát ölelő fák remek kis árnyékot szolgáltattak hozzá. Sokat azért nem időztem, mert még bőven volt hátra az aznapra tervezett távból.

Tátika várában

A sztupa tisztását magam mögött hagyva az erdei kocsiúton indultam tovább, ahol ismét több kirándulóval találkoztam. Láthatóan sokan nem merték megkockáztatni a felső parokolóig vezető utat kocsival. A kék jelzés itt, a lenti parkolónál hagyta el a kocsiutat, amit nem is nagyon bántam, mert ez is olyan kavicsos út volt, ami nem igazán esett jól a lábamnak. A következő fél órában végre erdőben haladtam egészen a Zalaszántót Bazsival összekötő műútig. Ott párszáz métert ugyanis a mezőn átvágva kellett megtennem, majd egy keveset a visszafelé a műút szélén. Nem volt vészes, de ami utána jött az volt az igazi felüdülés. Tátika várához nagyon élveztem a felkapaszkodást, a nap folyamán először igazi túraúton haladtam. Nem mondom, hogy gyorsan felszaladtam rajta, de szinte észre sem vettem, olyan hamar felértem. Több lefelé tartó kirándulóval is találkoztam, az egyik párral éppen Rezi vára alatt futottam előzőleg össze, ismerős is volt a lent parkoló Peugeot kombi.

KÉP / Tátika várában
Tátika várában (kattintásra galéria nyílik)

Kevéssel egy óra előtt értem fel a várhoz, ahol a várfalon napfürdőzve kényelmesen elnyújtóztam és megebédeltem. Időközben felért még egy kiránduló család is, akiket felfelé haladva kerültem el, velük szóba elegyedtem és közösen csodáltuk a kilátást. Ebből a várból nyíló panoráma nekem jobban tetszett, mint a szemközti Rezi várából látott. Nagyon szép derűs idő volt, így a Balatontól egészen a Csobáncig el lehetett látni. Szinte az összes tanúhegy tisztán látszott és a távolban a Magas-Bakony is. Borzasztóan élveztem a napsütést és a pihenőt, de fél óránál többet itt sem időzhettem. A lefelé vezető utat is nagyon élveztem, egyszerűen jó volt erdőben haladni. Aztán amikor elértem a sarvalyi erdőben kanyargó erdészeti utakat kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Megint azt a fehér köves utat találtam, amit nem igazán szeretek. Nem csak túra során, de sehol másutt se. Ráadásul akárhogy fordult az út, egyszerűen nem jutott árnyék egyik irányból se.

Előttem Sümeg vára

Kicsit kedvemet is szegte ez a kanyargás, de még így is jó ütemben tudtam haladni és a Sarvalyi erdészház előtti vadaskertet bő másfél órás sétával értem el. A vadaskertben négy vaddisznó sétált a kerítés mellett, akik alaposan végigmértek, majd tovakocogtak. Így, hogy egy magas kerítés volt közöttünk egészen más volt a találkozás, mint amikor a Cserhátban jártam. A Sarvalyi erdészháznál elhelyezett bélyegzőt is rendben találtam, itt fújtam is pár percet, mert Sümeg és a napi cél Kisvásárhely még mindig odébb volt. Közben több kerékpárossal és néhány futóval is találkoztam. Tovább indulva is jó tempót sikerült felvennem, bár a folytatásban sem esett jól az említett köves út. Igazi felüdülés volt, amikor kiértem az erdészeti útról. Itt néhány pillanatra el is gondolkodtam, hogy talán inkább a műút mentén besétálok Sümegre, de végül nem így tettem.

KÉP / Sümeg felé közeledem
Sümeg felé közeledem (kattintásra galéria nyílik)

A kék jelzés az egykori bazaltbányák felé irányított, ahol volt egy kis nehézség a helyes irány felvételével. Még így is, aránylag rövid idő alatt beértem Sümegre, az OKT 3. szakasz egyik végpontjára. Sümegen a családi kötődés miatt gyerekkoromban és azóta is többször jártam már, ezért aztán a várat nem is terveztem megnézni. Kicsit a városban nézelődtem, de vasárnap késő délután lévén ott sem találtam sok mindent nyitva. A püspöki palota kertje felé tettem egy kitérőt, ott tartottam meg a túranap utolsó hosszabb pihenőjét. Mivel nem tudtam, hogy a háti vizestasakból mennyi fogyott, a biztonság kedvéért a park melletti közkútnál feltöltöttem a kiskulacsot. A pihenő után az OKT 3. szakasz zárásához még nagyon kényelmes tempóban kisétáltam a vasútállomásra, ahol a bélyegzőt szintén rendben találtam.

A túranapot még nem tudtam lezárni, hisz az esti szállásom Kisvásárhelyen volt, melytől még hat kilométer választott el. Ez azonban egy következő bejegyzés története lesz. A túranap nyomvonala az alábbi térképeken, a fényképek pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás időpontja: 2018. szeptember 15-16.