Az első túranap végéhez közeledve késő délután már neki is kezdtem az RP-DDK 6. szakasz Zalakomár és Palin közötti rész teljesítéséhez.
Az első túranapon Mesztegnyő és Zalakaros távot terveztem megtenni, így az RP-DDK 6. szakasz Zalakomár és Palin közötti rész megkezdése borítékolható volt. Zalakomárban a bélyegzőhelyen tartottam egy hosszabb, talán negyed órás pihenőt. A közelgő szürkületre tekintettel elővettem a fejlámpát és a villogót is. Zalakarosig javarészt továbbra is a műút mentén kellett baktatni, adott esetben ezekre szükségem lehet. Zalakomár bélyegzőhelyről tovább indulva néhány szolid kanyar után már a galamboki Urunk mennybemenetele templom mutatja az útirányt. Csaknem három és fél kilométeres egyenes, amit csupán a 7-es főút tör meg egy nagyon rövid szakaszon. Mit mondjak, nap végére sem esett jobban az aszfalton baktatás.
Köd, pára és felhők
Galambokra majd egy órás és nem is túl kellemes út volt átsétálni, a templom előtti parkban tartottam is egy rövid pihenőt. A Zalakaroson foglalt esti szálláshelyem további négy kilométer, szintén közel egy órás séta, mely azonban nem tűnt olyan hosszúnak, sem pedig fárasztónak. Nagyjából a felét lakott területen belül teszi meg a turista, aki ha olyan szerencsés időben ér Zalakaros határába még a naplementét is elcsípi a Zalai-dombság felett. Végig a jelzésen haladva az út hosszabb lett volna, de mivel szálláshelyre mentem nem sok értelmét láttam a parkerdőben bolyongásnak. Főleg, hogy a bélyegzőhelyhez eleve le kell térni a jelzésről a város felé. Zalakaroson meglehetősen nagy nyüzsgés fogadott, a fürdőnél és a parkban is szép számmal voltak. A szálláshelyem könnyen meglett, ahol az adminisztratív teendők után roppant jól esett a pihenés. Az első túranap több mint fele aszfalton vezetett, ami erős kezdésnek bizonyult.
Az éjszakám jól telt és a reggeli indulásnál is tudtam tartani a tervet. Fél nyolc körül kissé még ködös időben indultam útnak a kilátó és a bélyegzőhely felé, amit negyed órányi sétával értem el. A kilátó lábán a bélyegzőt rendben megtaláltam és bár megmásztam a kilátót is, az szinte semmilyen kilátást nem engedett a reggeli köd miatt. Egyébként tudtátok, hogy külön helyrajzi száma van a kilátónak? Nekem ez új információ volt, persze amilyen tekintélyes méretű nem csodálkozom rajta. Rövid ideig a parkerdőben folytattam az utat, Zalaújlak határában pedig mezők és szántőföldek között jártam. Bíztam benne, hogy legalább mutatóba lesz egy kis napsütés, de sajnos nem így lett. Zalaújlakot nem érinti a kék sávjelzés, csak a határában vezet végig, majd gyönyörű erdőben kanyarog az Öröm-hegy felé. Az erdő nem csak azért volt gyönyörű, mert az ősz szinte minden színében pompázott.
Az ősz színei
Szívesen írnám, hogy óriási tölgyek árnyékában haladtam, de egyrészt felhős volt az ég, másrészt pedig nem csak tölgyesekből állt az erdő. Az utak az esős, nyirkos időhöz mérten szintén jól járhatók voltak, helyenként kisebb dagonyákkal tarkítva. Ilyen szomorkás időben értem az Öröm-hegyi kulcsosházhoz. Még szusszanásnyi pihenőt sem igazán tartottam a nap folyamán, bélyegzést követően a kulcsosház előtt remek lehetőség nyílt rá. Elég érdekes volt itt ücsörögni, mert a kulcsosháznál a szó jó értelmében véve megállt az idő. Az …és még egymillió lépés c. filmben még körbe lehetett tekinteni a tisztásról. Ehhez mérten az idő múlását a körben magasodó fák jelezték csupán. Bő negyed órát pihentem, majd visszasétáltam a Szent Kristóf kápolnához és a Rockenbauer Pál képesfához, ahonnét a nap további részében nagyrészt már dél felé haladtam.
A kereszteződés utáni árokban helyenként kissé nehézkes volt a haladás, elég buja az aljnövényzet és számos keresztbe dőlt fa is van az úton. Jókora erdei séta után érkeztem meg a Nagybakónak feletti rétre, ahol szemközt már a Tukora-tetőn álló TV-torony üdvözölt. A domboldalon az erdő a sárga ötven, de talán inkább ezer árnyalatában játszott. Csodás környezetben és remek hangulatban érkeztem meg Nagybakónakra, ahol csupán áthaladtam, mert az igazi látványosság a település után található. Kitérőt tettem a Kőszikla-szurdokhoz, hogy azon keresztül kapaszkodjak fel a Tukora-tető felé, de annyira csúszósnak találtam az utat a szurdokban, hogy inkább visszafordultam. Kicsit sajnálom, mert igazán látványos része lett volna a túranapnak, amit majd jobb időjárási körülmények között biztosan meg fogok nézni. Rövid időre visszatértem hát a jelzésre, amiről a Tukora-tető felé egy újabb letérőt tettem.
RP-DDK 6. szakasz Zalakomár és Palin között
A TV-torony alatt még megnézem volna kelet és nyugat felé is kilátást, de annyira párás volt az idő, hogy nem volt rá esély. Az Új-hegy gerincén haladva kétszer még nyílt némi kilátás, Újudvar felé nézelődve még négy túratárssal is találkoztam, de utána már semmi. Az erdőben mondjuk nem is lett volna lehetőségem a kilátást csodálni, de más egyéb látnivaló sem nagyon akadt. Egyszer aztán csak kiértem az erdőből és máris a Förhénchegyen találtam magamat. Térképen látszott ugyan, hogy ez is egy hosszabb aszfaltos út lesz a szőlőhegyen, de azért arra nem számítottam, hogy majdnem négyszáznál kezdődik a házak számozása. Szombat lévén szinte minden második-harmadik háznál a kertben serénykedtek annak ellenére is, hogy nem igazán a kerti munkáknak kedvezett az időjárás. Úgy a kétszázas házszám körül aztán elkezdett esni az eső, ami kitartott a túranap végig.
Az egyik esővédett háznál félreálltam, felhúztam az esővédőt a hátizsákra én magam pedig esőkabátot vettem. A forgalom valamelyest gyérült ugyan a szőlőhegyen az esőben, de nem szűnt meg teljesen, páran rácsodálkoztak az esőben baktató turistára. A szőlőhegy végére érve egy jobb forduló után kilátás nyílt Nagykanizsa és az esti szálláshelyem felé is. Ez a bejegyzés viszont a Palinig tartó úttal zárul, mely még úgy negyed órányi sétautat jelentett. A település bélyegzőjét a Rózsa eszpresszó teraszán rendben megtaláltam, ahol az esőben kicsit megpihenve egy hosszabb pihenőt is tartottam. Az RP-DDK 6. szakasz Zalakomár és Palin között nem volt különösebben izgalmas, sajnos a rossz időben elmaradtak a látnivalók. Mindenesetre egy újabb szakasz végére értem és a túranap vége előtt még egy rövidebb részt a következő szakaszból is megtettem.
A szakasz során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, ide kattintva vagy a Képek menüben érhetők el, a megtett út pedig az alább térképeken követhető.
Bejárás napja: 2020. október 23-24.