Két nap múlva útra kelek, így a túra előtt ezúttal sem maradhat el a felkészülés az Alföldi Kéktúra bejárásra témájú bejegyzésem.
A felkészülés az Alföldi Kéktúra (AK) bejárásra közel azonos időt vett igénybe, mint korábban a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (RP-DDK) szervezése. Tavasz végén, illetve nyár elején dőlt el, hogy lehetőségem lesz az Országos Kékkört (OKK) bezárni, de előtte a szervezési feladatok egy részét már elvégeztem. A tervezett szakaszolás elkészítése sok időt vett igénybe, de összességében hamarabb végeztem vele, mint az RP-DDK tervezésével. Ezúttal is fordított bejárást gondoltam ki, azaz Sátoraljaújhely felől haladok Szekszárd felé. Az RP-DDK-n néhány nap kivételével a helyi szállásadókat vettem igénybe, az AK-n viszont nagyobb arányban tervezem kint tölteni az éjszakát, ami nagyban könnyítette a szervezést.
Szakaszolás és szálláshelyek
A szakaszolásról már több bejegyzésben is írtam, ezúttal is az egy nap alatt kényelmesen megtehető túratávomból indultam ki. Szerencsémre a motyó méretétől függetlenül még mindig bőven 30 kilométer felett van ez a távolság, nyilván a saját tempómhoz mérten. Kora reggeli indulással és a szükséges pihenőkkel bőven bele szokott férni a túranapba néhány kitérő és a helyi látványosságok fényképezése. A geoládák felkutatását már meg szoktam gondolni, mert néhány láda elég időrabló tud lenni. Minden nap kora reggel indulok és nagyon ritkán csúszok bele a sötétedésbe. Szeretek késő délutánra megérkezni a túranap tervezett végpontjára. Ha valami esetleg nem a tervek szerint alakulna, így minden túranapban van tartalék.
Az AK néhány szakaszát Judittal közösen már bejártuk és a nyomvonal többi részén is van némi helyismeretem. A szálláshelyek szervezése során a helyben elérhető lehetőségek mellett ezt is figyelembe vettem. Bár kezdetben nem vonzott az AK teljesítése, azt tudtam, hogy amikor majd belevágok szeretnék minél többet kint éjszakázni. A túra fele részére foglaltam csupán szállásokat, a többit bivakolva vagy sátorban tervezem eltölteni. A túra sikeres teljesítését követően természetesen ezúttal is lesz majd egy bejegyzés az igénybe vett szálláshelyekről és a felkutatott táborhelyekről. Átlagban heti három napon fogom a helyi szállásadók kínálatát felmérni ezzel is hozzájárulva a falusi turizmushoz.
A felszerelés fejlesztése
A túra jellegéből adódóan a felszerelést is igyekeztem fejleszteni. Tulajdonképpen ez egy folyamat, például már tavaly az RP-DDK után beszereztem egy a korábbinál kisebb és sokkal könnyebb edénykészletet. Teljesen máshogyan oldottam meg az étkezéseket is, mert a helyi boltokat ezen a túrán sem biztos, hogy nyitva érném. Enni pedig kell, főleg egy ilyen hosszú túrán. Eddig rendre vittem magammal bizonyos napra elég élelmiszert, majd egy nagyobb településre érve újra bevásároltam. 28 napra ezt nem tudtam megoldani, ezért előre elküldtem néhány csomagot, s csupán a depók közötti élelmiszert viszem a hátizsákomban. Ez a módszer élesben fog vizsgázni, túra után jelentkezem a tapasztalatokkal.
A túra tervezett hossza miatt új cipőt is beszereztem, a felkészülési túrák során megtett bő száz kilométer alapján jó választás volt. Aszfalton és homokban is egyaránt kényelmes, nem izzad bele a lábam és szakadó esőben sem áztam meg benne az indokoltnál jobban. Tömegcsökkentési céllal beszereztem egy új sátrat is, amit a szállítási nehézségek leküzdését követően sikerült indulás előtt kipróbálni. Alig több, mint másfél kilogramm csaknem fele annyi a tömege, mint a korábbi sátramnak. Ha csak ezt az egy túrát bírja ki, akkor is megérte a befektetést. A technikai kütyük töltése tavaly nagy fejtörést okozott, a 20.000 mAh-s külső akkumulátort ugyanis túl nehéznek találtam. A fele ekkora kapacitású viszont legfeljebb három napot bír, így beszereztem egy napelemes töltőt, ami az eddigi próbákon szintén jól vizsgázott.
Felkészülés az Alföldi Kéktúra bejárásra
Az említett több szervezést vagy nagyobb beruházást igénylő megoldásokon, eszközökön túl a tavaly szerzett tapasztalatok nyomán apróbb változtatásokat is eszközöltem. Egyaránt igaz ez a felkészülésre és felszerelésre is. A túrát megelőző egy hónapban minden hétvégén nyakamba vettem a hátizsákot és a tervezett napi távokkal azonos távokat mentem. A Pest Megyei Piros tökéletes terepnek bizonyult a felkészülésre. Túra közben igyekszem majd képileg is dokumentálni a felszerelést, illetve tapasztalataim majd felkerülnek a blog megfelelő menüjébe. Ami esetleg itt kimaradt volna, azt is be tudom majd mutatni, akár használat közben.
Szervezést tekintve a túratáv fele részéhez közeledve szándékosan több rövidebb túranapot is beiktattam. Utóbb visszagondolva tavaly ezt túl későre terveztem be, igaz akkor egy sérülés is közbejött. A túra teljes hosszára számolt napi átlag túratáv 31 kilométer és 9 óra menetidő körül van. Ennek teljesítése közel sem lehetetlen feladat. Fizikailag kimondottan jó kondícióban érzem magam, tulajdonképpen soha jobban nem voltam, a sikeres teljesítés harmadrészben biztosított. Remélem fejben is sikerült a felkészülés a bejárásra, s eredményes lesz az Alföldi Kéktúra teljesítésem. Blogbejegyzést biztosan nem fogok írni túra közben, a megtett szakaszokról csak a túra után tervezek beszámolókat. Napi szintű fényképes összefoglaló viszont mindkét közösségi média felületen (Facebook, Instagram) elérhető lesz, ahol majd követni lehet haladásomat.
Mottóm e hosszú túra kapcsán is változatlan:
Nincs olyan, hogy rossz idő vagy túl nagy sár.