Kiss Attila Tivadar
Rendszeresen visszatérő családi programjaink egyike Az év természetfotósa 2018 kiállás felkeresése, ahol a kiállított képek mellett még az évszám változik.
A kiállításnak, legalábbis mióta mi látogatjuk a Magyar Természettudományi Múzeum ad otthont. A múzeum állandó kiállításait olyan háromévente szoktuk megnézni, amit legutóbb tavaly tettünk meg. Idén célzatosan csak Az év természetfotósa 2018 kiállásra váltottunk jegyet. Egy kissé borongósnak indult vasárnap délelőttöt szántunk a kiállítás megtekintésére, ahol a metrópótlással idén is meg kellett küzdenünk, amit ezúttal is ügyesen kikerültük egy kis séta közbeiktatásával. A múzeumhoz érve a parkolóban álló autók száma előre vetítette a benti tömeget. Nem volt tolongás, de a pénztárnál sorba kellett állnunk, amire még nem nagyon volt példa.
Az év természetfotósa 2018
Hétvége lévén a legtöbben családostul érkeztek és az állandó kiállításokra váltottak jegyet. Talán féltucat ember érkezett rajtunk kívül a természetfotó kiállításra, ami ezúttal is az aulában került berendezésre. Szokás szerint jobbra indultunk el a Magyar Természetfotósok Szövetsége által 26. alkalommal kiírt pályázat nyertes és díjazott pályaműveinek megtekintéséhez. Bár nem ez lenne a logikus irány, viszont ebben az irányban visszafelé lehet látni az egyes kategóriák díjazottjait. Mintha valami sportversenyen lennénk, szóval előbb a dicséretre méltók, harmadik, második és végül az első helyezett. Sorrendiséget talán nem is szerencsés felállítani, minden pályamű nagyon színvonalas volt ezúttal is.
Ami viszont feltűnt, hogy míg a korábbi években hangsúlyosabban voltak jelen az emlősök, addig idén talán nagyobb teret kaptak a madarak és a rovarok. Ugyancsak első benyomás alapján írom, hogy nagyobb hangsúly tevődött az épített vagy egyéb módon az ember által befolyásolt környezetre. Ez nyilván nem véletlen, a fenntarthatóság egyre inkább megjelenik a hétköznapokban is. A korábbi évek pályamunkáival összevetve jóval több drónfelvétel szerepel a kiállításon. Ezek jellemzően azonos márkájú és típusú eszközzel készültek, fejlődik a technika, de azért még nem nagyon van miből válogatni. Az ifjúsági kategóriában pedig egészen más látásmóddal, nagyon érdekes felvételek kerültek terítékre ezúttal is. Példának okáért e kategóriában szerepel a legtöbb drónfelvétel.
Kedvencek
Nehéz kiemelni egy felvételt, mert mindegyikben láthatóan rengeteg munkát fektetett a készítője. Akit természetesen sok esetben segített a jókor, jó helyen féle szerencse is. Mégis, ha egyetlen képet lehet kiemelni, akkor Gódor Miklós: Röntgen… címet viselő képe lenne az. A kiállítás képei közül ez volt az első, amit a kihelyezett QR-kóddal beolvastam magamnak. A kép történetének leírásában benne van minden, amit tulajdonképpen irigylek is kicsit az alkotótól. Maga készítette lesben, egy novemberi hajnalon – bár ennyi szabadidőm lenne. Juditnál teljesen egyértelmű volt a győztes Páll Róbert: Lépegető – billegető képe mindent vitt. Szóval nálunk is a madarak nyertek.
A szakmai zsűri az év természetfotósának Potyó Imrét, az év természetfotójának pedig Nagy Bertold: Délutáni pihenő címet viselő képét választotta. Az év ifjú természetfotósa címet Füssi-Nagy Regő érdemelte ki. Minden nyertesnek és pályázónak ezúton is gratulálok!
A kiállítást kicsit meghosszabbítva, január 27-ig lehet megtekinteni a Magyar Természettudományi Múzeumban, utána országjárásra indul. Aki elmulasztotta megnézni Budapesten az még a héten megteheti, illetve figyelje a helyi híreket, hogy le ne maradjon a vándorkiállításról. A döntőbe jutott képek a Magyar Természetfotósok Szövetségének galériájában digitálisan, illetve nyomtatásban is elérhetők.